Miért nem látogatott el Argentínába Ferenc pápa?

II. János Pál kilencszer, XVI. Benedek pedig háromszor is felkereste a szülőhazáját. Ferenc pápa azonban egyszer sem látogatott el Argentínába. A döntés hátterében politikai, társadalmi és személyes okok egyaránt közrejátszottak.

„Nem akarta, hogy bármelyik argentin kormány azt mondhassa: »Mi hoztuk haza a pápát«.” A The New York Times ezzel a mondattal összegzi mindazon okokat, amelyek miatt Ferenc pápa a neki adatott 12 év alatt egyszer sem látogatott el a szülőhazájába. A döntés háttere ennél összetettebb, de kétségtelen, hogy a dél-amerikai ország politikai légköre kiemelt szerepet játszott benne. Ferenc, aki mindig is ügyelt rá, hogy egyházfőként ne lehessen politikai tényezők bábja, el akarta kerülni, hogy látogatását bárki legitimációs eszközként használja fel, ezzel veszélyeztetve a függetlenségét.

A fentiek következménye, hogy miközben Argentína ‒ ­csak a 2022-es labdarúgó-világbajnoki győzelemhez fogható ‒ eufórikus örömmel ünnepelte 2013-ban a megválasztását, a kezdeti lelkesedés az esztendők során alábbhagyott. Míg 12 éve az argentinok 91 százaléka pozitívan vélekedett Ferencről, egy bő évtized elteltével ez az arány 64 százalékra csökkent. Kiemelt szerepet játszott ebben a csalódás, hogy honfitársuk,

noha dél-amerikai útjain többször is „elrepült a fejük felett”, pápaként egyszer sem kereste fel a hazáját.

Ferenc pápasága idején három argentin elnök váltotta egymást, és egyikükkel sem ápolt kifejezetten szívélyes kapcsolatot. A feszültségek sokak szerint arra az időre vezethetők vissza, amikor a néhai Néstor Kirchner elnök, majd felesége, Cristina Fernández de Kirchner baloldali populista irányzata évtizedekre meghatározta Argentína politikai életét. Jorge Mario Bergoglio Buenos Aires érsekeként bírálta az argentin politikai elit „kivagyiságát”, autokratikus hajlamait, és tovább mélyítette a szakadékot, amikor felszólalt az ellen, hogy Argentínában 2010-ben ‒ Latin-Amerikában elsőként ‒ engedélyezték az azonos nemű párok házasságát.

Az argentin politikai helyzet akkor került ismét az előtérbe, amikor 2016-ban, immár pápaként ‒ a fenti fényképen is láthatóan ‒ szokatlanul komor arckifejezéssel állt Kirchner konzervatív utódja, Mauricio Macri mellett, akinek megszorító politikája különösen a szegényeket sújtotta. Ez a kellemetlen fotó azonban eltörpült amellett, hogy a következő elnök,

Javier Milei a 2023-as hatalomra kerülése előtti kampányban „imbecillisnek” és „a Gonosz földi képviselőjének” nevezte a pápát,

különösen bírálva Ferencet a szociális igazságosság támogatásáért, az adók kivetéséért, és azért, mert vélekedése szerint a „gyilkos kommunistákkal” rokonszenvezett. Ferenc pápa később együttérzését fejezte ki azokkal az argentinokkal, akiket Milei sokkterápiás gazdaságpolitikája szegénységbe taszított, majd elítélte az argentin rendőrséget, amiért a magasabb nyugdíjat követelő, élemedett korú tüntetőket borsspray-vel oszlatta szét.

Bár Ferenc sosem tagadta meg a gyökereit, döntésében az is szerepet játszhatott, hogy nem akart „argentin pápaként” tevékenykedni, hanem a világ perifériáin élő emberek egyházfője kívánt lenni.

„Több alkalommal is mondta: nem haza akar menni, hanem oda, ahol a legnagyobb a szükség”

‒ idézte egyik közeli munkatársát a The Irish Times.

Hirdetés

Később, például amikor 2018-ban Peruban és Chilében járt, felmerült a látogatás lehetősége, de végül logisztikai és egészségi okok miatt elmaradt. A Reuters szerint a pápa egészségi állapota is szerepet játszott abban, hogy nem vállalta a hosszú utat. Pedig „ez óriási lehetőség lett volna a katolikus egyház számára, különösen most, amikor az evangéliumi felekezetek gyorsan terjednek Latin-Amerikában” ‒ sajnálkozott a Buenos Aires-i egyházmegye akkori szóvivője.

A kapitalizmus túlkapásait bíráló megnyilvánulásai miatt a jobboldali kritikusok „peronista pápának” nevezték Ferencet – utalva Juan Domingo Perón háromszor megválasztott (1946, 1951, 1973) elnök mozgalmára. A peronizmus nacionalista, populista ideológia volt, amely egyszerre épített a szociális igazságosságra és a keménykezű kormányzásra. Zászlajára a szegények, illetve a munkásság védelmét tűzte, a valóságban azonban erős állami kontrollra épülő,

a politikai pluralizmust elfojtó, több tekintetben demagóg rendszer volt.

Ifjúkorában ugyanakkor Bergoglio maga is a hatása alá került. Minderről Ferenc pápaként így vallott a Remény címmel idén magyarul is megjelent önéletrajzában: „Radikális családból származom; anyai nagyapám a ’90-es radiálisokhoz tartozott; azok egyike volt, akik életre hívták az úgynevezett Revolución del Parquét, amely a 19. század végén Miguel Juárez Celman elnök bukását okozta. (…) Szegénysorból származunk, majd felemelkedtünk a társadalmi ranglétrán a középosztályig, ahonnan aztán olykor hirtelen visszazuhantunk. 1946-ban, amikor Olaszországban Giovanni nagypapa legnagyobb örömére a monarchia ellen szavaztak, és megalakult a Köztársaság,

Argentínában kezdetét vette a peronizmus hosszú, összetett, sokrétű korszaka. És az enyéim mind antiperonisták voltak.

(…) Aztán néhány évvel később, a serdülőkor hajnalán kíváncsiság ébredt bennem Perón társadalmi reformjai iránt, és kezdtem megkedvelni őket. Emlékszem, egyszer, egy vasárnap, tizenöt éves koromban, anyai nagyszüleimnél ebédeltem. Ott volt az egyik nagybácsi, Guillermo, egy vállalkozó szellemű, jó ember, Catalina néni férje, aki folyton Perón ellen ágált, és nem akarta abbahagyni… Aztán egyszer csak belefáradtam, hogy megakadt a lemez, és dühbe gurultam. »Ehhez nincs jogod ‒ ­mondtam neki.  ‒ Gazdag vagy, ugyan mit tudsz te a szegényekről, a szegények problémáiról, szenvedéseiről?!«”

Az önéletrajz további fejezeteiben azt is taglalja, milyen hatást gyakorolt rá a felszabadítás teológiája és egyes baloldali eszmék, anélkül, hogy valaha is a marxizmus bűvkörébe került volna. A kötetben megejtő módon taglalja annak folyamatát, hogyan kötelezte el magát a szegények, az elesettek mellett, és miként vált a társadalom perifériáján élők ügyét különösen a szívén viselő pápává. Ahogy a kötetben fogalmazott: „Ez volt az első nyílt reakcióm a szegények védelmében.

Ezt a fajta szociális érzékenységet aztán az Egyház berkein belül is folyamatosan kerestem;

annak tanaiban, amelyek arra sarkallnak, hogy az igazságtalanság minden formája ellen harcoljunk, és ne hagyjuk magunkat megvezetni sem az ideológiai gyarmatosítás, sem a közömbösség által.”

Ferenc pápa halálának hírére Argentínában is sorra tartják a megemlékezéseket, és a vele egykor kritikus politikusok is a személyét méltató üzenetekben vesznek búcsút honfitársuktól.