A pedagógusok rendkívül méltatlan anyagi körülményei mellett az egyházi és a kormányzati vezetők részéről érkező meg(nem)becsülés mértéke is vészjósló.
Miután másfél hete megírtuk, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Állandó Tanácsa közleményben ismerte el, amit a tanárok jó ideje egyre hangosabban jeleznek – vagyis hogy rendkívül alacsony fizetéshez jelentős túlterhelés járul –, sorra érkeztek a Szemlélek szerkesztőségéhez visszajelzések a címzettek, az egyházi iskolák pedagógusai részéről. Volt köztük, aki üdvözölte az MKPK közleményét – na, végre! –, mások elszomorítónak tartották a politikai számítást is magában foglaló időzítést. Kétségkívül felmerül a kérdés, hogy ha az egyházi vezetők jó ideje tisztában voltak azzal a helyzettel, ami a munkások méltó bérének visszatartásaként is értelmezhető, miért intették korábban csendre az állapot elszenvedőit, sőt miért kampányoltak azon politikai erő oldalán, amely ezt évek óta, folytatólagosan elköveti?
Úgy láttuk jónak, ha két oldalról közelítjük meg a probléma feltárását: egyrészt
megkérdeztük nagyobb létszámban magukat az egyházi iskolák tanárait, majd podcast műsorunkban egy asztalhoz ültettük a Nemzeti Pedagógus Kar elnökét, és az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektorát, aki korábban az Oktatási Hivatalt vezette.
Utóbbi párbeszéd hamarosan elérhető lesz a Szemlélek Társalgó műsoraként, a pedagógus véleményszonda főbb eredményeit pedig ebben a cikkben mutatjuk be.
Felhívásunkra május utolsó napjaiban 100 olyan tanár adott részletes visszajelzést, akik valamely keresztény felekezet által fenntartott oktatási intézményben tanítanak, az alábbi megoszlás szerint:
Arra a kérdésre, hogy mennyire konstruktív a kapcsolat az egyházi vezetők és az egyházi fenntartású iskolák pedagógusai között, erősen megoszló válaszok érkeztek. Ha osztályzatként értelmezzük a véleményeket, beszédesen gyenge átlageredmény született: 2,57. Még csak nem is közepes.
De még ezt a vérszegény értéket is messze alulmúlja az arra a kérdésre adott válasz, hogy mennyire becsüli meg a kormányzat az egyházi iskolák pedagógusainak tevékenységét.
Az 1,89-es átlag annak ismeretében különösen megdöbbentő, hogy a közgondolkodásban – nem alaptalanul – a felekezeti iskolák a pozitív diszkrimináció példájaként szoktak megjelenni.
Az 1-es és 2-es osztályzatok 88 százalékos mértéke azt üzeni: a helyzet drámai, elkeserítő.
Magára az MKPK Állandó Tanácsának levelére is rákérdeztünk, pontosabban a közlemény hasznosságának értékelésére kértük a kitöltőket, szintén osztályzattal kifejezve. Alább mutatjuk az eredményt, amely az egyetlen olyan érték véleményszondánkban, ahol egy kicsivel a közepes átlagérték fölé kúszott a mutató (3,05).
Fakultatív válaszadási lehetőségként megkérdeztük, egyetért-e az adott pedagógus azzal, hogy minél több egyházi fenntartású intézmény legyen Magyarországon. A többség nem támogatja ezt a sokszor hangoztatott törekvést, de a vélemények aránya a többi eredményhez képest itt kiegyensúlyozottnak mondható.
Egy megannyi sebből vérző állapot kapcsán nehéz legfőbb problémaforrást megjelölni, de kérésünkre az egyházi iskolák pedagógusai ezt is megtették. Íme az eredmény.
Lehetőséget biztosítottunk arra is, hogy a válaszadók hosszabban kifejtsék a hazai oktatás területét érintően a legfontosabb tennivalókra vonatkozó javaslataikat. Az alábbiakban ebből a bőséges csokorból közlünk válogatást – a teljes anyagot eljuttattuk Horváth Péternek, a Nemzeti Pedagógus Kar elnökének, és Gloviczki Zoltánnak, aki intézményvezetői tevékenysége mellett a Magyar Rektori Konferencia Pedagógusképzési Bizottságának elnöke is.
Ezúton is köszönetet mondunk azoknak a pedagógusoknak, akik időt, energiát áldoztak a véleményszonda kérdőívének kitöltésére!
* * *
„Teljesen átgondolatlan jövőkép az egyes tantárgyak esetében – hacsak az nem számít koncepciónak, hogy nincs szükség gondolkodó emberekre…”
„Óraszámcsökkentéssel és bérkorrekcióval együtt valós minőségbiztosítási rendszer bevezetése.”
„Ha valaki úgy beszél rólunk, mint például Parragh László, akkor annak lehetne valami következménye.”
„A rengeteg egyházi iskola nagyon fölerősítette a szegregációt, ez nem jó. Az sem, hogy ennyi egyházi iskolát nem lehet föltölteni olyan pedagógusokkal, akik egyébként személyes hitük miatt tényleg egyháziban szeretnének tanítani.
Szomorú látni, hogy a kormányzati szintről nyomott politikai kereszténységnek milyen kontraproduktív a hatása, az egyházi iskolákban tanuló diákok körében is.
Nem szeretném, ha odajutnánk, mint az orosztanulással annak idején.”
„Az egyházi iskolák tanárai ne képezzenek külön kasztot a pedagógustársadalmon belül – mindannyian a gyermekekért, az oktatásért dolgozunk, kollégák vagyunk, egy hajóban evezünk.”
„Ismert problémák ismert megoldásait tanítjuk, ahelyett, hogy ismeretlen problémák megoldását kellene a diákoknak közösen, tudásukra, kritikus információgyűjtésükre építkezve, együttműködve megoldani.”
„Önálló oktatásirányításra van szükség! Utoljára a Pokorni Zoltán-féle minisztérium volt képes arra, hogy struktúrájában átlássa a teljes oktatási rendszert, óvodától a felnőttképzésig. Pontosan modellezték, ha valahol belenyúlnak, az milyen hatással lesz az egész rendszerre. Szerintem totál gáz, hogy a belügyminisztériumhoz került a köznevelés.”
„A pedagógusok lelkiismereti válságba kerültek (akinek még van ilyen).
Értelmiségi létmódhoz szükséges autonómia és anyagiak teljes hiánya,
ezeket hosszú-hosszú évek/évtizedek alatt lehetne újraépíteni, ha lenne rá bármiféle szándék. A 45 perces rendszerű órarendet/szemléletet rég meg kellett volna reformálni!”
„A püspöki kar leveléhez: önmagában örömteli, egyben mégis elszomorít, mert a pedagógus társadalomból kiemeli az egyházi intézményekben dolgozókat, mintha a többiekre nem vonatkozna mindaz, amiről írnak.”
„Az erőszakos centralizálás megszüntetése, a szubszidiaritás megteremtése. Kapcsolatban maradni a vezetésnek azokkal, akik a terepen dolgoznak, megismerni az életüket.”
„Túlzott mértékű kormányzati beleszólás megszüntetése, az anyagi helyzet rendezése, a pálya becsületének visszaadása. A tanárokkal bármit meg lehet tenni felfogás megszüntetése. Az utánpótlás nevelés, ifjú tanárjelöltek motiválása a tanári pályára.”
„A MKPK közleménye egyáltalán nem nyugtat meg, hogy bármit is elérnek, inkább olyan, mintha csendre intenének.”
„A béremelésre óriási szükség van, ahogy a pedagógushiány is orvosolandó. De nem ezek jelentik a megoldást, ezeknek egy olyan terv részeként kell megvalósulni, ami tudatosan és maradéktalanul biztosítja egy változáshoz és annak fenntartásához szükséges erőforrásokat.”
„Olyan pedagógusi pályaképet kell felmutatni a pályaválasztó középiskolásoknak és szüleiknek, ami alapján a tehetségesebb tanulók közül is többen választják a pedagógusi hivatást.”
„Stratégiai ágazattá emelném az oktatást.”
„Vajon hány Karikó Katalint veszítünk el, mert sok diáknak nem jut biológia- vagy kémiatanár?”
„Gyökeres fordulatra van szükség, figyelve a sikeres oktatási modelleket más országokban. Már a tervezés is hosszú folyamat lenne. Egyelőre még csak a szándéka sem látszik, hogy előrelépés lenne. Folyamatosan hátralépünk hosszú évek óta.”
„A megalázó, lekicsinylő kommunikációs stílus derogáló, de az egész társadalomra nézve romboló hatású. A közgondolkodás, véleményformálás manipulálható, az ezzel való visszaélés veszélyes és hosszú távon akár visszafordíthatatlan vagy nehezen visszafordítható folyamatokat indít el. Kormányzati, fenntartói szintről mindez megengedhetetlen.”
„Párbeszéd a tanárokkal.”
„Egyházi iskolákat csak abban az esetben szabad szervezni, ha a megfelelő szellemi háttér rendelkezésre áll. Azaz van elegendő hívő, hitvalló tanár, akik valóban kereszténnyé teszik az iskolát.”
„Az önálló minisztérium, melynek élén egy szakmailag kompetens vezető áll, nagyban hozzájárulna a társadalmi megbecsülés helyreállításához, a kormányzat irányában nagyobb bizalommal lennénk, és könnyebben elfogadnánk az oktatással kapcsolatos döntéseket.”
„Az első: hogy lássa a társadalom a valós helyzetet.”
„Olyan emberek hagyják ott a pályát, akik rátermettek, de nem szeretnék a családjukat beáldozni (idő, pénz).
A szakemberhiány a gyermekeken csattan. Főleg azokon, akik hátrányos helyzetűek.
Inkább nem diagnosztizálják a problémát, mert akkor biztosítani kellene a fejlesztését, de nincs aki ezt megtenné. Életek mennek tönkre.”
„Az anyagi megbecsülés mellett akkor lesz nagyobb a társadalmi megbecsülés is, ha szakemberek veszik kezükbe az oktatás ügyét, nem pedig egy sokadik, mellékes ágazata lesz egy hozzá nem értő minisztériumnak.”
„Sajnos
reménytelennek látszik a tárgyalásos megoldás,
nagyon sok pedagógusnak és SZÜLŐNEK (és pl. az EGYHÁZAKNAK!) kellene felemelnie a hangját valamilyen látványos, megkerülhetetlen akcióban, hogy a fenti változásokat ki lehessen kényszeríteni, mert úgy tűnik, a kormányzatnak érdeke a színvonaltalan közoktatás (és színvonalas saját elitképzés: ld. az MCC-be öntött pénzek).”
„A pedagógusok meghallgatása.”
„Tanítottam már állami és egyházi iskolákban egyaránt. Tapasztalatból mondom, hogy egyformán nem becsüli meg a pedagógusokat a kormány.”
„A fiatalok keveset tudnak a pedagógus hivatás örömeiről, ezt közvetíteni feléjük! Sokkal gyakorlatiasabb pedagógusképzést az egyetemeken.”
„Kiegyenlítetlen, teljesen elaprózott iskolaszerkezet. Drága és nem hatékony a fenntartása.”
„A modern tanítási módszerek, jó gyakorlatok, pszichológiai kutatások stb. megismerése céljából bizonyos időnként fizetett szabad (fél)év kiadása, melynek során a pedagógusnak valós szakmai és módszertani továbbképzéseken kell részt vennie, órákat látogatnia.”
„A felülről vezérelt rendszerek – ahol a hatalom megmondja, hogy mi a teendő, de nem figyel azok szavára, akik a gyakorlatban benne vannak – csak demotivál és elkeseredettséget kelt. Sajnos ez igaz az egyházi iskolákra is, legalábbis a miénkre.
A középkori hierarchia, a fentről vezérelt, és a tanárokat bólogató Jánosként kezelő fenntartó hamar kiölhet minden lelkesedést egy jól működő iskolában is.
És jó lenne átvilágítani, hogy a fenntartó mit csinál a fejkvótával és az egyházi kiegészítő támogatással, mert egy biztos, sok helyre kerül, de nem a tanároknak nyújt anyagi segítséget.”
