„Ennyi támogatás után ideje kiköltözni a mamahotelből” – Gájer László a választásokról

Mit bírál az elmúlt 16 évből? Miért mond köszönetet az eddigi kormánynak, és mit ajánlj az újnak? A jövőben mit tegyen másként az egyház? Kimenne-e tüntetni a melegházasság ellen? Gájer László katolikus teológus gondolatai a Magyar Kurírban jelentek meg. Laptársunk engedélyével ebből közlünk részleteket.

Az elmúlt tizenhat év politikájáról

(…) Az elmúlt tizenhat év fideszes kormányzásához is barátságok által tudtam kapcsolódni, miközben a kormánypártok politikájával gyakran nem is értettem egyet. Mégis beszélgettünk, és voltak, akik segítettek nekem, másoknak pedig én segítettem. És bíztunk egymásban, örültünk egymásnak. Ennek pedig ezután is így kell lennie.

(…) Ebben az időszakban biztosan nem szerettem azt, hogy valamiféle vezérelvű politika mentén a kétharmaddal kormányzó pártszövetség az élet minden területére be akart szivárogni. Ezt a Nemzeti Együttműködés Rendszerének is nevezték, azonban a 2010-es, nemzeti egységet megteremteni vágyó célkitűzéseket hamar leváltotta egy, a szekértábor-mentalitást és a megosztottságot szándékosan felerősítő politika. Az én életemben annyi indulatot a közéletben még nem tapasztaltam, mint amit egy-egy, a gyűlöletre építő nagyobb politikai téma hozott. (…)

Én leginkább azt érzékeltem belőle, hogy a tévéhíradóba éppúgy bejött az erős és szándékosan megosztó pártpolitika, mint a könyvtárba, az egyetemre éppúgy, mint a templomba, a színházba éppúgy, mint a magánbeszélgetéseinkbe. A polarizáció ilyen univerzális jelenléte az életemből egyáltalán

nem fog hiányozni, ahogy az óriásplakátokon és a nemzeti konzultációnak nevezett hibrid pártreklámokon az arcomba tolt gyűlöletpropaganda sem.

Mindezzel együtt – hiszen mindez talán csak a felszín volt, amelynek hátterében sok-sok munka zajlott – tartozunk a köszönet szavával az elmúlt tizenhat évben a kormányzás terhét magukra vevőknek, mert bár nem volt minden hibátlan, itt nagyon sok ember nagyon sokat és nagyon jól dolgozott.

Az egyház közelmúltja

(…) intézményeink számára az elmúlt tizenhat év védelmet jelentett, ami talán hiányozni fog. Ez a támasz azonban néha olyan volt, mint egy mamahotel. Az ilyesmi kellemes a mamának és a gyermeknek is, csak nem biztos, hogy egészséges, és hosszú távon sem életszerű. A közelmúlt ölelése néha talán túl szoros volt az egyház számára, néha már kellemetlen, amiből titkon talán szabadulni is vágytunk.

Ennyi védelem után ideje kiköltözni a mamahotelből.

Ideje megállni a saját lábunkon, növekedve az öngondoskodásban és az egyes hívők részéről a közösségi felelősségvállalásban.

Van arra reális reményünk, hogy a Tisza-kormánnyal kiegyensúlyozottan és konstruktívan, de nem az urambátyám világban, hanem érdemek alapján tudunk majd együttműködni. A támogatásért meg kell dolgozni, és ez így van rendjén.

Az egyházi intézmények, amennyiben közfeladatot látnak el, igazságos és arányos támogatási rendszert érdemelnek, ez nem pártállás kérdése, nem vélemény. Ez vitán felül áll. Az őseinktől örökölt műemlék templomok, melyek gyakran az adott régió vagy település legszebb épületei közé tartoznak, ugyancsak igényt tarthatnak erre a támogató állami figyelemre, mint ahogy egyébként egy-egy település erősödő keresztény közössége is, amely önerőből aligha tudna templomot építeni. (…)

Hirdetés

A Tisza kormányzathoz való kapcsolódásról

Nagy örömmel értesültem arról, hogy Rubovszky Rita lehet a Tisza-kormány oktatási minisztere, majd nagy csalódással vettem tudomásul, hogy ez mégsem így lesz. Úgy gondolom, hogy elsősorban a közösségi médiában kialakult, heves indulatokkal kísért folyamatban a tömeg, a közvélemény szinte „kiszavazta” őt az elmúlt napokban. (…)

Ez a pillanat a magyar egyház számára kegyelmi pillanat is lehet. Az újrakezdés, a helyreállított autonómia és az egészséges öngondoskodás pillanata.

Amennyiben a magyar egyház ellenzéki pozícióba kényszerül, sőt, ha esetleg önakaratából abba falazza be magát, akkor ez a megújulás nagy valószínűséggel elmarad. Az egyháznak a pártpolitikai táborok felett állva kell képviselnie a Jézus által átadott üzenetet. A magam részéről megragadnám a lehetőséget az új kezdethez, a konstruktív, ám adott esetben autonóm és kritikus együttműködés lehetőségét kínálva az új kormányzatnak. (…)

Valaki kérdezte tőlem a napokban, hogy ha majd a Tisza bevezeti a melegházasságot, akkor kimegyek-e tüntetni az utcára ennek bevezetése ellen.

Azt válaszoltam, hogy abban az esetben, ha ez esetleg megtörténik – szerintem nem fog –, nagy az esély arra, hogy – jóllehet sosem járok ilyen demonstrációkra – kimegyek tiltakozni. (…)

Amikor egyesek, akár a legjobb szándékkal is, úgymond keresztény államot akarnak formálni, az bizonyos mértékben mindig a kereszténység erkölcsi romlásához vezet, mert a hatalom maga megront. Ezért gondolom úgy, hogy egy plurális és szabad politikai tér az evangelizáció alkalmasabb tere lehet. (…)

A teljes írás ezen a linken olvasható.