Kapcsolatok a Bibliából – Lukács és Pál barátsága

Vannak bibliai kapcsolatok, amelyekről mindannyian tudunk, és olyanok is, amelyekről eddig keveset hallottunk – ilyen Szent Lukács és Szent Pál barátsága is, amelyből magunk is sokat tanulhatunk.

Az Újszövetség keletkezésével kapcsolatos információk folyamatosan bővülnek, köszönhetően azoknak a biblikusoknak, akik hosszú évtizedekig kutatják egy-egy szent életét. Lukács evangélista és Szent Pál mindennapjait kutató tudósok szép számban akadnak a keresztény egyházban, ugyanis a két mester munkássága meghatározza az egyház tanítását, a keresztények gondolkodását és cselekedeteit is. Azt sokan tudják, hogy Lukács orvos volt, de életét sokkal inkább meghatározta Krisztus követése. Pállal kapcsolatban mindenki ismeri a „páli fordulat” kifejezést, amely a férfi hirtelen megtérésére utal. Viszont arról kevesen tudnak, hogy ez a két fáradhatatlan ember milyen kapcsolatban volt egymással.

A találkozás

Fontos megjegyezni, hogy az Újszövetség szerzői nem feltétlenül ismerték egymást személyesen – nem ugyanakkor éltek, és nem ugyanott működtek. Szent Péter például Krisztus idejében élt, mellette munkálkodott. Márk evangélista is élt már ekkor, de a 40-es, 50-es években vált igazán aktívvá. Az egyház első munkatársai tehát nem feltétlenül dolgoztak együtt, Lukács evangélistával valószínűleg nem is találkozhattak, mivel ő a Krisztus feltámadása utáni évtizedekben kezdte működését. Azonban van egy szentíró, akivel Lukács szoros kapcsolatba került, történetesen Pál, akinek megtérését is köszönhette. A két férfi Pál egyik térítő útján találkozhatott, vélhetően a kolosszei közösségben. Pál így írt a helyszínen lévő Lukácsról:

Köszönt titeket Lukács, a szeretett orvos

(Pál levele a kolosséiakhoz 4,14). Ugyanebben a levélben találunk utalást arra vonatkozóan, hogy Lukács lehetett az egyetlen körülmetéletlen szentíró, ugyanis maga pogány volt, nem tartozott sem a zsidókhoz, sem a kialakulóban lévő keresztény csoporthoz, ameddig nem találkozott a karizmatikus Pállal, akinek hatására megtért, és csatlakozott Jézus követőihez. Bizonytalan, hogy pontosan hogyan zajlott le ez a meghatározó találkozás, annyit azonban tudhatunk, hogy Pál a tömeg előtt hirdette Jézus tanítását, és szép számban gyűltek össze körülötte az emberek – köztük lehetett Lukács is.

Pál apostol (fotó: Wikipedia)

Társak a tanításban

Lukács tehát csatlakozott Pálhoz, vele tartott térítő útjain is, amikor gyalog vagy éppen hajón ment egyik városból a másikba, hogy hirdesse Jézus tanítását. A hosszú térítőút során volt lehetőségük közelebbről megismerni egymást – a biblikusok szerint így alakult ki közöttük baráti kapcsolat. Érdekes, hogy mindketten gyakran írnak egy Teofil nevű férfinak, hogy bizonyosságot szerezhessen Jézus Krisztus személyéről és munkájáról – ezzel együtt nemcsak Teofilnak üzennek, hanem mindannyiunknak.

Erkölcsi tanításaik sok tekintetben megegyeznek:

Pál apostol leveleiben az egyes közösség számára ír tanításokat vagy buzdításokat, Lukács evangéliumában és az Apostolok Cselekedeteiben ad útmutatót a keresztények számára. Munkájukban tehát hasonlóak voltak, buzgón hirdették Isten országát – volt viszont, amiben nem értettek egyet.

Lukács rászólt Pálra

Pál apostol erős személyiség volt, aki nagy lendülettel folytatta térítő munkáját, megállás nélkül dolgozott. Sok ezer kilométert tett meg – ezt mai mércével is nehéz pontosan meghatározni, mivel az ókori úthálózat és az útviszonyok jelentősen eltérnek a maiaktól, azonban a biblikusok becslései szerint másfél évtized alatt közel 15 ezer kilométert utazott. Lukács evangélista nem követte mindenhová, sőt orvosként gyakran figyelmeztette, hogy ez a buzgó tempó árt az egészségének. Pál azonban nem hallgatott barátjára, és csupán minimális pihenéssel ment tovább. Olykor előfordult, hogy a kimerítő munka miatt lebetegedett, ilyenkor pedig biztosan számíthatott Lukács segítségére.

Lukács evangélista (fotó: Wikipedia)

Mit üzen számunkra ez a kapcsolat?

Pál Lukácsot egyszerre nevezi szeretett orvosnak (vö. Pál levele a kolosséiakhoz 4,14) és munkatársnak (vö. Filemonnak írt levél 1,24). Lukács egészen a célig, Rómáig kísérte Pált, és római raboskodása idején is vele maradt, amelyről az apostol félreérthetetlenül írt: egyedül Lukács van velem (Pál második levele Timóteushoz 4,11). A két szentíró kapcsolatáról kevés részletet tudunk, azonban a Szentírás is tanúskodik arról, hogy együtt,

egymást segítve hirdették Isten szeretetét.

Barátságuk számunkra is példa lehet a jelenkor mindennapjaiban, amikor valódi, emberi kapcsolatainkat felváltja az online kapcsolattartás, és amikor egyre kevesebb barát tesz együtt azért, hogy továbbadja az örömhírt. Lukács és Pál kapcsolata adjon erőt ahhoz, hogy mi is kitartsunk a barátságban és közösen kövessük Jézust!