A nemzetközi geopolitikai kérések az európai kontinenst különösen nagy kihívásokkal szembesítik. Az Európai Unión belül egyre növekszik a szkepticizmus és az ellenállás az egységes Európa iránt. A francia, az olasz, a lengyel és a német püspöki konferencia elnöke először lép közösen a nyilvánosság elé az alábbi felhívással, amelyben arra szólítanak fel, hogy adjunk újra lelket Európának, és ne felejtsük el a földrész keresztény gyökereit.
„Szép dolog a remény zarándokává válni. És szép dolog továbbra is együtt zarándokolni!” Erre hívott XIV. Leó pápa mindannyiunkat, az egész egyházat a remény jubileumi évének zárásaként, hogy „a kezdődő idő a remény hajnala legyen”.
Több európai püspöki konferencia elnökeként felelősségünknek érezzük, hogy elfogadjuk és megosszuk a pápa meghívását. Olyan világban élünk, amelyet háború és erőszak tépáz, polarizál. Sok polgártársunk félelemben él, és nem képes tájékozódni. A nemzetközi rend aláásása zajlik. Ebben a helyzetben
Európának újra meg kell találnia a lelkét,
hogy a világnak felajánlhassa elengedhetetlen hozzájárulását a „közjóhoz”. Ezt úgy érhetjük el, hogy visszatérünk az Európát megalapító értékekhez.
Történelmi szempontból a hellenisztikus és a római civilizáció után kontinensünk egyik legfontosabb alapja a kereszténység volt. Nagyrészt ez alakította ki a humanista, szolidáris és nyitott Európa arculatát.
Ma plurális Európában élünk, amelyet a nyelvi sokszínűség, a regionális, kulturális különbségek, valamint számos vallási és spirituális irányzat határoz meg. A keresztények számaránya csökkent ugyan, de ez nem akadályozza meg őket abban, hogy bátran és kitartóan emlékezzenek arra, ami reményük alapja.
Egy pusztító háború után, amelyben milliók életét oltották ki faji, illetve vallási hovatartozásuk vagy más személyiségjegyük miatt, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy mielőbb új világot kell építeni. Sok katolikus világi hívő Európát határozottan a közös otthonának tekintette, és elkötelezte magát egy új nemzetközi rend kialakítása mellett, különösen az Egyesült Nemzetek Szervezetének megalapításával. A cél egy megbékélt társadalom megvalósítása volt, amelyre viszonyítási pontként, a kölcsönös tisztelet garanciájaként, valamint a szabadság, az egyenlőség és a béke bástyájaként tekintettek.
Az Európai Szén- és Acélközösség létrehozását megteremtő nyilatkozatban, amely az Európai Unió felé vezető első lépés volt, a szerzők előrelátóan megállapították: „Az a hozzájárulás, amelyet egy szervezett és eleven Európa az emberi civilizációnak nyújthat, elengedhetetlen a békés kapcsolatok fenntartásához. Európa nem hozható létre egyszerre, és nem is épül fel egy csapásra; ehelyett konkrét eredményekből fog kialakulni, amelyek először is a cselekvés szolidaritását teremtik meg.” Európa alapító atyái, Robert Schuman, Konrad Adenauer és Alcide De Gasperi,
akiknek ihletforrása mindebben a keresztény hitük volt, nem naiv álmodozók voltak, hanem egy nagyszerű, de törékeny épület építői.
II. János Pál pápa többször is kijelentette, amikor a keresztények szerepére emlékeztetett Európa építésében: „Mivel szerették Krisztust, szerették az embereket is, és arra törekedtek, hogy egyesítsék őket.”
Konrad Adenauer 1957. március 25-én, az Európai Gazdasági Közösség és az Európai Atomenergia-közösség alapító szerződéseinek aláírása alkalmából tartott beszédében kijelentette: „Nemrég még sokan voltak, akik a ma hivatalosan rögzített megállapodást kivitelezhetetlennek tartották […]. Tudjuk, milyen súlyos a helyzetünk, amelyet csak Európa egyesülése oldhat meg; tudjuk azt is, hogy terveink nem önös érdekeket szolgálnak, hanem az egész világ javát célozzák. Az Európai Közösség kizárólag békés célokat követ, és senkivel szemben sem ellenséges […]. Célunk, hogy mindenki mással együtt a békés fejlődésért dolgozzunk.”
A második világháború véres tragédiája figyelmeztette Európa alapító nemzedékét a totalitárius rendszerek kísértésére, amelyek a nacionalizmusra támaszkodnak, hogy hegemóniára törekedjenek, és amelyek következménye csak háború lehet.
„A túlzott nacionalizmus egyfajta fetisizmus, amely a nemzetet Isten helyébe emeli és az emberrel szembeállítja”
– mondta Alcide De Gasperi, majd hozzátette: „Az egyesült Európa nem a nemzetek ellenében születik, hanem a nacionalizmusok ellen, amelyek tönkretették őket.”
Európa nem korlátozódhat pusztán egy gazdasági és pénzügyi piacra, mert akkor elvétené az alapító atyák eredeti szándékát. A jogállamiság tiszteletben tartása, az önmérséklet, valamint az erőszak kizárólagos logikájának elutasítása nyomán a konfliktusok nemzetek feletti megoldása mellett fog dönteni, megfelelő eljárásokat és szövetségeket választva. Mindig, konfliktusok esetén is készen kell állnia a párbeszéd újrafelvételére, és törekednie kell a megbékélésre, illetve a békére. Európának szövetségeket kell keresnie, amelyek megteremtik a népek közötti valódi szolidaritás feltételeit.
Az egyes európai országokban létező euroszkeptikus mozgalmak ellenére az európaiak éppen az Ukrajna elleni háború kezdetén találtak egymásra. Az eddigi nemzetközi keretrendszer épp letűnőben van, és ami a helyébe lép, még nem született meg. Ferenc pápa tudatában volt annak, hogy korszakváltáson vagyunk túl, és a következőképpen határozta meg az átmenetet: „Az elmúlt század bebizonyította az emberiségnek, hogy lehetséges az új kezdet: évekig tartó tragikus konfliktusok után, amelyek a legszörnyűbb háborúban csúcsosodtak ki, Isten kegyelméből valami olyan új keletkezett, amire még soha nem volt példa a történelemben […]. Megannyi megosztottság után Európa végre megtalálta önmagát, és elkezdte építeni az otthonát[…].
Az egyház közreműködhet és közre is kell működnie a megfáradt, de még mindig energiával és potenciállal teli Európa újjáéledésében.
Feladata egybeesik küldetésével, az evangélium hirdetésével. Ez ma minden eddiginél inkább abban nyilvánul meg, hogy szembe kell néznünk a sebzett emberrel, és tanúsítanunk kell számára Krisztus erős és egyben alázatos jelenlétét, vigasztaló és bátorító irgalmát.” (Beszéd a Károly-díj átadásán, 2016. május 6.)
A világnak szüksége van Európára. A keresztényeknek ezt kell tudatosítaniuk és magukévá tenniük, hogy ott, ahol élnek, határozottan kiállhassanak Európa jövője mellett, ugyanazzal a világos tudattal, amellyel az alapító atyák rendelkeztek. „Ha a politikát önzetlen elkötelezettségként éljük meg a város és az emberek szolgálatában, akkor az a szeretet iránti elkötelezettségévé válhat” – magyarázta Robert Schuman. Hitük a keresztényeket arra hívja, hogy az európai földrész minden lakójával megosszák egyetemes testvériségbe vetett reményüket.
Párizs, Róma, Varsó, Bonn, 2026. február 13.
Jean-Marc Aveline bíboros, a Francia Püspöki Konferencia elnöke
Matteo Maria Zuppi bíboros, az Olasz Püspöki Konferencia elnöke
Tadeusz Wojda érsek, a Lengyel Püspöki Konferencia elnöke
Dr. Georg Bätzing püspök, a Német Püspöki Konferencia elnöke
(Máté-Tóth András fordítása)
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom
