Kétévnyi oknyomozás, áldozatok és tanúk vallomásainak összevetése, az FBI kérdezéstechnikájának alkalmazása – így dolgozott Moskovics Judit a bicskei gyermekotthon 2016-ban kirobbant botrányának feltárásán, amely nyolc esztendővel később, pont egy éve a kegyelmi ügy kirobbanásához vezetett. Interjú az RTL Házon kívül című műsorának riporterével.
– Egy év telt el a kegyelmi ügy óta. Hányszor mesélted már el a történetet?
– Tavaly február 2-a óta elég sokszor – de ez jó. Kivételes történés, amikor egy ügy feltárása nyolc év múlva ilyen következményekkel jár, mint a kegyelmi botrány. A kirobbanása utáni hónapok annyira intenzívek voltak, hogy alig volt magánéletem. Általában nem szeretek előtérben lenni, de kevesen vagyunk, akiknek a történet egésze – az én életemből gyakorlatilag tíz év – a fejében van.
– Volt már ehhez hasonló „eseted” korábban?
– Ugyanilyen intenzívek voltak azok a hónapok, amikor 2016-ban a bicskei esetet feltáró riportfilmet készítettem. De a kegyelmi ügy az én fejemben a bicskei ügy része, folytatása, váratlan, különös következménye.
– Nyolc év telt el a kettő között. Mesélnél a bicskei ügyről, amelyen két évig dolgoztál, és amely végül az intézmény vezetőségének bukásához vezetett?
– Egy ismerősömön keresztül keresett meg egy lány, aki korábban a bicskei gyermekotthonban dolgozott. 2014 decemberét írtuk. Beültünk egy kávézóba, és mesélt. Szörnyű történeteket arról, amelyek tudomása szerint az otthonban történnek. Ő akkor már három éve nem járt az intézetben, de sok gyerekkel maradt kapcsolatban – mondta –, és tőlük tud arról, hogy
az igazgató évek óta több fiút is szexuálisan molesztál.
Azt mondta, ez jó ideje köztudott az intézetben, mégsem történik semmi. Akik korábban feljelentést tettek, azokat kirúgták, a nyomozás megszűnt. Ő viszont azt állította, hogy tudja: az igazgató változatlanul szexuális igényeinek kielégítésére használ ott élő fiúkat. Erika nem akarta elhinni, hogy ez ellen semmit nem lehet tenni. Így kezdődött a közös és nagyon bizalmas együttműködésünk.
– Hogyan lehetett egy ilyen ügyet feltárni, amelyben nincsenek kézzelfogható bizonyítékok?
– Ez a műfaj egyik legnehezebb eleme. Rengeteg emberrel kell beszélni, sok információt kell összegyűjteni ahhoz, hogy el tudd dönteni, van-e esélye annak, hogy ez a munka eredményes legyen. Mert az is előfordul, hogy nemet kell mondani. Először Erikának is azt mondtam: az, hogy erről nekem egy kávé mellett mesél, sajnos kevés bármilyen komoly riportfilmhez. Nagyon sok idő, energia, tanú, valamint egy feljelentés biztosan szükséges lesz ahhoz, hogy egy ilyen témában forgatni kezdjek.
– Mi történt, miután Schmidt Erika megkeresett?
– Utánanéztem a fellelhető előzményeknek. Például annak az igazgatóval szembeni nyomozásnak, amelyet 2011-ben lezártak. Akkor két ott dolgozó tett feljelentést, miután több gyerek mesélte el nekik, hogy mik történnek az igazgatói irodában. Bárnai Árpád volt az egyik feljelentő. Őt szinte azonnal eltávolították az intézetből.
Láttam azokat a videófelvételeket, amelyeken ezek a gyerekek János bácsiról mesélnek…
Aztán az is kiderült, hogy az egyik gyerek gyámja az igazgató, a másiké a helyettese. A helyettesek kísérték egyébként a gyerekeket a rendőrségre vallomást tenni. Kamasz gyerekeknek úgy kellett volna feltáró módon beszélniük az igazgatóról, hogy valamelyik bizalmasa ott állt a székük mögöttük.
– És akikhez még kötődnek is…
– Igen, azért ez egy másik szituáció. Ezek a gyerekek, miután vallomást tettek, visszavonták, mert különböző ajándékokat kaptak, és ezután a rendőrség megszüntette az eljárást.
– Hogyan dolgoztál az ügyön két éven keresztül?
– Próbáltam minél több információt összegyűjteni, különböző forrásokat megerősíteni. Megkerestem olyan fiatalokat, akik az otthonban laktak, de már kikerültek onnan. Tanulmányoztam az FBI vallomáskészítési technikáit is, mert ezek segítettek a történetek közti hasonlóságok és ellentmondások felismerésében. Ennek alapján azonos mintázatok rajzolódtak ki. Például hogy János bácsi hogyan kínálgatta a fiúkat mogyoróval, csokoládéval az íróasztal fiókjából, mielőtt közeledni kezdett…
– Mit találtál, amikor elkezdted összevetni a történeteket?
– Ahogy összehasonlítottam a különböző vallomásokat, hasonló minták rajzolódtak ki. Például az igazgató minden áldozatával azt éreztette, hogy kitüntetett módon szereti a többiekhez képest. Előbb-utóbb anyagilag kompenzált, rendszeresen pénzelte a többnyire drogfüggő fiatalokat. De rengeteg hasonló motívumot találtam, amelyek mind egy irányba tartottak. És nemcsak az egykori áldozatokkal beszéltem, hanem olyanokkal is, akik együtt nőttek fel velük, és tudtak a bántalmazásról.
– Mit tudtál meg az igazgató múltjáról?
– Vásárhelyi János a bicskei gyermekotthon előtt egy családsegítőben dolgozott, ahol egy anyuka már akkor bejelentést tett ellene. Szerinte nem megfelelő módon érintette meg az autista kisfiát.
Ez a bejelentés nem vezetett eljáráshoz, hanem V. János rejtélyes okból „felfelé bukott”.
Megpályázta a Bicskei Gyermekotthon igazgatói posztját, és nyert. 1990-től aztán be is költözött az otthonba. A szolgálati lakása az irodájából nyílt.
– A gyerekekkel kapcsolatos első jelzések mikor történtek?
– Évszámot nem tudok, de az egyik akkori gyermekvédelmi vezető azt nyilatkozta nekem, hogy V. Jánost a felettese már közvetlenül a kinevezése után arra kérte, hogy „ne simogassa annyit a kisfiúkat.” Ebből arra következtetek, hogy valamiféle információ lehetett a kérés mögött. De egyszerűbb volt a problémát szőnyeg alá söpörni. Csak azzal nem törődött senki, hogy mi lesz, ha János bácsi nem fogadja meg a tanácsot.
– Ennek ellenére hogyan tudott az igazgató ilyen hosszú ideig a helyén maradni?
– Csak a munkájának élt. És ezt nem fekete humornak szánom. Kifelé egy a gyermekvédelem iránt elkötelezett szakembernek látszott, akinek gyakorlatilag az otthonban élő gyerekek a családja. Egy mintaintézmény képét sugározta, és a környezet is ezt erősítette: gyönyörű kastély, park, terápiás állatok, medence. Ez részben a helyi közösség és a gyermekvédelmi rendszer összefonódásainak köszönhető. Az igazgató belefolyt a helyi közéletbe, minden vasárnap ott ült a templomban, a város díszpolgára lett, és nemcsak szakmai, de
magas állami kitüntetésekkel is jutalmazták a gyermekvédelem területén végzett munkáját.
Nem volt könnyű dolga annak, aki meg merte kérdőjelezni a személyét vagy a „munkásságát”. Nem véletlenül szerveztek érte szimpátiatüntetést Bicskén azután, hogy 2016-ban a Házon kívülben lement a riportfilm, amelyben több áldozata arccal, névvel vállalva elmesélte, hány éven át és miket tett velük az igazgató.
– Hogyan sikerült végül áttörni a falat?
– A kulcs a nyilvánosság volt. Amikor a történet a műsorunkban megjelent, pillanatok alatt elterjedt. A nyilvánosságot először vállaló Pop Mert Julián feljelentése nyomán indult el a nyomozás. Egyre több áldozat jelentkezett nálam és a rendőrségen is. Azután, hogy az emberek közvetlenül a fiataloktól hallottak a történtekről, már nem volt visszaút. A rendőrség nyomozócsoportot hozott létre, majd az is kiderült, hogy az ott élő gyerekekkel egy volt nevelő is viszonyt folytatott, akit később szintén felelősségre vontak. Az sem maradt titok, kik és miként támogatták az igazgatót abban, hogy a szexuális bántalmazások titokban maradjanak.
– Mi volt az egyik igazgatóhelyettes, K. Endre szerepe az ügyben?
– Ő nemcsak hallgatásával segítette a főnökét. Megpróbálta megakadályozni, hogy az igazgató ellen terhelő vallomást tegyenek. Az igazgatóhelyettest végül kényszerítés és vesztegetés miatt jogerősen 3 év 4 hónap szabadságvesztésre ítélték. Ezután kért kegyelmet a köztársasági elnöktől.
– Majd miután megkapta, bűnismétlést követett el.
– Exkluzív riportot készítettünk K. Endréről. Rejtett kamerákkal rögzítettük, ahogy 2024. február végén a bicskei gyermekotthon volt igazgatóhelyetteseként találkozott azzal az egykori áldozattal, akinek a vallomása 2021-ben börtönbe juttatta. A korábbi igazgatóhelyettes azt szerette volna elérni, hogy az ártatlansága mellett érvelve a fiú változtasson korábbi vallomásán.
– És ez anyag is eljutott a hatóságokhoz.
– Igen, a nyersanyagot átadtam a rendőrségnek, és újabb eljárás indult K. Endre ellen. Ez a nyomozás jelenleg is folyamatban van.
– Szerinted miért kaphatott valaki ilyen bűncselekmények után kegyelmet?
– Erre máig nincs válaszom, de ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül. Sokan szeretnénk tudni az igazságot. A kegyelem kérvényezésében ráadásul közreműködött a református egyház magas rangú vezetője, Balog Zoltán is, aki a bicskei ügy kirobbanásakor az emberi erőforrások minisztere volt. Az ő tárcája alá tartozott a bicskei gyermekotthon.
– Mit gondolsz, azóta miért nem történt érdemi változás a gyermekvédelem területén?
– A problémát több tényező is súlyosbítja. Egyrészt az intézményekben dolgozók alulfizetettek, a fluktuáció óriási, és gyakran nem kapják meg a szükséges képzéseket. Másrészt hiányzik az a rendszer, amely biztosítaná a gyermekek biztonságát és a visszaélések megelőzését.
Egy ilyen zárt közeg, mint egy gyermekotthon, sajnos ideális terep az ilyen visszaélésekre, ha nincs megfelelő kontroll.
Vásárhelyi János több mint két évtizeden keresztül tudott zavartalanul működni, mert a rendszer nem állította meg időben.
– Szerinted mikor lesz ennek az ügynek igazán vége?
– Örülnék, ha azok, akiket felhatalmaztunk, hogy ezekben az ügyekben jó döntéseket hozzanak, nem védekező és támadó pozíciót vennének fel, hanem segítenének és együttműködnének. Minden ilyen ügyben azt látom, hogy a hatalom nem ismeri el azonnal a történteket, hanem csak amikor már fekete-fehér, és elkerülhetetlen a beismerés. Ekkor is inkább mentegetőznek, mintsem hogy konstruktív megoldásokat keresnének.
– Mit gondolsz a gyermekvédelmi dolgozók átvilágításáról?
– Több olyan dolgozóról tudok, akik sok év után a számukra megalázó ellenőrzés miatt hagyták el a pályát, egy olyan rendszerben, ahol így is sokkal kevesebben vannak, mint amennyi emberre szükség lenne. Egyébként
korántsem vagyok biztos abban, hogy „János bácsi”, a volt igazgató fennakadt volna egy ilyen ellenőrzésen.
Évek óta arról beszélnek a szociális szakmában, hogy a pszichológusok és a gyermekvédelmi szakemberek létszámának bővítésére kellene összpontosítani, hogy a segítségre szoruló gyerekek megfelelő támogatást kapjanak. Egy jogszabály módosítása nem kerül sokba, de a szakemberek méltó fizetése és megbecsülése igen. Amíg ezek a válaszok érkeznek, addig szerintem nincs vége.
– Az ügy feltárásával sokat tettél azért, hogy jobb legyen a rendszer. Többen azonban fenntartásokat fogalmaznak meg az RTL-lel kapcsolatban, és bulvártelevíziót emlegetnek. Hogyan éled meg ezt?
– Az RTL kereskedelmi televízió, nem közpénzből, hanem hirdetési bevételekből készít műsorokat. Közszolgálati műsorokat is. A Házon kívül például márciusban lesz húszéves. Én örülnék a legjobban, ha a közpénzből működő állami csatornák összesen legalább annyi valódi közszolgálati tartalmat készítenének, mint az RTL.
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom