Radnóti Zoltán: Zsidóként nem érthetünk egyet egyetlen személy vagy közösség démonizálásával sem

A Mazsihisz neve is ott szerepel egy nyilatkozat alatt, amelynek tartalmával mégsem tudnak maradéktalanul azonosulni a vallási közösség tagjai. Arra kértük a budapesti főrabbit, segítsen megérteni, mi történhetett.

December 9-én különleges nyilatkozat látott napvilágot: 14 hazai vallási közösség – keresztények, ortodoxok, zsidók – egységesen szólaltak meg család, házasság és emberi méltóság témájában. Néhány nappal később a Szemlélek szerkesztősége közleményben üdvözölte a példaértékű összefogást, egyben rámutattunk a szövegben szereplő néhány kijelentés kérdéses voltára. Az élet bennünket igazolt, ugyanis

a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) az általunk kifogásolhatónak tartott mondatról sokkal keményebben fogalmazott: szerintük az vállalhatatlan.

Fabiny Tamás evangélikus püspök is igyekezett korrekciót fűzni a közlemény azon kijelentéséhez, amely azt sugallja, mintha az emberi méltóság alapja „a zsidó hagyományban is” a házasság lenne.

Az a kevés mondat tehát igen nagy felbolydulást okozott vallási körökben – míg a társadalmi közbeszéd ingerküszöbét még az eredeti megszólalás sem igazán érte el, ami tanulságul szolgálhat az aláírók számára. Miután Radnóti Zoltán budapesti vezető rabbi a közösségi oldalán is közvetlenül jelezte, hogy olyan nyilatkozatról van szó, amit ők nem is nyilatkoztak, meglátogattam, hogy közösen fejtsük meg, mi volt egyáltalán a megszólalás célja, hol csúszhatott homokszem a gépezetbe, és mit gondolnak a zsidók, ha nem azt, ami abban a szövegben szerepel. 18 évvel ezelőtt már volt egy közös projektünk – a főrabbi akkor Schweitzer József országos főrabbinak segédkezett a Mindentudás Egyeteme zsidó-keresztény tematikájú előadásánál, én pedig Erdő Péter érsek szakmai asszisztense voltam ugyanazon esemény során –, ezúttal is az együttműködés, közös útkeresés szándékával igyekeztünk kibontani a kommunikációs csomót.

– A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia részéről érkezett hozzánk a megkeresés, egy olyan közös nyilatkozat kiadásának szándékával, amely az év végéhez közeledve, hanuka és karácsony előtt békére hív, a zsidó és keresztény értékek mentén eligazodást nyújt a társadalom tagjai számára. Az a szövegváltozat, amelyet akkor megküldtek nekünk, az általunk írásban visszajelzett minimális korrekcióval vállalható volt, nem szerepelt benne semmilyen kirekesztő megfogalmazás. Összesen öt aláíró között szerepelt volna eredetileg a Mazsihisz neve: velünk együtt a katolikusok, evangélikusok, reformátusok és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) írták volna alá a szöveget – tisztázta a kiindulópontot a főrabbi. Arra nem vállalkozott, hogy ennél is visszább tekerjük az idő kerekét, vagyis azon tanakodjunk, a katolikus püspököknek miért épp most jutott eszükbe egy ilyen nyilatkozat kiadásának kezdeményezése.

Radnóti Zoltán kérdésemre nem tudott olyan kirívó esetet, megszólalást megnevezni, ami miatt szükségszerűnek érezte egy ilyen nyilatkozat kiadását.

Az ő csatlakozásuk alapja a békére hívás, a zsidóság által is vallott értékek melletti kiállás, valamint a Szemlélek szerkesztőségével egyetértésben a vallási közösségek összefogásában rejlő, ki nem mondott, mégis példaértékű üzenet megfogalmazása volt.

Ezt az eredeti szöveget dr. Frölich Róbert főrabbival egymástól függetlenül nézték át, az észrevételeiket elküldték Heisler Andrásnak, aki továbbította a katolikusoknak, hiszen a végső aláírásról nem a vallási vezetők, hanem a Mazsihisz elnöke döntött, aki nem rabbi, hanem „világi” vezető. Ő a legvégsőnek szánt változatban nem vette észre a betoldott mondatot, később el is ismerte, hogy hibázott.

Nem mellékes részlet, hogy miért került szóba nagyon hamar, a Mazsihisz december közepén tartott közgyűlésén az inkriminált mondat ügye. – A „vox populi”, vagyis a nép hangja tehet erről. A zsidó hitközségek tagjai egyből felemelték a szavukat a nyilatkozat szövegének megjelenését követően, és számon kértek bennünket, hogy miként adhattuk ehhez a nevünket. Élénk vita indult el, és magunk is úgy láttuk, hogy ami megjelent, azzal nem érthetünk egyet. Ezért közreadtunk egy önálló nyilatkozatot, amelyben kimondtuk, hogy az emberi méltóságot nem lehet feltételekhez kötni. De már nyáron is megjelent egy közleményünk, amely arról szólt, hogy szerintünk „emberek csoportját nem helyes tisztátalannak minősíteni, nem szabad megkülönböztetni és különösen kriminalizálni csupán orientációja, identitása, boldogságkeresése okán”. Ennek a hozzáállásnak az is az alapja, hogy

zsidóként pontosan tudjuk, milyen is egy démonizált közösséghez tartozni – hiszen évszázadokon keresztül megéltük.

Zsidóként nem érthetünk egyet egyetlen személy vagy közösség démonizálásával sem, ugyanakkor a házasságra igenis szentségként tekintünk. A szent itt arra utal, hogy az adott személy odaszenteli magát a társának, megkülönböztetve innentől ezt a kapcsolatot a tömeg profánságától – mutat rá a főrabbi.

Radnóti Zoltán azt tartaná helyesnek, ha a házasság, család és emberi méltóság szavakat nem egymás szinonimájaként alkalmaznánk, hanem mindről a maga saját jelentéstartalma alapján gondolkodnánk. Szükségét érzi, hogy értékként óvjuk és kínáljuk fel az emberek számára a házasság szentségét, ugyanakkor ő is azt látja, amiről Gundel Takács Gábor nagy érdeklődést kiváltó cikke szól: a világban sokféle olyan apró közösség létezik, amely családként tekint magára. És itt nem csupán a homoszexualitás, az LMBTQ kerül szóba, hanem a csonka családok, a válások, a tragédiák és számos olyan tényező, amelyek miatt érdemes irgalmasan, nem ítélkezve beszélni arról, hogy mi is az a család a kor embere számára. Az emberi méltóság még ennél is tágabb fogalom a főrabbi szerint, amelynek a zsidó tanítás mentén – ugyancsak igazodva a Szemlélek állásfoglalásához – nem a házasság az alapja, hanem az Isten általi teremtettség.

Némi irigykedéssel hallgattam a vallási vezető szavait, ugyanis

katolikusként nehezen tartom elképzelhetőnek, hogy vallási elöljárók pozitívan reagáljanak és konkrét lépéseket is tegyenek, ha a közösségi tagok kritikai jelzéseket küldenek feléjük.

Márpedig a Mazsihisz esetében ez történt. Mindeközben a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke a gyermekek elleni támadások elszaporodásával indokolta a nyilatkozat szükségességét – tette ezt úgy, hogy hiába próbáltunk más médiumokkal együtt mi is tájékozódni arról, hol tart most a hazai katolikus intézményrendszer az egész világon súlyos válságot okozó – gyermekek elleni – visszaélések feltárása, illetve a gyermekvédelem terén, az elöljárói ajtók sorra záródtak. Pedig nem kritizálni szerettünk volna, csupán érdeklődni.

Slusszpoén is társul a félresikerült nyilatkozathoz, ugyanis sokkal több köze van a központi témának hanuka lényegéhez, mint sokan gondolnánk. Hág háurim, vagyis fények ünnepe – így is szoktak hivatkozni arra a csodára, amikor egyetlen napra elegendő mécsesolaj nyolc napig biztosította a templom gyertyáinak fényességét.

zsidó rabbi
Amikor szóba került a hanuka története, a főrabbi pontos idézetekkel támasztotta alá, miről szól ez az ünnep

– Az az igazi csoda, hogy voltak olyan elkötelezett zsidók a Jézus születése előtti második században, akik határozottan nemet mondtak a hellenista kultúra csábításaira, és a testi gyönyörök, a politeizmus helyett a kevésbé élvezetes út, az Egyistenhit és Tóra – már akkor is – évezredes törvényeit választották. Még kimondani is borzalmas, hiszen zsidó zsidót ölt abban a háborúban.

Hanuka az egyetlen Isten melletti elkötelezettségre, a testi vágyak öncélúsága helyett a lelki vágyak központba helyezésére emlékeztet bennünket

– húz párhuzamot a testiség témájával Radnóti Zoltán.

S noha most magyarázkodni, pontosítani kényszerültek egy félreérhető nyilatkozatot, a Mazsihisz részéről továbbra is adott a nyitottság, hogy nem kapkodva, megfelelő egyeztetés esetén később is megszólaljanak közösen más vallási közösségekkel. – Akár kéthavonta is megfogalmazhatnánk mostantól egységes üzeneteket valamilyen konkrét témában – veti fel a budapesti főrabbi. Hogy ez nem csupán ötletszerű felvetés, hanem valós szándék áll a háttérben, jól jelzi a zsidó szervezet legutóbbi közleményének két záró mondata: „A zsidó vallási törvényeket követve, a Mazsihisz minden megkülönböztetett, démonizált közösséggel továbbra is szolidaritást vállal a humánum jegyében. Ezért

a Mazsihisz elnöke társadalmi párbeszédet kezdeményez mindazokkal, akik a különböző platformokon kifejtették ezzel kapcsolatos véleményüket.”

Mi is abban a reményben tettünk pontot mostani beszélgetésünkre Radnóti Zoltánnal, hogy érdemes folytatni a dialógust, az útkeresést, és talán nem is kell újabb 18 évet várni a következő találkozásunkra.

Szabadon elkötelezett - ez a két szó fejezi ki legjobban mindazt, aki vagyok, ahogyan gondolkodom. A párbeszéd a lételemem: rengeteget tanulok a másokkal való dialógusokból. Hiszek benne, hogy mindenkit gazdagabbá tesz, ha kevesebbet ítélkezünk és többet kérdezünk.