14 közösség nevében jelent meg közös nyilatkozat, amely egy ritkán tapasztalt, üdvözlendő nyilvános együttműködés jelének tűnik. A megfogalmazás kapcsán azonban felmerülnek kérdések.
Gyakran és joggal hangzik el a szomorú felismerés különféle fórumokon: a hazai vallási vezetők sokak szemében hallgatagabbnak tűnnek a nyilvánosság terepein, mint az küldetésükből fakadóan elvárható lenne tőlük. Erről maga Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus egyház elnök-püspöke is tiszteletre méltó önkritikával nyilatkozott a Személeknek.
2021. december 9-én azonban megtört a jég: egységben, pártpolitikai felhangoktól mentesen szólalt meg egy aktuális társadalmi kérdésben tucatnyi keresztény, ortodox és zsidó vallási közösség.
A megszólalás üdvözlendő ugyan, az üzenet azonban felvet néhány kérdést (a tömör közlemény ide kattintva olvasható). Az a kijelentés például, hogy „a zsidó hagyományban is a nő-férfi kapcsolat házasság általi szentesítése az emberi méltóság alapja”, nehezen hozható összhangba azzal, hogy a zsidó-keresztény hagyományban az emberi méltóság alapjának eddig az számított, hogy Isten – a Biblia szavai szerint – a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert (Teremtés könyve 1, 26), és felveti azt a kérdést is: aki nem ilyen párkapcsolatban él, annak nincs emberi méltósága?
Mi a helyzet a cölibátusban élők, egyedülállók, magányos személyek, árvák, hajléktalanok – a sor hosszan folytatható – emberi méltóságával?
A közreadók jelzik továbbá, hogy „egyre erősödő társadalmi viták” zajlanak „az utóbbi időben”, ezekre reagálva megerősítik „a házasságra, a családra és az emberi méltóságra vonatkozó zsidó és keresztény értékrend fontosságát”. Ez olyasmire utal, mintha valamiért nem lenne egyértelmű, hogy a zsidó és keresztény közösségek szerint fontos a zsidó és keresztény értékrend.
Az általuk említett társadalmi vita sajátossága, hogy ezzel az értékrenddel nem mindenki ért egyet. Sőt, nem csupán egy parányi kisebbség gondolkodik másként, és nem is egyetlen alternatívája létezik a magyar társadalomban a házasságra, családra vonatkozó zsidó és keresztény értékrendnek. Az emberi méltóság kérdésköre részben különálló vitának tűnik – az annak az eldurvult közbeszédbeli jelenségnek a problematikáját is érinti, amely kapcsán a Szemlélek a közelmúltban petíciót indított a békés közbeszédért.
Nem tudjuk pontosan, de nem is zárhatjuk ki, hogy a vallási vezetők megszólalása összefüggésben van a Szemlélek szerzője, Gundel Takács Gábor éppen ebben a témában néhány hete közreadott publicisztikájával is, amely érzékelhető társadalmi párbeszédet indított el. Örülünk, ha ilyen jelentős hatást váltanak ki a szellemi műhelyünkből kikerülő, gondolkodásra hívó cikkek. Épp ez a célunk:
beszéljünk a valóságról, folytassunk éltető, egymást kölcsönösen építő párbeszédet.
E társadalmi párbeszéd nem jöhetne létre az abban résztvevők rendszeres megszólalása, saját értékeinek felmutatása nélkül. Ebben a tekintetben nagy értéket hordoz a vallási vezetők közös megnyilatkozása. Ha békés, értékekben gazdag társadalmat szeretnénk építeni, ehhez szükséges rendszeresen beszélnünk egymással, keresni a párbeszéd, a megértés útjait.
a Szemlélek szerkesztősége
* * *
FRISSÍTÉS:
Nyilatkozatunk közzétételét követően értesültünk róla, hogy még az aláírók közül sem ért egyet mindenki az általunk kérdésesnek tekintett kijelentéssel. Az alábbiakban a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége közgyűlésének nyilvános összefoglalójából idézünk:
VÁLLALHATATLAN MONDAT
A közgyűlés végén dr. Frölich Róbert országos főrabbi kifogásolta, hogy a több egyház által a házasság szentségéről és a férfi-nő kapcsolatról közelmúltban aláírt, és a Mazsihisz által is jegyzett közleménybe belekerült egy olyan vállalhatatlan mondat, amely a neki és a Radnóti Zoltán főrabbinak előzetesen véleményezésre megküldött tervezetben nem szerepelt.
Az országos főrabbi által kifogásolt mondat ez volt: „A zsidó hagyományban is a nő-férfi kapcsolat házasság általi szentesítése az emberi méltóság alapja”. Ez a mondat az országos főrabbi szerint sértő, kirekesztő azokra nézve, akik nem élnek házasságban, ez az állítás továbbá ellentétes a zsidóság értékrendjével, hagyományaival, tanításával.
Válaszában Heisler András azt mondta: ezt a kritikát, mivel ő írta alá a nyilatkozatot, vállalja és elismeri, a saját hibájának tudja be, hogy e mondat fölött a sok egyeztetés és módosítás után már elsiklott a figyelme. Hozzátette: egyetért az országos főrabbi kritikájával, de megjegyezte, hogy
a közlemény végső formáját nem a Mazsihisz, hanem a katolikus egyház adta ki.
Az elnök hangsúlyozta: a Mazsihisz korábban éppen azzal a céllal adott ki közleményt, hogy minden megkülönböztetett, démonizált közösséggel szolidaritást vállaljon a humánum és az emberség jegyében. Mint felidézte: „a Mazsihisz vallja, hogy emberek csoportját nem helyes tisztátalannak minősíteni, nem szabad megkülönböztetni és különösen kriminalizálni csupán orientációja, identitása, boldogságkeresése okán, és hiszi, hogy az ilyen minősítések rombolják a társadalmi kohéziót, a közös térhez való tartozás érzését„.
ÚJABB FRISSÍTÉS:
A közleményünkben idézett Fabiny Tamás evangélikus püspök is megszólalt, szavaival mintegy felülírva a 14 vallási közösség vitatható kijelentését:
„a magam részéről azok iránti szeretetemet is kifejezésre juttatom, akiknek bármi okból nincs családjuk. Természetesen az ő méltóságukat sem vonhatja kétségbe senki.”