Most épp egy olyan nyilatkozat miatt kényszerülök katolikusként magyarázkodásra, melynek egyik mondata kapcsán már több aláíró elismerte, hogy súlyosan kirekesztő, valamint nem egyezik sem a zsidó, sem a keresztény tanítással.
Karácsony előtt – már jócskán az adventi időszakban – váratlanul és szokatlan módon szólalt meg 14 egyházi közösség a nyilvánosság előtt. Maga a tény örömtelinek volt nevezhető (mi is cikkeztünk róla), hiszen nem is emlékszem, hogy valaha ilyen egység alakult volna ki különböző felekezetek közt.
Örömünk azonban jócskán alábbhagyott, amikor mondatról mondatra elolvastuk a nyilatkozatot, mert mind tartalmilag, mind társadalmi üzenetét tekintve számos probléma van a megfogalmazásával.
Megjelenés után folyamatosan pittyegett a telefonom: a szerkesztőség tagjai és más barátaim, ismerőseim is írtak: Jól látjuk? Tényleg ezt adták ki az egyházaink?
Mutatjuk a nyilatkozat teljes szövegét – kiemelve a sokak szerint problémás mondatot –, mely 2021. december 9-én jelent meg a Magyar Katolikus Egyház honlapján, és melyet 13 másik vallási közösség is ellátott aláírásával.
„Megteremtette Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik Isten: »Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!«” (1 Móz 1, 27–29).
A biblikus álláspontot Ferenc pápa budapesti látogatása során is hangsúlyozta megerősítve, hogy a házasság szentsége egy férfi és egy nő között valósul meg. A zsidó hagyományban is a nő-férfi kapcsolat házasság általi szentesítése az emberi méltóság alapja. Mi, az alulírott katolikus, protestáns és ortodox egyházak, valamint zsidó hitközségek képviselői, a Karácsonyra készülve, illetve a Hanuka gyertyáinak fényében, egyben az utóbbi időkben egyre erősödő társadalmi vitákra reagálva ezúton is megerősítjük a házasságra, a családra és az emberi méltóságra vonatkozó zsidó és keresztény értékrend fontosságát.”
Több aláíró egyházi szervezet jelezte, ők eredetileg nem ezt a közleményt hagyták jóvá.
Nézzük, ki hogyan reagált!
A Mazsihisz kihátrált és bocsánatot kért
A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) vette észre elsőként – legalábbis nyilvánosan – a gépezetbe csúszott hibát. Mi történhetett, hogy mégis aláírták? December 12-én tartott közgyűlésük összefoglalója alapján dr. Frölich Róbert országos főrabbi „vállalhatatlannak” nevezte a mondatot, mely állítása szerint a neki és a Radnóti Zoltán főrabbinak előzetesen véleményezésre megküldött tervezetben nem szerepelt. A dokumentumot ebben a formában aláíró Heisler András elnök elismerte személyes felelősségét, és arra hivatkozott, hogy a sok egyeztetés és módosítás után már elsiklott a figyelme az ominózus mondat felett. Hozzátette azt is, hogy a közlemény végső formáját nem a Mazsihisz, hanem a katolikus egyházi vezetés adta ki, és hogy a Mazsihisz korábban éppen azzal a céllal adott ki közleményt, hogy minden megkülönböztetett, démonizált közösséggel szolidaritást vállaljon a humánum és az emberség jegyében.
Egy nappal később – a Szemléleken megjelent cikkel egy napon – a Mazsihisz végül kiadott egy közleményt azzal a címmel, hogy „Az emberi méltóság feltétel nélküli.” Ebben bocsánatot kértek a „szándékuk ellenére” megbántott felebarátaiktól, és újra kifejezték, hogy „emberek csoportját nem helyes tisztátalannak minősíteni, nem szabad megkülönböztetni és különösen kriminalizálni, csupán orientációja, identitása, boldogságkeresése okán”, és párbeszédet kezdeményeztek mindazokkal, akik a nyilatkozat kapcsán a különböző platformokon kifejtették véleményüket.
A Mazsihiszben lezajlott folyamat érdekessége, hogy nem a vezetők kezdeményezték a kiadott nyilatkozat melletti kiállásuk felülvizsgálatát: Radnóti Zoltán budapesti főrabbi a Szemléleknek adott interjúban elmondta, hogy a „vox populi”, azaz a nép hangja nagyon gyorsan és erőteljesen ért el hozzájuk.
A zsidó hívek, a hitközségek tagjai számon kérték saját vezetőiket, hogy hogyan adhatták a nevüket mindehhez,
és így került fel végül a közgyűlés napirendjére a kérdés.
És hogy mi a zsidók véleménye az emberi méltóságról? Idézet a budapesti főrabbival való beszélgetés alapján készített cikkünkből: „Radnóti Zoltán azt tartaná helyesnek, ha a házasság, család és emberi méltóság szavakat nem egymás szinonimájaként alkalmaznánk, hanem mindről a maga saját jelentéstartalma alapján gondolkodnánk. Szükségét érzi, hogy értékként óvjuk és kínáljuk fel az emberek számára a házasság szentségét, ugyanakkor ő is azt látja, amiről Gundel Takács Gábor nagy érdeklődést kiváltó cikke szól: a világban sokféle olyan apró közösség létezik, amely családként tekint magára. És itt nem csupán a homoszexualitás, az LMBTQ kerül szóba, hanem a csonka családok, a válások, a tragédiák és számos olyan tényező, amelyek miatt érdemes irgalmasan, nem ítélkezve beszélni arról, hogy mi is az a család a kor embere számára. Az emberi méltóság még ennél is tágabb fogalom a főrabbi szerint, amelynek a zsidó tanítás mentén – ugyancsak igazodva a Szemlélek állásfoglalásához – nem a házasság az alapja, hanem az Isten általi teremtettség.”
Az evangélikusok maradtak, de ők is elnézést kértek
Fabiny Tamással a Magyar Nemzet készített interjút a nyilatkozat megjelenése után két nappal. A cikkben az újságíró kétszer is elfeledkezett a nyilatkozat szövegének arról a részéről, mely a férfi és nő közötti házasságot az emberi méltóság alapjaként határozza meg, és csak azt a Ferenc pápa által budapesti látogatása alatt megerősített mondatot idézte, hogy „a házasság szentsége egy férfi és egy nő között valósul meg”.
A Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke azonban már érezhette az elkövetett hibát,
mert egyik válaszába belefűzte azt a gondolatot, hogy „a magam részéről azok iránti szeretetemet is kifejezésre juttatom, akiknek bármi okból nincs családjuk. Természetesen az ő méltóságukat sem vonhatja kétségbe senki”.
A Válasz Online már nem tagadta el a házasságot az emberi méltóság alapjaként megnevező mondatot, így a püspöknek volt lehetősége kimondani: „Súlyos hiba ez a mondat.” Arra a kérdésre pedig, hogy miért írták mégis alá, Fabiny nagyon hasonló választ adott, mint ami a Mazsihisz közgyűlésén is elhangzott: „az a szöveg, amit mi a Magyarországi Evangélikus Egyház részéről aláírtunk, nem tartalmazta ezt a mondatot. Papírunk is van erről. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára ugyanis vissza is küldte, hogy ez az a szöveg, amit a tagegyházak elfogadtak, és abban ilyen mondat nem volt. Kaptunk még emellett több emailt, tehát később megküldték az új szövegváltozatot, de a kapkodó szervezés miatt azt már nem láttuk.” Aláírásukat azonban nem vonta vissza, mert szerinte „Ez nem egy klub, amiből ki lehet lépni. Félreértések, szövegváltozatok ide vagy oda, mindez megtörtént. A szöveg kiment, de nem akarunk több demonstratív lépést.” Az interjúban az elnök-püspök bocsánatot kért mindazoktól, akiket ez a rossz mondat megsebzett, megbántott.
A reformátusok jóindulatot kértek, bocsánatot nem
Nem kért elnézést, és nem is lépett vissza a nyilatkozattól Balog Zoltán református püspök, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke, de érzékelve az egyre nagyobb értetlenséget a nyilatkozat körül, az InfoRádióban elismerte, hogy a megfogalmazás valóban szerencsétlen és félreérthető, majd hozzátette: „De pici jóindulattal megértjük, hogy mi van mögötte. Csak az a baj, hogy mást jelentenek a szavak egy szekuláris, világi közegben, mint egy vallási közösségen belül.” Őszintén nem tudom, mire gondolhatott ezzel Balog, mert ez a mondat pontosan azt jelenti keresztény körökben is, mint a világiakban. A püspök az interjúban elkezdett ötletelni azon, mit kellene az emberi méltóság szavak helyére tenni a nyilatkozatban, hogy ne legyen félreérthető, de arról nem beszélt, hogy esetlegesen megkeresné az aláírókat azzal, hogy változtassanak a szövegen.
A püspök később az MTI-nek úgy fogalmazott, hogy a nyilatkozat nem valakik ellen irányult, hanem „azokért, akik továbbra is hinni szeretnének abban, hogy a házasság olyan intézmény, amely a jövőnk letéteményese”. Hozzátette,
szerinte abszurd feltételezés, hogy a nyilatkozat kirekesztette volna a nem házasságban élőket,
mert ha így lenne, kizárt, hogy a katolikus egyház az összes papja nevében aláírta volna azt.
A katolikusok hallgatnak
A legrégebben fennálló keresztény felekezet egyik püspöke sem szólalt meg eddig nyilvánosan az ügyben, de a püspöki kar több tagját is sikerült utolérnünk. A kép nem lett tisztább: volt, aki szerint volt a szövegnek valamiféle előzetes köröztetése, de olyan is akadt, aki a sajtóból értesült a nyilatkozatról. Olyat nem találtunk közöttük, aki cáfolta volna állításunkat, miszerint az emberi méltóság alapja nem a férfi-nő kapcsolat házasság általi szentesítése. Egyikük azt is hozzátette, ő maga is vár egy bocsánatkérést, mivel azonban nem ő követte el a hibát, nem érzi magát illetékesnek.
Hogy kinek is kellene bocsánatot kérnie, nem világos,
mindenesetre a tavalyi év utolsó napjaiban megkerestük a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnökét, Dr. Veres András püspököt, és az alábbi kérdéseket küldtük el neki írásban, egy esetleges interjú lehetőségét is felajánlva:
– Egyetért-e Ön azzal, hogy a házasságot az emberi méltóság alapjaként megnevező mondat „vállalhatatlan”, és az nem egyezik a történelmi egyházak tanításával?
– Nem gondolja-e, hogy szerencsés lenne a kiadott nyilatkozat kérdéses mondatát megváltoztatni úgy, hogy ahhoz nyugodt lelkiismerettel csatlakozhassanak akár további egyházak is?
– Az egyházak jövőbeli együttműködése érdekében tervezi-e kivizsgálni, hogy hogyan kerülhetett bele a nyilatkozatba egy olyan mondat, mely miatt utóbb két egyház is bocsánatkérésre kényszerült?
Kérdéseinkre cikkünk közzétételéig nem érkezett válasz. Az újévben telefonon is többször megpróbáltuk utolérni az MKPK Titkárságát, az illetékes kolléga azonban furcsa módon mindig épp akkor nem volt bent, vagy beszélt valakivel a mobilján. Amint kapunk választ, vagy a kétszer is megígért visszahívást, frissítjük cikkünket.
Én kérek elnézést
Mindez nekem személy szerint azért fontos, mert nem tudom megszámolni a két kezemen sem, hányféle dologban kellett már mentegetnem az egyházam hivatalos képviselőit, és mondtam mindenkinek nagy hittel, hogy ne forduljanak el az egyháztól, és ne az emberi hibákkal foglalkozzanak, hanem csak Jézussal! Mert ilyenkor megtalálja ám az embert az asztaltársaságban az a szíven szúró mondat, hogy: „Látod, én ezért nem tartom sokra az Egyházat!” És ilyenkor nagyon nehéz mit mondani…
Mondhatjuk persze sokadjára is, hogy tényleg csak Krisztus a lényeg, de felteszem a kérdést: nem lenne jobb csökkenteni ezeknek az előre tudható, utólag pedig korrigálható emberi gyarlóságoknak az arányát? Odatenni magunkat kicsit jobban, és nem mindent Jézusra hagyni?
Itt emberi hiba történt, amit emberi eszközökkel ki is lehetne javítani − nem mellesleg gyógyító erővel is bírna.
A Szemléleken azért foglalkozunk már harmadízben egy társadalmilag egyébként nagy hatást elérni nem képes nyilatkozattal, mert úgy gondoljuk, egyházon belül mégis fontos dologról van szó. Nevezetesen arról, hogy hogyan kommunikálunk önmagunkról, hogy milyen képet festünk kifelé egyházainkról, és arról is, hogy ez a nyilatkozat elindítója lehet-e az egyházak közötti fokozottabb párbeszédnek, jövőbeni együttműködéseknek, vagy éppen a gátja lesz mindennek.
Mivel mostanáig a magyar katolikus egyház püspökei, a nyilatkozat aláírói adósak maradtak bármiféle magyarázattal,
katolikusként én magam szeretnék csatlakozni a Mazsihisz és a hazai evangélikusok vezetőihez,
és szeretném elmondani, hogy nem, a katolikus tanítás szerint nem a házasság, hanem az „Isten saját képére és hasonlatosságára” alapuló teremtményi mivolt az emberi méltóság alapja. Ha bárki elbizonytalanodna ezzel kapcsolatban, ide kattintva ellenőrizheti, mit ír a Magyar Katolikus Lexikon az „emberi méltóság” kifejezésről.
