Perintfalvi Rita emberi méltóságáról

Újabb mélypontjára érkezett a magyar közélet azzal a híreszteléssel, amely az ellenzéki aktivista katolikus teológust aberrált cselekedetekkel hozza összefüggésbe. Álláspont az erkölcsi kivégzéssel felérő nyilvános megszégyenítésről.

A Szemléleken az utóbbi években nem sokszor írtuk le Perintfalvi Rita nevét. Nem véletlenül. Bár éppenséggel lehetne találni érintkezési felületet a katolikus teológus munkásságával, sokszor nem tudtunk egyetérteni azzal, amit és főleg ahogyan képvisel. Sőt, többet mondunk: stílusa, harcias, engesztelhetetlen, provokatív fellépése az egyházi vagy politikai közélet ügyeiben mérhetetlenül idegen mindattól, ami mi képviselni igyekszünk.

Most mégsem tehetünk mást, mint kiállni az emberi méltósága mellett. Annak ugyanis pont ez a lényege:

alanyi jogon mindenkit megillet, akit anya szült, és aki a teremtő Isten képmását viseli magán.

Nemcsak azokat, akikkel rokonszenvezünk, hanem azokat is, akikkel nem értünk egyet vagy akiket nagyon nehéz szeretni. Vagy éppenséggel néha maguk is átlépnek olyan határokat, amilyeneket szerintünk nem volna szabad. Mert ha egyszer elfogadjuk, hogy az emberi méltóság feltételekhez szabható, akkor onnantól bárkitől meg is lehet vonni.

Perintfalvi Rita a napokban egy olyan kampány célpontjává vált, amellyel a magyar közélet újabb mélypontra süllyedt. Az itt ‒ ízlésbeli okokból ‒ nem részletezendő támadás a leggusztustalanabb cselekedetek egyikével, a hatodik parancsolat perverzióval vegyes, minősített megsértésével vádolja. Az ezt úgymond alátámasztó videófelvételek a 2000-es évek elején/közepén készültek. Azokban az esztendőkben, amikor Perintfalvi katolikus teológusi diplomát szerzett Magyarországon, majd a Bécsi Egyetem katolikus teológiai fakultásának kutatója volt. Csak bomlott elmével vagy a legalantasabb szándékkal feltételezhető/sugalmazható, hogy miközben az érintett ilyen mértékben a kirakatban éli az életét, egy nyilvánosan elérhető videóban éli ki állítólagos beteges hajlamait.

Egy ilyen súlyú kérdésben a bizonyítási kényszer természetesen a vádlót terheli. Azokat a médiumokat, amelyek elterjesztették, majd átvették a „hírt”. Az nem elég, hogy Perintfalvi Rita hasonlít a videón látható nőre. A legminimálisabb erkölcsi érzékkel is belátható:

egy ilyen megsemmisítő erejű vád egy életre tönkre tud tenni bárkit a családja, a barátai, az egész társadalom előtt.

Ezért itt a legkisebb kételynek sincs helye. Egy ilyen felvétellel csak akkor szabad előállni, ha teljesen egyértelműen az szerepel rajta, akivel összefüggésbe hoztuk, és ha közzétételéhez közérdek fűződik.

Egyes, közéletileg is értelmezhető médiumok mégis előjöttek, illetve foglalkoztak vele. Élükön az ügyet kirobbantó, minden ízében vállalhatatlan kuruc.infóval, majd a Mi Hazánk Mozgalomhoz kötődő Magyar Jelennel, de még az egy ideje a kormányzati kommunikáció holdudvarába tartozó Index is hírtértéket tulajdonított neki. A dolog természetéből adódóan nem tudhatjuk ‒ és nem is szívesen találgatnánk ‒, hogy pontosan honnan fújt az a szél, amely a videó linkjét beröpítette a kuruc.info postaládájába. De háromnegyed évvel a választások előtt

erős a gyanú, hogy a harcosan ellenzéki aktivista Perintfalvi elleni támadás mögött politikai motiváció áll.

A magyar közélet ezzel ismét vízválasztóhoz érkezett. Az ilyen helyzetekben dől el, hogy a társadalom beéri-e rágalmakkal, vagy kiáll a tisztességes közbeszéd mellett. A jelek szerint vannak, akik egyre kevésbé válogatnak az eszközökben, és félő, hogy a helyzet jövő tavaszig csak még rosszabb lesz. Amikor tehát a szolidaritásunkat fejezzük ki, akkor nem csupán egy megalázott nő mellett szólalunk fel, hanem az övön aluli karaktergyilkosság ellen is, valamint a mindenkit megillető emberi méltóság védelmében.

Hirdetés

Rajtunk múlik, hogy mit engedünk megtenni honfitársainkkal, és mit utasítunk el, mit tartunk elfogadhatatlannak. A magunk részéről továbbra is határozott nemet mondunk mindarra, ami tönkretenné az emberségünket.