Hidas Judit: A múltbéli sérelmek feldolgozása mellett a jelenre is koncentráljunk

Hogyan változtatták meg a traumák a zsidóságot? Beszélhetünk még hagyományos értelemben vett zsidóságról? Mit tehetnek a zsidók a transzgenerációs terhekkel?  A Sólet az élethez podcast műsorvezetője válaszol a kérdésekre.

– Meglátásod szerint milyen ma a zsidóság megítélése? Élnek még negatív sztereotípiák, és ha igen, hogyan lehet megdönteni ezeket?
– A zsidóság megítélése ma nagyon kettős. Egyrészt beszélhetünk a zsidóság tiszteletéről, de ugyanúgy antiszemitizmusról is, amelynek több formája van. Közép- és Kelet-Európában inkább a klasszikus antiszemitizmus jellemző, míg Nyugat-Európában és Amerikában a nagyszámú muszlim közösségek miatt erőteljesek a zsidósággal szembeni, akár fizikai támadások is. Lehet csökkenteni az antiszemita sztereotípiákat, de ezek olyan mélyen gyökereznek, hogy teljesen nem lehet őket megszüntetni. Hogy mit tehetünk a csökkentés érdekében? Olyan képet kell mutatnunk a külvilág számára, amely ellene megy a sztereotípiáknak.

– Milyen változásokat tapasztaltál az elmúlt években?
– Úgy gondolom, hogy ma egy nagyon sokszínű zsidó közösség él Magyarországon. Dinamikusan gyarapodnak az ortodoxok, vannak neológok, reformzsidók, és a nem vallásos zsidók is az élet számos területén nyújtanak kimagasló teljesítményt. Ez a nagyjából százezer ember Kelet-Közép-Európa legnagyobb zsidó közössége.

– A holokauszt és más történelmi traumák milyen hatással vannak erre a közösségre?
– A holokauszttrauma hatására sok zsidó elfordult a vallástól, és a II. világháború után nagyon nagy számban ateistákká váltak, hiszen ezt tartották biztonságosnak, mondván, ha megtagadják a zsidóságukat, akkor elkerülhetik, hogy még egyszer olyan helyzetbe kerüljenek, mint a holokauszt idején. Egyfajta kulturális identitás alakult ki, aminek része, hogy például szeretjük a zsidó zenét, ételeket, művészetet. Ez azonban – azon kívül, hogy egy pillanatra megdobogtatja az ember szívét az azonosság vagy az összetartozás érzése – nem ad stabil identitást. Zsidónak lenni nem csak ennyi – a vallás, a hagyományok is szervesen hozzátartoznak a zsidó élethez. A kérdés az, hogy ezeket a rítusokat a jelenlegi közösségi vezetők meg tudják-e tölteni a mai ember számára is élő tartalommal. Én is csak az utóbbi időben találtam utat a saját identitásomhoz – nekem az ortodoxia megismerése segített ebben leginkább. Számomra ez a zsidó élet legautentikusabb módja, de ez nem jelenti azt, hogy én is képes lennék a legtöbb előírást megtartani. Ez egy fejlődési út.

– Hogyan lehet kezelni a transzgenerációs sérüléseket?
– Egyrészt nagyon fontos, hogy a traumák feldolgozásában kérjünk segítséget szakembertől. Másrészt lényeges, hogy a zsidó közösség választ találjon arra, hogy milyen az életigenlő zsidó identitás, amit erősíteni akar, és hogyan lehet ebbe minél több zsidót bevonni. Fontos, hogy a múltbéli sérelmek feldolgozása mellett a jelenre is koncentráljunk. Az élet halad előre, és a fiatal generáció már csak áttételesen ismeri a holokauszt tragédiáját, ezért kevésbé is tudnak vele azonosulni.

A zsidóság mindig is sok traumát szenvedett,

és nem lekicsinyítve a holokauszt tragédiáját, érdemes azt is látni, hogy mindig túléltük a támadásokat, erről szól a legtöbb zsidó ünnep is. Ha benne ragadunk a holokauszttal kapcsolatos félelmeinkben (például, hogy minket mindenki gyűlöl és megvet, és folyton rettegünk a nácizmustól, az antiszemitizmustól, és emiatt nem vállaljuk fel a zsidóságunkat), az olyan, mintha hagytuk volna, hogy Hitler győzzön. A zsidók túlélését mindig a saját kultúrájuk, vallásuk megőrzése segítette.

– A zsidóságról sokszor tabuként beszélnek bizonyos közösségekben vagy társadalmi környezetekben. Hogyan lehetne áttörni ezeket a tabukat?
– Csak úgy, ha nyitottabbá tesszük a zsidó kultúrát. Ezt támogatom a saját eszközeimmel. Úgy látom, hogy a közösségi média remek segítség ebben. Magam is gyakran tapasztalom, hogy az emberek félve kérdeznek a zsidóságról, ezért a mi feladatunk, hogy zsidóként nyitottan beszéljünk a saját kultúránkról és vallásunkról.

– Melyek azok a kulcsfontosságú zsidó értékek, amelyek szerinted segíthetnek nekünk, kívülállóknak, hogy jobban megértsük a zsidóságot?
– Számtalan érték gyökerezik a judaizmusban. Ilyen például a szabadság, az egyenlőség, a testvériség. Gondoljunk csak az egyiptomi kivonulásra, amely kifejezetten a szabadságról, a megszabadulásról szól, és amit ilyenkor tavasszal ünneplünk, pészahkor. De ugyanilyen fontos a cselekvés, a munka megbecsülése, a vita, a szolidaritás, a gyengébbek támogatása. Fontos, hogy erről beszéljünk, mert ennek a tudata közelebb hozhatja a zsidókat és a nem zsidókat is a kultúránkhoz.

– És itt van a Sólet az élethez című podcastműsorod, amely alapvetően a zsidóságra fókuszál. Ezt mi, keresztények úgy mondanánk, hogy evangelizáció – ahogy mondjuk a Szemlélek saját podcastműsora. Sokat teszel a zsidóságért.
– A műsorban vallástól, származástól függetlenül mindenkit foglalkoztató kérdésekről beszélgetünk – párkapcsolati témákról, életvezetésről, gyereknevelésről vagy kultúráról –, a témákat egy szakértő, leggyakrabban pszichológus, és egy zsidó vallási vezető segítségével járjuk körbe, így a civil szemszöget összekapcsolom a judaizmussal. A célom, hogy a hallgatók is érzékeljék, a zsidóság a modern ember kérdéseire is kínál válaszokat, és ez remélhetőleg azt is megmutatja, hogy nem zárkózik el teljesen a világ elől az, aki pajeszt visel…