Egy évvel ezelőtt búcsúztunk az írótól – barátai, tisztelői és családja most egy különleges színházi előadással idézik meg emlékét. A darab egyúttal élő tanúságtétel is, és aki megnézi, már sosem fog úgy tekinteni az életre, mint előtte.
Az „Akikhez szólok, értik” című zenés monodráma Greguss Sándor írásait és gondolatait kelti életre, miközben egy olyan ember szellemiségét és életútját mutatja be, akire minden bizonnyal úgy fogunk emlékezni, ahogy a nagy írókra szokás. A szerző felnőtt megtérő, akinek pályafutását mélyen áthatották a keresztény értékek és a hit. Írásaiban gyakran visszaköszöntek az istenhit alapvető kérdései, az élet értelmének keresése és a gondviselésbe vetett bizalom. Greguss Sándor nem csupán a mindennapi élet kihívásairól írt, hanem azokról a lelki utakról is, amelyeken az ember megtalálja a kapcsolatot Istennel. Műveiben az egyház tanításai nem elvont eszmék, hanem konkrét, személyes tapasztalatok, amelyekkel mindannyian tudunk azonosulni – talán ezért is szeretjük annyira az írásait, és talán ezért is voltunk kíváncsiak olyan sokan a szerző életét feldolgozó előadásra. Péntek este, nyakunkon a munkanapok súlyával ültünk le a nézőtéren, de a darab végén új emberként álltunk fel: hétköznapi problémáink elvesztették súlyukat, és maradt bennünk a remény, hogy Istenre tényleg rábízhatjuk magunkat.
Úgy formálta meg az előadást, ahogy mesterember a fát
Egy különleges péntek estét töltöttek együtt azok, akik szeptember 6-án részt vettek a fóti Vörösmarty Művelődési Házban tartott „Akikhez szólok, értik” című zenés monodráma ősbemutatóján. A darabot Greguss Sándor barátai és tisztelői álmodták színpadra, hogy méltó módon idézzék fel gondolatait, írásait, és azt a hitet, amellyel élt, és amely nekünk is reményt ad. A teltházas előadás mélyen megérintette a nézőket: könnyes szemmel, mély hallgatásban léptünk ki a nézőtérről, idő kellett visszaérkeznünk a jelenbe. Ezen az estén Greguss Sándor nemcsak a szövegeken keresztül szólalt meg, hanem szinte jelen is volt a teremben. A darabot Koródi Szilárd álmodta színpadra, aki maga is szoros kapcsolatban állt az íróval, nem véletlen tehát, hogy a darab ennyire személyes és bensőséges hangulatot árasztott. Érdekesség, hogy Koródi Szilárd a civil életben asztalosként dolgozik: ő készítette a színpad díszleteit is. Ahogyan Greguss Sándor írásaiban megmunkálta a szavakat, úgy formálta meg Koródi Szilárd az előadást és a díszleteket, ezzel hozva az írót még közelebb a közönséghez. Mert az „Akikhez szólok, értik” nem egyszerűen emléket állít az elhunyt írónak, sokkal inkább egyfajta evangelizációként funkcionál: nem titkolt célja, hogy elgondolkodtassa, megérintse és közelebb hozza az embereket ahhoz a hithez, amely Greguss Sándort is vezérelte.
Zene, ami a lélekhez szól
Az előadás varázsát csak fokozta a zenei aláfestés. Borka Zsolt – aki a civil életben ugyancsak asztalosként dolgozik – dalai, Cselőtei Anna hegedűjátéka és éneke, valamint Keserű Konrád gitárkísérete olyan különleges hangulatot teremtett, amelyben a közönség szinte testközelből élhette át a szöveg erejét. A zenei elemek egy mélyebb dimenzióba emelték a prózát, ezzel nemcsak a darab értelmét, de érzelmi töltetét is kibontották. Ahogy a hegedű hangja megszólalt, ahogy a gitár dallamai beleszövődtek a monológba,
a közönség minden tagja érezte: itt valami egészen különleges történik.
Greguss Sándor ránk maradt gondolatai és a zene együtt olyan atmoszférát teremtettek, amelyben mindenki megérezhette, hogy ezek a szavak mélyebb üzenetet hordoznak. A csecsemőkortól egészen a halálos ágyig az élet minden fontosabb állomása megjelent a színpadon, és függetlenül attól, hogy a nézők közül ki, milyen élethelyzetben volt, mindenki tudott azonosulni valamennyi korszakkal. Nem csoda, hogy a közönség soraiban ülő férfiak és nők szeme fátyolos lett, az pedig végképp nem meglepő, hogy Greguss Sándor felesége és lányai is meghatottan nézték az előadást, amely egyszerre szólt hitről, szeretetről, és az emberek iránti elköteleződésről. Az „Akikhez szólok, értik” több volt, mint egy irodalmi megemlékezés – már-már lelki tükörnek is nevezhető.
Mi a lényeg?
Ez az előadás emlékeztet, hogy a keresztény értékek nem elvont fogalmak, hanem a mindennapi életünk részei. Ahogy Greguss Sándor is írta, az életben nem a nagyszerűség a fontos, hanem az, hogy megértsük a lényeget: szeretni és hinni. Akik pedig eddig nem ismerték a szerző munkásságát, ezek után biztosan megjegyzik a nevét. Az „Akikhez szólok, értik” című darab a jövőben több helyszínen is látható lesz, az érdeklődők az Afréka Alapítvány Facebook-oldalán kaphatnak információkat a következő előadásokról.
