Mit mondjunk annak, aki elveszítette a gyermekét, mielőtt még a világra jöhetett volna? Ki segít a kérdésekkel, gyásszal és elhallgatott fájdalommal élő szülőknek? Sevcsik M. Anna maga is megélte az átsuhanó babák veszteségét, most pedig másoknak nyújt kapaszkodót az Élet.Érzés Egyesületen keresztül.
„Volt, aki egy Facebook-csoport hatására döntött a terhesség megszakítása mellett” – meséli a Szemléleknek Sevcsik M. Anna, az Élet.Érzés Egyesület alapítója. Ezzel a példával szemlélteti, hogy milyen nagy szükség van a hiteles egészségügyi tájékoztatásra, és egyúttal ezzel magyarázatot is ad arra, miért alapított egyesületet. Az Élet.Érzés célja, hogy támogassa a családtervezés minden formáját. Csapata, szemben a hivatalos rendszer gyakori ridegségével, emberi hangon, empátiával és gyakorlati segítséggel áll a szülők mellett, legyen szó arról, amikor a babájuk nem maradhat velük, vagy amikor problémák adódnak a fogantatással.
Anna ugyanis tudja, milyen az, amikor egy pár megtorpan a gyermekvállalás kapujában.
„Nyolcgyermekes anyukának tartom magam. Öt megszületett és három átsuhanó babám van”
– mondja a lehető legtermészetesebben. Hangja nem csuklik el, miközben olyan veszteségről beszél, amelyről kevesen mernek nyilvánosan megszólalni. Ez a bátorság teszi különlegessé, valamint a személyes tapasztalatban gyökerező érzékenység és jelenlét.
„A mi történetünkben három átsuhanó baba van, mindhárman a várandósság más-más szakaszában és másképp mentek el. Az első babát a 13. héten veszítettük el, két másikat pedig a kritikus 12. hét alatt. Aki egyszer már elvetélt, az ettől fogva végigretteg minden terhességet, még a 39. héten is. Megtanultam, hogy a gyász nem múlik el, csak megtanul helyet találni magának. Már napokkal az évfordulók előtt sokat gondolok rájuk, és azon a napon mindig elvonulok, hogy velük legyek gondolatban. Megengedem magamnak a szomorúságot és a dühöt is. A szivárványbabáim mosolyt hoznak, de a fájdalom ott marad a szememben, ahogy minden anyában, aki tudja, milyen az, amikor azt mondják: nincs szívhang.”
Az egyesületet Anna és férje azok után alapították, hogy saját bőrükön tapasztalták meg, milyen kiszolgáltatott helyzetbe kerül az ember egy veszteség, egy betegség vagy akár egy bizonytalan genetikai lelet után. „Sokan foglalkoznak a várandósság körüli témákkal, de a genetikai vizsgálatok, a döntéskísérés, a perinatális gyász feldolgozása háttérbe szorult.” Ma többek között ezekkel kapcsolatban ad tájékoztatást és a szakemberek bevonásával gyakorlati segítséget az Élet.Érzés.
Nem meglepő, hogy a harmincas éveikben járó nők egyre nagyobb arányban fordulnak hozzájuk termékenységi nehézségekkel, vagy éppen egy-egy baba elvesztése után. „Nem pusztán az a baj, hogy ezek a tragédiák megtörténnek, hanem hogy
sokan egyedül maradnak a gyásszal és a kérdésekkel: lehet egyáltalán gyerekem valaha?”
– magyarázza Anna. Az Élet.Érzés Egyesület segítői (köztük orvosok, dúlák, lelkészek, pszichológusok, gyászkísérők) abban segítik a hozzájuk fordulókat, hogy támogató, emberi kíséréssel menjenek végig ezeken a nehéz utakon.
Átsuhanó babák
A magyar társadalom még mindig nehezen beszél a halálról, különösen, ha az élet épp csak elkezdődött, vagy el sem kezdődhetett igazán. A „perinatális gyász”, vagyis a babának a várandósság alatti vagy a születés körüli időszakban átélt elvesztése olyan fájdalom, amelyről számos érintett nem beszél. Anna szerint azonban épp ez volna a kulcs: meg kell tanulnunk szavakba önteni a gyászt. „Ezek a kisbabák, akik elmentek, arra tanítanak, hogyan viszonyuljunk a halálhoz, miként viseljük méltósággal a veszteséget, és hogyan legyünk figyelmesek a másik emberrel, ha ő egy láthatatlan veszteséggel él.”
A meg nem született magzatokat ezért is nevezik „átsuhanó babáknak”, olyan gyermekeknek, akik nem maradhattak életben, de létezésük nem kérdőjelezhető meg. Az Élet.Érzés Egyesület pedig abban segít, hogy a szülők megtalálják az utat ezeknek a babáknak az elgyászolásához. Bár a gyermekvállalás, a termékenységi kihívások vagy a vetélés jellemzően női témának számítanak, Annáék nagy figyelmet fordítanak a férfiakra is. „Sokaknak meglepő lehet, de rengeteg férfi keres meg minket segítségkéréssel. Ez nem gyengeség, hanem erő. Mert ebben a fájdalmas élethelyzetben nem segít a tagadás. A megosztás annál inkább.”
És hogy milyen módon segítenek egy veszteség árnyékában álló nőnek vagy férfinak? Folyamatos jelenléttel. Tapasztalataik szerint ugyanis az sokszor minden másnál többet ér. Mert
a közösség, az elfogadó figyelem hoz valódi gyógyulást, nem pedig a minősítés vagy a kioktatás,
ami manapság nem ritka az egészségügyben.
Ma már sokan hálatörténetként osztják meg az egyesülettel kisbabájuk születésének, fejlődésének, első születésnapjának hírét. Vannak, akik képet küldenek, mások személyesen köszönik meg, hogy sikerült jó irányba haladni a családtervezés útján. Ezek a visszajelzések pedig erőt adhatnak másoknak is, hogy a veszteség ellenére továbbhaladjanak az úton.
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom
