Milyen a jó református lelkész?

A címben felvetett kérdésre meglehetősen nehéz választ adni, de segítségünkre lesz a Dunamelléki Református Egyházkerület hivatalos egyházkerületi portálja: a parokia.hu-n 2019. június 21-én jelent meg a „Milyen a jó lelkész?” című írás, amely éppen ezzel a témával foglalkozik.

A cikk a 2019-es, Debrecenben rendezett Magyar Református Egység Napján részt vett több mint 200 válaszadó véleményét összegezve arra a következtetésre jut, hogy

a jó lelkész „őszinte, elfogadó, hiteles”.

Nézzük meg, megfelel-e ezeknek az elvárásoknak Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület jelenlegi püspöke! Terjedelmi okokból most egy teljes életutat nem tudunk áttekinteni – azaz nem foglalkozhatunk a rendszerváltás előtti NDK-s évekkel, a Fodor Gábor tanácsadójaként eltöltött idővel vagy éppen az EMMI minisztereként abszolvált (és az adófizetők által finanszírozott) mintegy 130, többnapos külföldi utazás tanulságainak leszűrésével. Itt és most kizárólag a 2024-es kegyelmi botrány körüli időszakra fókuszálunk, amely időszak megítélésem szerint önmagában is választ ad a kérdésre.

Őszinteség

Őszintén viselkedett-e Balog Zoltán, amikor a kegyelmi botrány kirobbanásakor nem szólalt meg azonnal, ehelyett Ausztriába távozott „néhány hétre imádkozni, gondolkodni, olvasni és írni Isten csendjében”, és az őt ott megtaláló újságíró elől tempósan menekült, majd ezt az „őszinteségi rohamot” a Református Zsinati Hivatalnál a jelenlévő sajtó szeme láttára lényegében megismételte? Őszinte gesztus volt-e, amikor első reflexként a kegyelmi döntés ódiumát Novák Katalinra hárította, nem vállalva a botrányban vitt saját szerepét?

Őszinte volt-e a református egyház kegyelmi ügyről nem tudó lelkészi és világi tagjaival,

amikor az egész történet genezisét csak jóval a botrány kitörése után világította meg, akkor is csak úgy-ahogy?

Elfogadás

Balog Zoltán az elfogadást egy pedofil bűnügy tettesének jogerősen elítélt bűnsegédével kapcsolatban gyakorolta, aki – abból ítélve, hogy a büntetőügy áldozatát utólag is befolyásolni próbálta – feltehetőleg csak csekély mértékű megbánást tanúsított. Borítékolható, hogy a 2019-es Református Egységnap résztvevői másképp értelmezhették a jó református lelkész karakterisztikumaként tételezett készséget az elfogadásra. Továbbmenve azt is leszögezhetjük, hogy

elfogadónak a jó református lelkésznek nem elsősorban saját cselekedeteivel szemben kell lennie.

Márpedig Balog Zoltán elsősorban ezt a válfaját gyakorolta az elfogadásnak, amikor jó ideig igyekezett önmagát a kegyelmi botránytól távol tartani és csak komoly késéssel érkezett meg a hibabeismerés és a felemás bocsánatkérés állomásához.

Hitelesség

Valószínűleg nem szükséges széles merítésű közvélemény-kutatást végezni annak bizonyítására, hogy a magyar emberek jelentős részének szemében Balog Zoltán hitelessége megrogyott.

De hiteles maradt-e Balog Zoltán a reformátusok körében?

Nem ebbe az irányba mutat Tarr Zoltán református lelkész meglátása, aki szerint „… tökéletesen hiteltelen emberré vált”. Thoma László református lelkész sem a hitelesség definícióját fogalmazza meg, amikor kijelenti: azzal, hogy Balog „a személyét ért támadást az egyház elleni támadásnak minősítette, bűnt követett el”. Jogosan jelzi a 130 református egyháztag által aláírt nyilatkozat is, hogy Balog kegyelmi botrányban való érintettsége miatt már maga a református egyház is napról napra veszít hitelességéből.

Összefoglalva: Balog Zoltán a gondjaira bízott Dunamelléki Református Egyházkerület honlapja által publikált kritériumrendszer tanúsága szerint egyértelműen nem jó lelkész. Ennek megfelelően – a kisebbtől a nagyobb felé haladva – legalább ennyire igaz, hogy jó püspök sem lehet. Akkor viszont miért ő még mindig a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke?

Mogyorósi András,
a Károli Gáspár Református Egyetem korábbi dékánja