Temetéskor ritkán van szükség több kültéri kivetítőre és a teljes templomkert hangosítására. Pákozdi István búcsúztatásának körülményeiben az életműve is megjelenítődött.
2022. április 30-án temették el a több évtizeden át egyetemi lelkészként, korábban szemináriumi elöljáróként, később plébánosként szolgáló katolikus papot a budapest-felsőkrisztinavárosi Keresztelő Szent János-templomban. Az eseményen jelen volt a Szemlélek lapigazgatója is.
A címben említett gondolat motoszkált bennem április utolsó napján, amikor “végső” búcsút vettünk Pákozdi István katolikus lelkipásztortól. A mondat végére azonban nem is igazán kérdőjel, inkább felkiáltójel illene, amolyan rácsodálkozásként. Merthogy a budai plébániatemplom kertjében sokszor annyi ember állt, mint ahányan az épületben elfértek. 68 papot és 5 főpásztort számoltam, a többi felekezet lelkészei jelentették a ráadást. Pákozdi atyától sok dolgot tanultam, de talán az ökumenikus nyitottság volt az egyik legfontosabb hozzáállás, amiben megerősített…
Az már igenis kérdés, hogy mi a titka.
Mi a titka annak, hogy egy nem kifejezetten híres, kimagasló rangot nem viselő paphoz ennyi ember kötődik (és a jelen lévő, látható tömeg csak egy apró lenyomata a kiterjedt közösségnek)?
Pontos válasz nincs rá, de a régen látott ismerősök sok évtizedes távolságból felidézett élményei révén mégis közelebb lehet jutni a megfejtéshez.
Vannak ugyanis papok, akik határozottan vezetnek, mások inkább elvegyülnek a “nyáj” közt. És van Pákozdi atya, aki ezt egyszerre művelte.
Vannak papok, akik az orgonás zenét favorizálják, mások a gitáros műfajnak engednek nagy teret. És van Pákozdi atya, akinél ezek nem kizárták, hanem erősítették egymást.
Vannak, akik ragaszkodnak a szabályokhoz, mások nyitottak az inspirációra, a lelki fuvallatokra. És van Pákozdi atya, aki még búcsúlevelében sem hazudtolta meg a liturgikus rend iránti aprólékos figyelmességét, ugyanazon szövegben viszont a helyi plébánia közösségeinek felsorolását így zárja: “Bocs, ha valakit kihagytam!”
Vannak papok, akik nem ropnak táncot ifjúsági bálokban, és vannak, akik rendszeresen részt vesznek ilyen alkalmakon. Igen, Pákozdi atya e téren is egyszerre mutatott példát közvetlenség és mértéktartás szinergiáját illetően.
A sor hosszú lehetne, az időnk kimért. Mi, akik Pákozdi István hatására, kíséretében, támogatásával váltunk felnőtt keresztényekké, mondhatnám úgy is, maradtunk meg élő hitű egyháztagnak,
talán azzal tudjuk meghálálni, hogy ismerhettük őt, ha visszük és visszük tovább a fényt, és megosztjuk másokkal is.
Hogy mennyire működik a Ferenc pápa által is népszerűsített “bárányszagú” papi életmodell, arra Pákozdi István a gyakorlati bizonyíték.
“Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, most ezen a világon otthont, testvért, anyát, gyermeket és földet – bár üldözések közepette –, az eljövendő világban pedig örök életet.” (Mk 10,29-30)
* * *
A temetésen készült képekből ide kattintva látható bőséges galéria.
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom
