Nagy vitát váltott ki olvasóink körében Hodász András „Jól vigyázz, kicsi kéz, mit teszel!” – a toxikus keresztény dalszövegekről című írása. Ezért a Szemlélek megkérte Endrédy Balázs pszichológust, a Magyar Pszichológiai Társaság Valláspszichológiai Szekciójának elnökét, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem kutatóját, hogy a szaktudomány nézőpontjából szóljon hozzá a kérdéshez.
Elöljáróban fontos tisztázni a valláspszichológia nézőpontját. Ez a tudományterület nem foglal állást teológiai kérdésekben, hanem a vallásos élet pszichológiai hatásait, összefüggéseit veszi górcső alá. Hasonló ez ahhoz, amikor a sportorvos vizsgálja a teniszezőt: nem tudjuk meg belőle, miért érdemes teniszezni – más értékes hozzájárulásokat kaphatunk, ami lényeges lehet például a baleset utáni felépülés során. Így tesz a pszichológus is, amikor a vallásos jelenséget vizsgálja.
Tehát jelen írás célja nem egyházzenei vagy teológiai, nem kíván állást foglalni a vallásos énekek szövegének megváltoztatásával vagy éppen megtartásával kapcsolatban. Vizsgálódásunk lélektani természetű; azt járjuk körül, milyen pszichológiai hatással bírhatnak az énekszövegek, hogyan kapcsolódnak az egyén vallásosságához, istenképéhez, érzelmi és gondolati világához. Hodász András cikke is ezt az érvényes kérdést vizsgálja konkrét dalszövegek alapján.
A kérdésfelvetés újszerű is: ahogy a nemzetközi szakirodalmat tanulmányoztam, erre fókuszáló empirikus, valláspszichológiai kutatást nem is találtam.
Az alábbiakban néhány szemponttal árnyalom a témáról való gondolkodás lehetséges irányait a valláspszichológia nézőpontjából.
A szent szövegek és énekek a vallásosság lényeges kognitív és érzelmi komponensét adják. Ugyanakkor az egyének vallásossága éppen abban is különbözhet, hogy ezeket a tartalmakat hogyan értelmezik. Dirk Hutsebaut modelljében – melyet David Wulff koncepciójára épít – például a szó szerinti és az allegorikus értelmezés ellentéte jelenik meg. (Persze ez is egyszerűsítő megközelítés, amelyet tovább lehet árnyalni.) Az értelmezés megelőzheti azt, hogy az adott dal milyen érzelmi hatásokat vált ki. Általában a szakrális szövegeknél – például az ószövetségi, isteni erőszakkal kapcsolatos szentírási szakaszoknál – is felmerül a kérdés, hogy milyen isten- és emberképet közvetítenek, és milyen kapcsolatban állnak pszichológiai dinamikákkal.
Az istenkép is meghatározó lehet abban, hogy az egyes vallásos szövegek értelmezése milyen kontextusban történik. Természetesen az énekelt vagy imádkozott szövegek pedig hathatnak arra, hogy az adott egyén milyen istenképpel bír. Például a Hodász András által is idézett zsolozsmahimnusz két, markánsan elkülöníthető érzelmi tapasztalathoz kapcsolódhat:
„Felettünk ott áll Őrszemünk,
s mindennap mindenre ügyel,
szemléli, mit, hogyan teszünk,
s hajnaltól estig ránk figyel.”
Valóban, az egyik értelmezési lehetőség az isteni kontroll, az emberi cselekvés ellenőrzésének megtapasztalása. Ugyanakkor
Isten figyelése, ügyelése azt is jelentheti a hívő számára, hogy a személye fontos Istennek, és ezt a kíváncsi jelenlétet inspirációként is megélheti.
Mindez összekapcsolható a vallásosság kötődéselméleti megközelítésével is. Az Istenhez történő kötődés összefügg az elsődleges gondozóval (jellemzően anyával vagy apával) megélt kötődési tapasztalattal, de rengeteg egyéb tényező is alakítja.
Felvethető, hogy bizonyos dalszövegek is hatással vannak erre a kötődési kapcsolatra. Ehhez longitudinális vizsgálatot kellene folytatni, melyre nem valószínű, hogy etikai engedélyt kapnánk, hiszen ez azzal járna, hogy az egyik csoportnak pszichológiailag problémás, a másiknak pedig egyéb dalszövegeket adnánk. Elképzelhető azonban egy másik irányú összefüggés is. Az a kontextus, amelyben a dal értelmezést nyer, az egyén Istennel való kötődésének tere. Míg a biztonságos kötődésben Isten figyelme inspiráló lehet, szorongó kötődés esetén ez összekapcsolódhat a cselekedeteinket illető aggodalommal. Tehát nemcsak a dal hathat az Istennel való kötődésre, hanem az Istennel való kötődés is hathat arra, hogy a szöveg melyik értelmezése válik érvényessé az egyén számára. A kötődés mellett a releváns élettörténeti események, esetleges traumák is hatást gyakorolhatnak arra, hogy az adott szöveg mit jelent a hívő számára, illetve mit vált ki belőle.
Hasonló interpretációs kettősséget vethetünk fel a Hodász András által idézett karácsonyi dal következő sora kapcsán:
„Vigasságos hangos nagy örömünk támadt, megszületett Jézus a beteg világnak.”
Mindez természetesen önleértékelésként is értelmezhető. Bartholomew és Horowitz kötődési modelljében a szorongó kötődőnek megfelelő típus a másik személyről pozitív, míg önmagáról negatív képpel rendelkezik. (Az elkerülő kategóriánál éppen fordított a helyzet: a másikról negatív modellel bír, önmagáról viszont pozitívval.) Az önleértékelő értelmezés tehát a szorongó kötődéssel kapcsolható össze. Ugyanakkor olyan interpretáció is felvethető, amelyben a betegség nem az egyén önértékeléséhez, hanem a megváltásra szoruló világhoz kapcsolódik.
Egyetértek Hodász Andrással: vannak dalszövegek, amelyek pszichológiai szempontból nehézségeket jelentenek. Például a
„Ránk, bűnösökre minden verés ránk fér”
elsődleges olvasatban valóban bántalmazó kijelentésnek hangzik. Mindez ugyanakkor a kultúránkhoz is kapcsolódik, gondoljunk csak a Himnusz alábbi sorára: „megbűnhődte már e nép a múltat, s jövendőt”. Érdemes megjegyezni, hogy a kulturális és a vallási kontextus összekapcsolódhat, ez a népének pedig éppen a magyar szentekről szól. Nemzeti identitásunkra a kollektív áldozati tudat is jellemző. Gondoljunk csak bele: nemzeti/állami ünnepeink közül egyedül augusztus 20-a emlékezik pozitív eseményre, a többi levert forradalmakhoz kapcsolódik. Így a kulturális kontextus hatással lehet arra, hogy az adott környezetben milyen vallási szövegek születnek.
Külön kérdés az énekek dallama, mert a kiváltott élmény szempontjából ennek is jelentősége lehet. A szorongást keltő szöveghez hasonlóan a dallam inkább lehangoló, vagy éppen vidám hangulatot közvetít? Az is felvethető, hogy egyesek inkább a dallamhoz – vagy éppen gyermekdalok esetén a mutogatáshoz –, mások a szöveg közvetítette tartalomhoz kapcsolódnak. Márpedig a két összetevő egyszerre is hatást gyakorolhat.
A hit kialakulása, formálódása soktényezős egyenlet, amelyben a már említett kötődési alapon túl fontos szerepet játszik a közösség, a társak vallásgyakorlása, a lelkipásztor személye, az életkor is, és így tovább. James W. Fowler hitfejlődés-modelljében a negyedik szakasz az individuális-reflektív hit nevet viseli, mely a késő serdülőkor és a fiatal felnőttkor vallásosságára jellemző. Témánk szempontjából ez a szakasz azért releváns, mert itt következik be a hit kritikai reflexiója – mely a hitfejlődés korábbi szakaszaira nem annyira jellemző. A gyermek- és a korai serdülőkorban inkább a tekintélyszemélyek, a példaképek és a közösség hitének gyakorlása figyelhető meg, és
egy vitatható dalszöveggel kapcsolatos, akár a közösségétől eltérő nézőpont kialakítása itt válik lehetővé.
A közösség szintén lényeges szerepet játszhat a dalszövegek értelmezésében, megdolgozásában. Vallásos közösségek eltérnek abban, hogy mennyire lehet a kételyt, a kérdéseket kimondani, vagy ezek tabuk, és a kérdezőt a közösségből való kizárás veszélye fenyegeti. Ha a hívő meg tudja osztani a dalokkal kapcsolatos akár nehéz, maró érzéseit, akkor a közösség társas támaszt nyújthat a számára. További szempont a közösség csoportdinamikája (adott esetben például autoriter vezetővel), illetve hogy a közösségben és a családban tapasztaltak között megegyezés vagy disszonancia áll-e fenn.
Érdemes tehát elkülöníteni két szintet. Egyes dalok tartalma valóban kapcsolódhat pszichológiai szempontból problémás jelenséghez, önmagában ebből azonban még nem tudunk következtetést levonni arra, hogy a gyermeknek felnőttként milyen hitélete lesz, mivel erre a dalszövegek mellett több más tényező is hatást gyakorol. Biztonságos közegben például lehet, hogy egy-egy ilyen szövegsor a szorongató tapasztalat helyett meglepődést, csodálkozást vagy kíváncsiságot vált ki. Ha van tere a kérdéseknek, megbeszélésnek szülővel, hitoktatóval vagy lelkipásztorral, az támogathatja is a nehezebb dalszövegek integrálását az egészséges vallási tapasztalatba.
Lehetnek persze olyan életutak, amelyekben ezek a dalszövegek – más hatásokkal együttesen – büntető istenképpel, nagyobb mértékű szorongással vagy önértékelési elakadásokkal kapcsolódnak össze.
Akár olyan módon is, hogy az egyén hajlamos lehet a szorongásaihoz kapcsolódó módon megragadni a szövegeket. Nem biztos, hogy ez reflektált ismeretként van jelen, inkább tudattalan tartalomként alakíthatja az illető tapasztalatait.
A vallásosság összetett alakulásának kísérése történhet lelkigondozói keretben (a vallási közösség szempontjából) vagy pszichológiai-pszichoterápiás kontextusban (a pszichológia oldaláról). Ez utóbbi esetben nem a vallásos szövegekkel kapcsolatos teológiai kérdéseket vitatják meg, hanem arra tekintenek rá, hogy milyen tényezők alakítják az egyéni vallásosságot, az hogyan lehet erőforrás vagy elakadás. Ilyen keretben a problémás énekszövegekre vonatkozói reflexió is teret kaphat: hogyan érinti az adott szöveg az egyén istenképét, milyen nehéz érzéseket hoz fel benne. A megértés már önmagában is változást hozhat, ugyanakkor a pszichológiai értelemben nem építő vallásosság módosítás lehetőségeit is felkínálja az egyén számára, és formálódhat az, ahogyan Istenhez, a vallásos közösségéhez vagy az énekszövegekhez viszonyul.
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom
