Érvek és ellenérvek a katolikus egyetem kontra LMBT-párti pszichológusok ügyében

Támogathatja-e egy katolikus egyetem oktatója, hogy azonos nemű párok gyermeket fogadhassanak örökbe? Meddig terjed a tudomány szabadsága? Miközben ezen kérdések nyomába eredtünk, kiderítettük: a Pázmány amerikai partneregyetemén élénk LMBT-élet zajlik, sőt egy melegházasság-aktivista könyvét is az intézmény adta ki.

A leuveni katolikus egyetem tavalyi, 600. évfordulóján a belgiumi intézmény Ferenc pápát kérte fel ünnepi beszédre. A szónoklat után a néhai egyházfő egy, a nemi egyenlőséget firtató kérdésre válaszolva a nők házastársi, anyai szerepéről és jelentőségéről mondott pár emelkedett gondolatot. A program még szinte be sem fejeződött, amikor az egyetem vezetése nyilatkozatban ítélte el magas vendége „konzervatív álláspontját a nők társadalomban betöltött szerepével kapcsolatban”. Botrányos és alighanem példa nélküli, hogy egy katolikus egyetem elhatárolódjon a katolikus egyház fejétől.

Kevésbé meglepő, de az sem mindennapos, ami most történt Magyarországon, miután a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pszichológiai Intézetének három oktatója publicisztikát írt a HVG számára. Kengyel Judith Gabriella, Szondy Máté és Zsila Ágnes tudományos kutatásokra hivatkozva leszögezték: az azonos nemű és a heteroszexuális párok gyermekeinek iskolai és egyéb teljesítménye, egészségi mutatói között nincs különbség. Hangsúlyozták, hogy egy gyermek fejlődésének szempontjából a család által megteremtett biztonságos légkör fontosabb, mint a szülők neme. „Éppen ezért egy keresztény szellemiségű egyetem oktatóiként és pszichológusként azt valljuk, hogy

minden szeretetre épülő kapcsolat egyenértékű és fontos,

hiszen az egyének mellett a társadalom boldogságát is építi.”

A pszichológusok cikke a HVG-n

Múlt héten a Szemlélekhez is eljutott a hír, amelyet végül a 444.hu hozott nyilvánosságra: az egyetem etikai vizsgálatot indított a pszichológusok ellen. Tette ezt annak ellenére ‒ írta a portál ‒, hogy a szerzők engedélyt kaptak a publikálásra. Erre a szakma képviselői ­‒ immár ezer aláírásnál járó ‒ petíciót indítottak, tiltakozva a Pázmány eljárása ellen, maguk is hangsúlyozva, hogy „a gyermekek jóllétét nem a szülők neme, hanem a szeretetteljes családi közeg határozza meg”.

Múlt héten felvettük a kapcsolatot a három pszichológussal, de megkeresésünket elhárították, mondván, eljárás alatt állnak, nem nyilatkozhatnak. Ezután kérdéseket juttattunk el a Pázmány vezetésének, hogy megismerjük az álláspontjukat. A bölcsészkar hétfőn válasz gyanánt elküldte közleményének linkjét, mely néhány órával korábban került ki a honlapjára. A szöveg szerint a pszichológusok kaptak jóváhagyást, de az „engedélyben foglaltaktól jelentősen eltérő témában, előzetes nyilatkozatukat semmibe véve publikáltak, ugyanis oktatói engedélykérésükben így nyilatkoztak:

»A szerzők kijelentik, hogy … a katolikus szellemiséget, értékrendet alapul véve, azzal megegyező pszichológiai közleményeket készítenek el.«”

Az eljárás az egyetem szerint azért indult, mert állásfoglalásuk szemben áll a katolikus tanítással, amely elítéli a homoszexualitás megélését, és elfogadhatatlannak tartja a melegházasságot.

A 777blog.hu interjúja a Pázmány dékánjával

Mindezek után a 777blog.hu kedden interjút tett közzé a PPKE bölcsészkarának dékánjával. Birher Nándor ebben felrója a pszichológusoknak, hogy magánvéleményüket – ­amellyel önmagában még nem lett volna baj – „a Pázmány nevében” tették, „engedély nélkül”. Hozzátette: „Az én felelősségem, hogy a katolikus egyetemen a katolikus tartalomnak mindenben megfelelő nyilatkozatot tehessenek.” Arról, hogy egy egyetem miről lesz katolikus – illetve konkrétan a Pázmány, ahol a dékán szerint a hallgatók mindössze 30 százaléka gyakorló katolikus –, Birher Nándor többek között ezt mondta: szabályzatuk szerint a vezető oktatók legalább fele katolikus kell hogy legyen, mert

„ez az a kritikus tömeg, ami garantálni tudja, hogy a megfelelő etikai érzület jelen legyen a közösségben.”

Végül arról beszélt, hogy a jövőben szeretné megerősíteni az intézmény nemzetközi pozícióit. „Erre van is most lehetőség: az amerikai Notre Dame Egyetemnek – amely a rangsorok szerint a legjobb amerikai katolikus egyetem – van egy Közép-Európával foglalkozó intézete, és ennek az igazgatója volt nálunk kapcsolatépítés miatt, amire nagyon büszke vagyok.”

Hirdetés
Támogass

A fentiek után nézzük, hogy mi szólhat az egyetem, és mi az oktatók mellett:

⧫ Ha a pszichológusok valóban másra kértek engedélyt, mint amire kaptak, akkor minimum hibáztak.

Az oktatók nem állították, hogy „a Pázmány nevében” beszélnek. A cikk címébe is kiemelt „egy keresztény szellemiségű egyetem oktatóiként és pszichológusként valljuk” kitétel viszont kétségtelenül többet sugall, mintha csak magánemberként szólaltak volna meg.

 Az írásban hivatkozott kutatások műfajuknál fogva kevéssé alkalmasak rá, hogy ellentétbe kerüljenek a katolikus tanítással. Tudományos eredményeket szembeállítani biblikus, etikai, világnézeti alapú megfontolásokkal az alma és a körte esete.

Lehet mondani, hogy az idézett kutatások nem meggyőzők, illetve kétségbe lehet vonni a módszertanukat ‒ keresztény közegben vannak is, akik ellenkező eredményeket hozó vizsgálatokat emlegetnek (ezek megalapozottságát cserébe ellenfeleik vitatják). Ők azt hangsúlyozzák, hogy

noha a szakma többségi álláspontja valóban a három szerzőt igazolja, a kérdésben nincs tudományos konszenzus.

Ez létező vita, amelyben józan keretek között legitim máshova tenni a hangsúlyokat.

Vitassuk vagy sem a katolikus tanítást, abból, hogy a legtöbb kutatás nem talált különbséget a hetero- és a homoszexuális párok gyermekeinek teljesítménye között, még nem következik automatikusan, hogy „minden szeretetre épülő kapcsolat egyenértékű és fontos”. Ez lehet legjobb meggyőződésből fakadó, tiszteletre méltó társadalompolitikai vonzatú vélekedés, de semmi esetre sem tudományos megállapítás. A „valljuk” kifejezés után következő mondatrész immár publicisztika, amelynek megállapításait bárki joggal vitathatja.

 A cikket bármely más melegházasság-párti pszichológus jegyezhette volna. Egyetlen motívuma sem tanúskodott arról, hogy szerzői sajátos nézőpontból közelítettek volna a kérdéshez. Kérdés, hogy egy katolikus egyetem oktatóiként lehetett/kellett volna-e az intézmény jellegéből fakadó „hozzáadott értékkel” gazdagítani a szöveget.

 A tágabb kontextushoz tudni kell, hogy

a világ számos katolikus felsőoktatási intézménye külön tanszéket szentel a gendernek,

ahol jobbára a Pázmányétól eltérő, progresszívnek mondott szellemben közelítenek a kérdéshez.

Azzal, hogy a dékán az amerikai Notre Dame katolikus egyetemmel kötendő együttműködés felett fejezte ki az örömét, öngólt lőtt. Merthogy a Pázmány partnerintézménye valószínűleg nem emelt volna kifogást az írás ellen, sőt az akár az égisze alatt is megjelenhetett volna. Ha ugyanis a honlapján rákeresünk az LGBT kulcsszóra, 1730 találatot kapunk, melyek nagy része arról szól, hogyan érzékenyítsük a társadalmat a melegek ‒ köztük az egyetem egyre több érintett hallgatója ‒ mellett. Ezen belül is sok tucatnyi azon tanulmányok száma, amelyek támogatják vagy legalábbis jóindulatúan írnak arról, hogy az azonos nemű párok gyermeket fogadhassanak örökbe.

⧫ A Notre Dame-on emellett élénk LMBT-élet zajlik, aminek jegyében például két éve az egyetem előadójaként egy leszbikus lelkésznő arról beszélt, hogyan sikerült leszámolnia konzervatív keresztény nézeteivel, és miként vált melegaktivistává. De a pálmát az a hír viszi el, amely szerint az intézmény 2020-ban büszkén jelenti be:

kiadójának gondozásában jelenik meg Greg Bourke Meleg, katolikus és amerikai című könyve.

A kötet szerzője emblematikus személyiség: nagy szerepe volt abban, hogy az Egyesült Államokban 2015-ben engedélyezték a melegházasságot. Bourke egy másik férfival él együtt, és témánk szempontjából nem mellékes, hogy két örökbefogadott gyermeket nevelnek.

Amikor tehát a Pázmány azt mondja, hogy a vitatott írás ellentétben áll a katolikus tanítással, azzal messze nem egyetemes érvényű kijelentést tesz. Ahogy a leuveni egyetemtől a Notre Dame-ig láthatjuk, ugyanabból a tanításból egyes országok felsőoktatási intézményeiben más és más következtetésre jutnak, illetve eltérő gyakorlatot alkalmaznak. Ezért pontosabb úgy fogalmazni: a három oktató a nyugati világban uralkodó trendbe illeszkedő írást publikált, amely szemben áll a PPKE hagyományosabb, konzervatív katolikus felfogásával.

támogass

Így támogathatja a Szemléleket

A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.

Támogatom
Szőnyi Szilárd
A Szemlélek számomra az a fórum, ahol szabadon, tabuk nélkül beszélhetünk közös dolgainkról. Ahol senki nem írja elő, hogy minek örüljünk, és senki nem korlátozza, hogy mi felett bánkódhatunk. Ahol hit, vallás, egyházi és politikai közélet kérdéseit cenzúra és öncenzúra nélkül taglalhatjuk. Tesszük mindezt úgy, hogy igyekszünk elkerülni két szélsőséget: a kritikátlan tiszteletet és a tiszteletlen kritikát.

1 hozzászólás

  1. Az a problémám a konklúzióval, hogy azt, hogy mi a katolikus, nem az egyes ‘katolikus’ egyetemek “következtetései” mondják meg, hanem a katolikus egyház Tanítóhivatala. Ez pedig egyértemű és egyetemes (=katolikus), és nem különböző “trendeket” követ.