Hova tűnt Krisztus az egyházból?

Online kérdőívünkben a véleményüket is elmondták a kitöltők.

Néhány napja hoztuk nyilvánosságra “Egyház és kommunikáció” témában készített reprezentatív felmérésünk eredményét, melynek akkor nem nagyon örültünk. Ehhez képest online felmérésünk – amelyben ugyanazokat a kérdéseket tettük fel olvasóinknak – még szomorúbb képet mutat.

A Szemlélek online felmérése – két kérdés kivételével – teljes mértékben alátámasztotta a reprezentatív kérdőív eredményeit, viszont az a plusz kérdés, amire csak online kérdőívünkben volt lehetőség válaszolni, az egyháztagok mély fájdalmáról ad tanúbizonyságot.

“Jézus tanítása ma is korszerű, ma is él és hat, tehát nem az Igével van a “baj”, hanem a tanítványok nem, vagy alig teljesítik a küldetésüket.”

Összesen 1034-en töltötték ki az egyházak kommunikációjáról szóló véleménykutatásunkat,

legtöbben a 60 éves vagy idősebb korosztályból (40,2 százalék), őket követték szorosan a 40-59 évesek (36,8 százalék), majd a 18-39 évesek (21,2 százalék), és a kitöltők 1,7 százaléka 18 év alatti volt. Online felmérésünkben az urak voltak enyhe többségben (53,7 százalék), és az országos arányokhoz képest Budapest is felülreprezentált volt (37, 8 százalék). Saját felmérésünkben a beosztott szellemi foglalkozásúak voltak a legtöbben, de szorosan követték őket, így nálunk is magas százalékot (33,5) képviseltek a tartósan otthon lévők (nyugdíjasok, GYES-en, GYED-en lévők, háztartásbeliek, munkanélküliek). A legtöbb kitöltő átlag feletti vagy átlagos jövedelemmel rendelkezett, 85,2 százalékuk kereszténynek vallja magát.

Nézzük akkor az eredményeket – külön kitérve a reprezentatív kutatáshoz képest szembetűnően eltérő kimenetekre!

Mi a baj a rendezvényekkel?

A reprezentatív felmérés kiértékelését az elmúlt évek nagy keresztény rendezvényeivel kezdtünk, és azért teszünk az online felmérés esetében is így, mert ez az a kérdés, melyet egész egyszerűen nem értünk. Aki kint volt például az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) rendezvényein – a Szemlélek egyik munkatársa önkéntesként is szolgált –, annak az lehetett a szubjektív benyomása, hogy rengeteg ember megmozdult, “mintha” tele lettek volna Budapest utcái, és az erről szóló hivatalos kommunikáció is ezt erősítette bennünk. Ehhez képest lesújtó eredményeket kaptunk már a reprezentatív kutatásban is, de ha lehet ilyet mondani, a Szemlélek vallásosabb olvasótáborából verbuválódott kitöltők sem azt jelezték vissza, hogy különösebb benyomást tettek volna rájuk a keresztény egyházak rendezvényei. Emlékszünk még? Ez voltak a reprezentatív felmérés eredménye:

Ehhez képest magazinunk online felmérésében még mindig az “egyik sem” nyert, igaz, hogy legalább jóval kisebb arányban (51,4 százalék). A válaszadók 39,6 százaléka a NEK-et, 10,4 százalékuk a reformáció emlékévét, 3 százalékuk pedig az úrvacsora évét tartotta megszólítónak.

Morális döntések és celebek

Online kérdőívünk kitöltőire ugyanúgy nincs hatással – bár egy kicsit kisebb arányban – az egyházak hivatalos kommunikációja, mint az országos átlagra, morális döntéseiket ugyanis nem erre alapozva hozzák meg.

A válaszadók 58,1 százalékát egyáltalán nem, vagy inkább nem érdekli, hogy milyen állásponton vannak a keresztény egyházak.

Ahogyan a reprezentatív felmérés eredményei láttán, úgy most is az a kérdésünk, hogy akkor vajon mire alapoznak az emberek erkölcsi kérdésekben?

A kitöltők  a “celebkedést” is ugyanúgy elutasították: 53,3 százalékuk szerint teljes mértékben helytelen, 20,5 százalékuk szerint pedig inkább helytelen gyakorlat a bulvármédiából ismert személyekkel népszerűsíteni a kereszténységet.

“Nem kommunikációs válságról van szó, hanem hitelességi válságról. Szinte mindegy is, hogy mit mondanak, ha ledér ruhákban pózoló celebekkel körülvéve, a pápának ellentmondva (katolikusok) és a miniszterelnök közeli barátjaként, állami rendezvényeken pózoló vezetők teszik.”

Népszámlálási kommunikáció, társadalmi hatás, hitelesség

Ebben a három témakörben eltérő arányban ugyan, de összességében hasonlóan értékeltek a kitöltők mindkét felmérés esetében. A népszámlálási kommunikációra a legtöbben 3-ast adtak az egyházaknak (36,3 százalék), de ha a 2-eseket (33,8 százalék), és az 1-eseket (9,6 százalék) is hozzátesszük, az eredmény inkább lesújtó.

Arra a kérdésre, hogy mennyire tartják hitelesnek az egyházi kommunikációt, a válaszadóknak csak 28,7 százaléka adott egyértelműen pozitív választ,

a társadalmi hatást tekintve pedig még rosszabb volt a helyzet: csak 20,3 százalék gondolja úgy, hogy a keresztény egyházak jól tudnak hatni a közvéleményre, a közgondolkodásra.

Politikai függőség

Amiben olvasóink jóval szigorúbbak voltak, az a keresztény egyházak politikai – legalábbis kommunikációs szinten megnyilvánuló – függetlenségének megítélése. Míg a reprezentatív kutatásban a 3-asok voltak többségben (ez sem túl jó, de legalább közepes), úgy az online felmérés esetében a markáns többség teljes mértékben ‘elfogultnak’, vagy ‘inkább elfogultnak’ tartja egyházainkat.

És itt jegyezzük meg: online kérdőívünk kitöltőinek lehetőségük volt saját szavaikkal is megfogalmaznia a véleményüket a keresztény egyházak kommunikációjával kapcsolatban. A legtöbb megfogalmazott gondolat az egyházak politikai függőségéről szólt, azt jelezték vissza leginkább a kitöltők, hogy egyházaink a politikai megfelelés csapdájába estek.

“Kevés kivételtől eltekintve – ebben gyakran az evangélikusok a legjobbak – kínosan ügyelnek a kormányzati szervekkel való ellentmondás kerülésére, ebben nagyrészt anyagi érdekek vezérlik őket. A keresztény értékek hangoztatása sajnos gyakran nem esik egybe a krisztusi értékekkel.”

Ezen kívül voltak, akik a fontos kérdésekben való hallgatást rótták fel az egyházi vezetőknek, vagy épp a megszólalások semmitmondóságára hívták fel a figyelmet, de voltak olyanok is, akik a fiatalok megszólítására tett erőfeszítéseket tartották kevésnek. Kisebb százalékban, de dicséret is érkezett: a nyugati országok egyházaihoz képest például volt, aki jobbnak ítélte meg a hazai viszonyokat; illetve többen pozitív példákkal próbálták szemléltetni, hogy szerintük mi is lenne a jó irány: itt a többi közt felmerültek a pannonhalmi bencések, valamint Beer Miklós, Barsi Balázs, Hodász András, Böjte Csaba, és Gájer László is. Többen pozitívan értékelték Székely János legutóbbi kiállását a kormány szociálistörvény-módosítása kapcsán.

Katolikusok helyett evangélikusok

Amire még teljesen más választ adtak az online kitöltők, mint a reprezentatív kérdőív megkérdezettjei, az az, hogy melyik a legjobban kommunikáló keresztény felekezet. Múlt alkalommal részletesen kielemeztük, hogy mi állhatott a katolikusok “győzelme” mögött, most azt láthatjuk, hogy az online kitöltők 39,7 százaléka az evangélikusoknak adná a képzeletbeli aranyérmet. Ennek okait sem tudjuk, mindössze néhány megjegyzés jelzi, hogy mi is lehet ennek a hátterében.

“Az egyházi nyilatkozatok közül egyedül az evangélikus egyház karakán kiállását vettem észre, ennek mindig nagyon örülök, mert bennük látom a többi történelmi egyház közül, hogy képesek a pártpolitikán kívül gondolkodni, nem adták el a lelküket aprópénzes templomfelújításokért meg névleges állami előnyökért és védelemért.”

“A történelmi keresztény egyházak között kiemelném az evangélikus egyház kommunikációját, akik hitelesen képviselik sok szempontból a keresztény tanítást, és megfelelően reflektálnak közéleti kérdésekre. A református egyház kommunikációját nem érzékelem. A katolikus egyház kommunikációja felháborít.”

A legismertebbek: Erdő Péter és a Mária Rádió

Abszolút győzteseket hirdetünk: mind a reprezentatív, mind az online felmérés két, “fejből válaszolós” feladványának első helyezettjei Erdő Péter (“Soroljon fel jelenlegi magyar keresztény püspököket!”) és a Mária Rádió (“Soroljon fel keresztény értékrendű magyarországi hírforrásokat!”) lettek.

Ami viszont az online kérdőívünk esetében sokkal jobb lett: azoknak az aránya, akiknek egyáltalán eszébe jutott valaki, illetve valami ezeknél a kérdéseknél. Ahogy megírtuk, míg a reprezentatív kutatásban az első kérdésre 500 főből 404, míg a másodikra 361 fő egyáltalán nem tudott válaszolni, online felmérésünkben (1034 főből!) ez lecsökkent 116, illetve 102 főre.

A püspökök sorában Veres András és Székely János szinte fej fej mellett végeztek a második helyen (előbbit 373-an, utóbbit 371-en említették meg). A reformátusok aranyérmese Balog Zoltán lett (260 említéssel), az evangélikus ismertségi versenyt Fabiny Tamás nyerte (233), a görögkatolikusok első helyén pedig Kocsis Fülöp végzett (őrá 148-an emlékeztek fejből).

A kereszténynek tartott médiumoknál a Mária Rádiót követően (497 említés) a második helytől lefelé a reprezentatív kutatás eredményeitől jócskán eltérő helyezettek lettek. Az ezüstérmet elhozta a Szemlélek (425 említés), a dobogó legalsó fokára pedig a Magyar Kurír “állhatott” fel (333 említéssel). Megjelent a listában az Új Ember, a 777blog, a Kötőszó és a Shoeshine is. Összességében az volt a benyomásunk, hogy az online kérdőívben tudatosabb médiafogyasztók jelentek meg: eltűntek a listából a nem létező, illetve a hithez nyilvánvalóan nem köthető orgánumok, míg megjelentek olyan helyi, illetve kisebb közönséget elérő médiumok, mint a Szent István Rádió, a Reformátusok Lapja, vagy az Evangélikus Élet.

Ahogyan az elején is írtuk, online felmérésünk mintegy

80 százalékban a reprezentatívval megegyező eredményeket hozott,

így reméljük, az ebben foglaltak ezúttal alkalmasak lesznek arra, hogy egyházi vezetőink odafigyeljenek rá.