Míg Rómában három hét is elég volt pápát választani, az anglikánoknál közel kilenc hónapja várat magára a canterburyi érsek utódlása. A tisztújításért felelős testület ülésein több tea fogy, mint döntés születik – de vajon a lassúság mögött csak angol szokások vagy egyházpolitikai viták is húzódnak? Miért kényszerült lemondani az előző érsek? Nő is lehet az utódja? Bak Ádám írása.
A szerző a budapesti Skóciai Szent Margit Anglikán/Episzkopális Egyház lelkésze
Ha Angliában járunk, minden meeting, legyen szó baráti összejövetelről, vállalati brainstormingról vagy komoly döntéshozatalról, teával kezdődik. Úgy tűnik, Canterburyben az utóbbi időben a megszokottnál több tea fogyott… Az egész Anglikán Közösség, de más felekezetek is érdeklődéssel – sőt inkább türelemetlenül – figyelik a canterburyi és yorki érsek megválasztásáért felelős Crown Nominations Commission tevékenységét. A magyarázat: míg Ferenc pápa áprilisi halála után a Római Katolikus Egyház három hét elteltével már Leó pápát köszöntötte, Justin Welby január 6-án történt távozása óta szokatlanul hosszú idő, több mint nyolc hónap telt el.
A canterburyi érsek lemondását az váltotta ki, hogy a tavaly nyilvánosságra hozott független Makin-jelentés súlyos mulasztásokat állapított meg az egyház korábbi visszaélési ügyeinek kezelésében. Justin Welby maga is elismerte, hogy nem tett meg mindent az ügy feltárásáért, ezért úgy ítélte meg, hogy az egyház hitelessége és a sértettek iránti felelősségvállalás megkívánja a visszalépését.
High Church és Low Church: irányzatok az Anglikán Egyházban
Az Anglikán Egyházról olyan emlékeink vagy beugró képeink lehetnek, hogy valamely angol krimiben egy pap temetést végez, érdekes, bő szabású fehér karingben, esetleg indokolatlanul hosszú fekete kapucnival (ez az akadémiai fokozatot jelöli) és fekete stólában. Utóbbi egyébként nem stóla, hanem prédikálósál; a ruhadarab a reformátorok ötlete volt, hogy még véletlenül se legyen katolikus öltözet, de valami hasonló maradjon.
A látszólag egyértelmű felszín alatt azonban meglehetős sokszínűség húzódik meg. Az anglikánoknál alapvetően két főbb irányzat létezik: a „high” és a „low” church, vagyis „felső” és „alsó” egyház. Előbbi jobban ad a liturgikus igényességre,
teológiájában inkább katolikus, nemcsak stólát, de palástot és miseruhát is használ.
Utóbbi sokkal egyszerűbb, puritánabb, és a protestáns felekezetekhez hasonlít, olyannyira, hogy egyes helyeken a lelkész szinte farmerben és pólóban végzi az istentiszteletet. Ez olyan, mintha Magyarországon létrejönne a „Magyar Egyház”, magába foglalva a katolikusokat, a reformátusokat, az evangélikusokat és minden egyéb keresztény felekezetet. A különbözőségek megmaradnának, de a közös szándék és hitbeli nyilatkozat összekötné őket.
A fentiekből következően Angliában előfordulhat, hogy egy adott lelkésznek az esperesi kerületében van kollégája, aki hisz a transzszubsztanciációban (az átlényegülés katolikus tanában), illetve olyan is, aki több protestánssal egyetemben azt vallja, hogy az eucharisztiában Krisztus csak a vétel pillanatában és lelki értelemben van jelen. Természetesen nem kell csak végletekben gondolkodni, az anglikán egyházban középutas álláspontok is jelen vannak. Egy a lényeg: az anglikán egység a különbözőségben, illetve az irányzatok kulturált párbeszédében rejlik, illetve ha másban nem is, abban mindenképp egyetértünk, hogy nem értünk egyet…
Ha a választás elhúzódását vesszük, azt vetíthetjük előre, hogy a következő canterburyi érsek ‒ közepesen szellemes szójátékkal ‒ a „slow church” („lassú egyház”) irányzatát fogja képviselni. Viccet félretéve: az íratlan szabály alapján most a vetésforgóban a „high church” következne, ugyanis Justin Welby inkább a „low church”-höz, illetve az evangelikál mozgalomhoz húzott, elődje, Rowan Williams pedig a „high church”-höz.
Ugyanakkor nem valószínű, hogy az új érsek bármelyik irányzat erőteljes képviselője lenne.
Ahogy korábban, most is olyan személy várható, aki a nagyon sokféle módon gondolkodó hívők között a kiengesztelődés és az egység szimbóluma lehet. Ez azért is lényeges, mert a canterburyi érseknek nincs olyan centralizált, egyházkormányzati hatalma, mint a római pápának. Ő alapvetően egyházmegyéje főpásztora és a déli provincia érseke; ezzel együtt személye mégis az anglikán egyház profilképe.
Hogyan választják meg a canterburyi érseket?
A választás során nem csak püspökök ülnek az asztal körül – mondjuk a folyamat úgy sem volna rövid. Ezzel ellentétben tisztújításkor egy, az Anglikán Közösséget viszonylag jól reprezentáló bizottságot állítanak fel. A Crown Nominations Commission (CNC) 20 fős szervezetében 17 tag rendelkezik választójoggal. A testület összetétele:
⧫ Elnök: az anglikán közéletben aktív, rendszeresen áldozó laikus hívő, akit a miniszterelnök alkalmasnak talál.
⧫ Egy-egy képviselő az öt régióból: Afrika, Amerika, Óceánia, Közel-Kelet és Ázsia, valamint Európa. Kiválasztásukhoz további kritériumok társulnak: 1. Legalább egy püspök, egy pap vagy diakónus és egy rendszeresen úrvacsorához járuló laikus; 2. Legalább két férfi és két nő; 3. Legalább három nem fehér bőrű személy.
⧫ Három képviselő a Canterburyi Egyházmegyéből.
⧫ Hat képviselő az Anglikán Egyház általános zsinatából (General Synod), három klerikus és három laikus.
⧫ A yorki érsek vagy egy másik, a Püspökök Háza (House of Bishops) által kijelölt személy.
⧫ Még egy püspök a dél-angliai provinciából, akit úgyszintén a Püspökök Háza jelöl ki.
⧫ Az egyes csoportok szavazati taggal nem rendelkező titkárai (három fő).
Ebből is láthatjuk, hogy már a bizottsági tagok kiválasztása is időigényes. A folyamat azonban nem a canterburyi érsek távozásával kezdődik ‒ a delegátusok kiválasztását és a bizottsági ülések megtervezését már akkor el lehet kezdeni, amikor közeledik a nyugdíjazás.
A kötelező korhatár 70 év, de az érsek megjelölhet korábbi időpontot is.
Rowan Williams például 2012-ben 62 évesen vonult vissza canterburyi érsekként, majd a Cambridge-i Magdalene College vezetője lett.
Az igazán hosszú folyamat ezután veszi kezdetét, amikor is az utódlásra javasolt személyek neve beérkezik az egyház központjába. Ennek határideje most tavasszal zárult le. Addig minden egyházmegye lehetővé tette bárki számára, hogy egy pap vagy püspök nevét felterjessze, hogy aztán a CNC megvizsgálja a jelöltet. Én magam is elküldtem egy kedves barátom nevét. Természetesen neki említést sem tettem róla, szóval remélem, meglepetésként érte a hivatalos értesítés, hogy ő is kapott jelölést.
Végül két nevet terjesztenek a miniszterelnök elé, hogy döntsön közöttük. A kormányfőnek nincs nehéz dolga, mert egyúttal javaslatot is kap, hogy kit kell(ene) választania. Ezután a név felkerül az uralkodóhoz, jelenleg III. Károlyhoz, aki az Anglikán Egyház legfőbb kormányzójaként (Supreme Governor) kinevezi az új érseket. A döntést ezután a Downing Street 10. hirdeti ki.
Lehetne nő az új érsek?
Igen. Az Anglikán Egyház 2014 óta engedélyezi a nők püspökké szentelését, de ez a kérdés sem ennyire egyszerű.
Nigériai anglikánok nem fogadják el a nőket nemcsak a püspöki, de más ordinációs szinten sem.
Nem beszélve Anglián belül a Szent Kereszt Társaságról (Society of the Holy Cross), melynek tagjai fenntartanak maguknak néhány püspököt, akiknek apostoli utódlásában csak férfiak szerepelnek.
Többször felmerült, hogy azért is időszerű lenne nőt választani, mert általában két évtizeddel vagyunk lemaradva az amerikai Episzkopális Egyháztól. Ott 1974-ben szenteltek először nőket ‒ Angliában 1994-ben ‒, és közel húsz évvel ezelőtt választották meg elnök-püspöknek (Presiding Bishop) Katharine Jefferts Schorit. Ez megfontolandó szempont, de, ahogy említettem, egy nő megválasztása komoly következményekkel járna, hiszen nemcsak egy részegyház vezetőjéről van szó, hanem a teljes Anglikán Kommunió legmeghatározóbb személyiségéről.
Miért húzódik el a választás?
A canterburyi érsek utódlása nem gyors folyamat, általában 6‒12 hónap. Ennek fényében még időben vagyunk. Ha viszont figyelembe vesszük, hogy Rowan Williams megválasztása mindössze három, Justin Welbyé pedig nyolc hónapot vett igénybe, a CNC most kicsit kicsúszott az időből. Már csak azért is, mert újabban az online meetingek minden tárgyalást gördülékenyebbé tudnak tenni.
A késlekedés fő oka az volt, hogy a jelölteknél nem minden esetben vették figyelembe, hogy mikor jár le a mandátumuk. A Széküresedési Bizottság (Vacancy in See Committee) a többivel ellentétben nemcsak a választások idején működik, hanem folyamatosan, és tagjait két évre választják.
Emellett nem követték pontosan a szabályokat, ezért a folyamatot újra kellett indítani.
Az is zavart okozott, hogy kommunikációs hiányosságok miatt úgy hoztak létre egy Széküresedési Bizottságot, hogy a régi még hivatalosan nem szűnt meg.
Emellett a hírek szerint a bizottság holtpontra jutott, ami nem csoda, ugyanis az új érsek nemének, teológiai irányultságának, liberális vagy konzervatív mivoltának és egyéb szempontoknak a mérlegelése a fent említett hibák és egyházpolitikai feszültségek közepette nem egyszerű feladat. Csak hogy párat említsek: az előző érsek lemondásához vezető visszaélések okozta bizalomhiány, ami miatt sokan úgy gondolják, hogy az Anglikán Egyház elvesztette erkölcsi tekintélyét; a nők szerepe az Egyházban; az azonos nemű párok megáldása vagy akár házassága. Főleg nehéz úgy a döntés, hogy a szabályok szerint a sokszínű csapatnak egyhangú döntést kell hoznia.
A világ anglikánjai ezért abban bizakodnak, hogy a bizottsági üléseken nemcsak tea folyik, hanem egy „égi kannából” a Szentlélek kegyelme is bőségesen elárasztja a tagokat, és ha sokat kell is az új érsek személyére várni, annál nagyobb reménységgel és szeretettel fogjuk fogadni őt.
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom
