Mi a kiút a politikai kereszténység történelmi zsákutcájából? című vitaindító írásunkra újabb válasz érkezett. Meskó Zsolt író, rendező szerint nem kell száműzni a kereszténységet a közéletből, csak éppen fel kell cserélni a véges szellemi tartalom és a végtelen viszonyát.
A keresztények közéleti szerep- és felelősségvállalása kapcsán kialakult párbeszédbe egy új fogalmi megközelítést emelnék be a politikai kereszténység mellett: a keresztény politikát. Elsőre tűnhet ez csupán a szavak egyszerű felcserélésének, de úgy gondolom, radikálisabb jelentéskülönbségről van szó. A fogalmakat és a hozzájuk kapcsolódó jelenségeket mint egyéni viselkedésformák megjelenési formáit vizsgálom. Engem, az olvasót, bármelyikünket érinthetik ezek az állapotok.
A politikai kereszténység számomra belső ellentmondás, mert egy véges szellemi tartalmat rendel egy végtelen fölé. Úgy látom, ebből a belső ellentmondásból következik minden hibája és bűne ennek az útnak. A politikai kereszténység a kereszténységet mint legitimációs alapot használja fel egyéni vagy csoportérdekeinek érvényesítésére.
A kereszténység így pillanatnyi, változó politikai érdekek eszközévé válik.
Ha ezt így nem is fogalmazzuk meg önmagunknak, egyre többen érezzük ennek a közéleti megközelítésnek a visszás jellegét. S ami ennél is fontosabb, érzik azok is, akik emiatt elfordulnak a hitünktől.
Politika és kereszténység viszonyában véleményem szerint a helyes és járható út a „keresztény politika”. Itt a végtelen valóság értékrendszere áll az első helyen, és ez hatja át a véges történésekre reagáló, azokat alakító politikát. A keresztény politika hitünk fényében látja a közösség ügyeivel való foglalkozást. Jézus tanítását, szeretetét kívánja felmutatni a politikai döntések világában is. Nem az egyén, nem egy csoport, hanem Isten érdeke, Jézus tanítása áll az első helyen döntéseinkben.
Keresztény politika: tegyétek tanítványommá az egész világot! Tanításomat vigyétek el a világ, a társadalmak, az élet minden területére! A felebaráti szeretet hassa át az egész világot! Keresztény politika: a közéletben bátran kiállni értékeink mellett, ha kell, megvédeni őket úgy,
hogy a másik felet nem ellenségnek, hanem más véleményt képviselő embertársunknak tekintjük,
testvérünknek az isteni teremtésben.
⧫ A keresztény politikában nincs karaktergyilkosság, a politikai kereszténységben van.
⧫ A keresztény politikában nincs a közvagyon magánvagyonná tétele, a politikai kereszténységben van.
⧫ A keresztény politikában nincs gyűlöletkeltés, megbélyegzés és kitaszítás, a politikai kereszténységben van.
⧫ A keresztény politikában nincs félelem és hazugság, a politikai kereszténységben van.
⧫ A keresztény politikában létezik az igazság, a tények és egymás tisztelete.
⧫ A keresztény politikában jelen van a felelősségvállalás tetteinkért és a bűnbánat.
⧫ A keresztény politikában élő valóság a propagandától mentes, őszinte párbeszéd.
⧫ A keresztény politikában ott a megbocsátás és az egymás érdekeit szem előtt tartó szeretet szabadsága.
A keresztény politika alapkérdése: „Hogy vagy?” Ez az az út, a cselekvő tanítványok útja a világhoz, a szeretet ajándékát átadva mindenkinek, nyitott szívvel, szabadon. Az evangelizáció egyetlen útja: elindulni mindennap, és kitárni szívünket a világ felé.
*
A vidéki templom előtere mindig nyitva állt a betérők előtt. A templomtorony árnyékában sokszor játszottak gyerekek, s a kertben álló fák melletti padokon szívesen pihentek és beszélgettek helyiek, idelátogatók egyaránt. Élet volt a templom körül.
Pár év után jártam újra arra: a templomot, a szép kertet kerítés vette körül. Nem volt senki a templom körül, sem az árnyékban, sem a padokon. A kertkapu zárva volt. A templom előtere szokás szerint nyitva, de a zárt kertkapun keresztül nem lehetett bejutni odáig. Kérdezem: hogy került ide a kerítés? Mondják: egyházi intézményeknek volt kerítéspályázat, azon nyert a plébánia pénzt, abból épült. De miért pont kerítésre pályáztak? Mert akkor éppen arra lehetett. Szép, ugye? Szép. De miért van zárva? Mert ami a kerítésen belül van, azt meg kell védeni, arra vigyázni kell, ez a szokás, azért zárjuk, amikor nincs mise.
*
Tükröt tartok önmagamnak: bölcseket mondani, írni a könnyebbik út. Mindennapi döntéseim, választásaim, kapunyitásaim elől nem bújhatok el… bár sokszor jólesne… és hiába minden igyekezet, többször meg is teszem.
(Az címen továbbra is várjuk mindazok igényes hozzászólását, akik állam és egyház kapcsolatában az eddigi írásokkal vitatkozva máshová helyezik a hangsúlyokat.)
*
„A szükséges dolgokban egység, a kétségesekben szabadság, de mindegyikben szeretet”. A Szemlélek a Szent Ágostonnak tulajdonított gondolat jegyében igyekszik fórumot teremteni a legkülönfélébb véleményeknek. Ezért, bár vendégszerzőink publicisztikái nem feltétlenül tükrözik lapunk álláspontját, az építő párbeszéd jegyében szívesen befogadjuk őket.
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom
“Ha ezt így nem is fogalmazzuk meg önmagunknak, egyre többen érezzük ennek a közéleti megközelítésnek a visszás jellegét. S ami ennél is fontosabb, érzik azok is, akik emiatt elfordulnak a hitünktől.” Korrekt, igaz vélemény. Az egyház így önmagát emészti.