„A keserű gyógyszer is gyógyszer” – katolikus kommentár az AfD németországi áttöréséről

A tegnapi németországi tartományi választáson, Szász-Anhaltban a szélsőjobboldali Alternative für Deutschland (AfD) kapta a legtöbb szavazatot. Az alábbiakban Alexander Foxius újságíró kommentárját szemlézzük a Domradio.de katolikus oldalról.

Nézzünk szembe a valósággal: az AfD helyi szervezete, amelyet a tartomány Alkotmányvédelmi Hivatala bizonyítottan szélsőséges jobboldali szervezetként tart számon, egy demokratikus tartományi választáson messze a legerősebb politikai erővé vált.

Mi motivál ennyi embert arra, hogy olyan pártra adja a szavazatát, amelynek alapállása ellentmond a keresztény emberképnek? Ezt a kérdést akartam megvizsgálni augusztusi szász-anhalti látogatásom során. Mathias Bethke, a magdeburgi katolikus iroda vezetője rámutatott: az elmúlt évtizedek politikáját sokan következetlennek, bizonyos esetekben pedig csalódást keltőnek élték meg. Az utóbbi évtized két válságos helyzete is hozzájárult az AfD felemelkedéséhez. A 2015-ös menekültkrízis idején a társadalom egy része tehetetlennek érezte az államot. Öt évvel később, a koronavírus-járvány idején ez az érzés egyeseknél megfordult:

szemükben az állam, amelyet korábban tehetetlennek láttak, túlhatalommá, elnyomóvá és a szabadságot korlátozóvá vált.

Az AfD mesterien kapcsolja össze és használja saját céljaira a politikai csalódottságot, a jogos aggodalmakat és az összeesküvés-elméleteket. Az összetett problémákra látszólag egyszerű okokat és bűnbakokat kínál. A migránsokat, politikai ellenfeleket, a médiát, az európai intézményeket, a NATO-t, az úgynevezett elitet és a társadalmi kisebbségeket újra és újra az állítólag homogén német közösség ellenfeleként ábrázolja.

Az AfD kínálta válaszok a társadalom hagyományos felfogásától az oktatás, a média és a migrációs politika átalakításán át az európai és az állami intézmények bírálatáig terjednek. Ez teszi lehetővé, hogy

eltérő felfogású emberek azt emeljék ki a párt programjából, ami megfelel saját félelmeiknek, tapasztalataiknak vagy politikai meggyőződésüknek.

Erről beszélt Merseburgban Frank Richter. Az egykori kelet-német polgárjogi aktivista, teológus és politikus a párbeszéd határozott híve. Úgy véli, a társadalomnak és az egyházaknak kötelességük fenntartani a kommunikációs csatornákat, és újakat kialakítani ott, ahol azok megszakadtak. Hitvallása: „A szélsőségesek is emberek; embertársaink, állampolgárok, alapvető jogok hordozói maradnak.”

Ez a kijelentés különösen fontos. Hiszen az ember méltósága nem attól függ, hová tette ma az ikszet. A politikai döntést lehet és kell is bírálni, elutasítani és megkérdőjelezni. De a mögötte álló embert nem szabad leírni – ez nemcsak demokratikus, hanem keresztény kötelesség is. (…)

Az AfD-vel és „kormányprogramjával” kapcsolatban számos figyelmeztetés hangzott el. A szász-anhalti katolikus és protestáns egyházak különösen határozottan fejezték ki ellenállásukat.

Úgy vélik, a párt véleménye kulcsfontosságú kérdésekben összeegyeztethetetlen a keresztény emberképpel,

és az emberi méltóság, a szabadság és a szolidaritás elleni támadásokra figyelmeztetnek. (…)

Hirdetés

„A keserű gyógyszer is gyógyszer” – mondta Frank Richter. Ezzel Magyarországra utalt, ahol Orbán Viktor április 12-én, 16 év kormányzás után elvesztette hatalmát a parlamenti választáson. Ez rávilágít arra, hogy a tartósnak és megváltoztathatatlannak tűnő politikai körülmények nem feltétlenül maradnak azok.

Bármilyen erősnek tűnik is ma az Alternative für Deutschland, a politikai siker nem visszafordíthatatlan. Keresztény értelemben minden ember számára adott a megtérés lehetősége. Senki, aki ma az AfD-re szavazott, nem köteles a következő választáson ugyanezt tenni.

Ezért fontos, hogy megőrizzük higgadtságunkat, kiálljunk demokratikus meggyőződésünk mellett, és közben nyitottak maradjunk a párbeszédre.

Ez nehéz, és kitartást igényel. De a demokrácia éppen abból táplálkozik, hogy az emberek nem adják fel, amikor elveszítenek egy szavazást, hanem továbbra is kiállnak azért, amit helyesnek tartanak.

A Szász-Anhaltra irányuló szokatlanul nagy figyelem nem szülhet beletörődést vagy arroganciát. És semmiképpen sem szabad ahhoz a lekicsinylő narratívához vezetnie, hogy a problémát a keleti országrész vagy annak lakói jelentik.

Az AfD korántsem kizárólag kelet-német jelenség. A választási éjszaka során felmerült kérdések az egész Német Szövetségi Köztársaságot érintik. (…)

Talán éppen ez a legfontosabb feladat a vasárnapi választások után: tisztán látni a kérdéseket, kitartani meggyőződésünk mellett, ugyanakkor nyitottnak lenni az emberek felé.