„Bizonyos megközelítésből semelyik emberi elvárás nem teljesült ezzel a pápaválasztással. Egyik lobbicsoport sem igazán mondhatja büszkén, hogy »Leó a mi pápánk«. És jól is van ez így: ennél katolikusabb, egyetemesebb döntés aligha születhetett volna” – Gégény István, a Szemlélek Alapítvány elnöke a Telex oldalára írt elemzést XIV. Leó pápa szolgálatának első száz napjáról.
Bár egy pápa munkásságát nem lehet a politikai vezetők mércéjével mérni, hiszen ebben az esetben nem hangzottak el választási ígéretek, ugyanakkor rövid idő alatt világossá vált, hogy a frissen megválasztott egyházfő számos területet érintő megújulást indított el – különösen annak fényében, milyen feszültségek uralták az egyházat elődje, Ferenc pápa halálakor. Gégény István felidézte, hogy a húsvéti időszakban „mély belső megosztottságot” tükröztek az egyházról szóló hírek, voltak, akik Ferenc pápát gyászolták, mások viszont „a káosz utáni rendrakás lehetőségét látták” a helyzetben. Ferenc pápa „kimagasló beleérző képességgel” vezette a katolikus közösséget, de szabad és nyitott stílusa sokakban ellenérzést keltett. Halála után nemcsak gyász, hanem heves, méltatlan viták is kitörtek. Ehhez képest az új pápa működése szinte azonnal csillapította a kedélyeket:
„XIV. Leó első hónapjai, de már első hetei is felidézhetik azt a jelenetet, amikor Jézus lecsendesítette a háborgó vihart.”
Leó pápa megválasztása több szempontból is meglepetést hozott. Nem vált be sem az olasz, sem a harmadik világbeli egyházfővel kapcsolatos jóslat, és az amerikai származás sem tette kisajátíthatóvá a személyét. „Egyik lobbicsoport sem igazán mondhatja büszkén, hogy »Leó a mi pápánk«. És jól is van ez így: ennél katolikusabb, egyetemesebb döntés aligha születhetett volna” – fogalmazott Gégény István. Mint írta, Leó pápa „a megújulás embere, de Ferenc pápánál megfontoltabb. Egyházjogászként a szabályok, rendszerek embere.”
Sokat elmond egy új pápáról, hogy mit és miként tesz első napjaiban, az új egyházfő első gesztusai világosan jelezték, hogy számára nem az amerikai identitás, hanem az egyház egyetemessége a fontos. Első beszédeiben angol helyett olaszul és spanyolul szólalt meg, jelezve, hogy
„tevékenységét nem elsősorban a jóléti társadalom elvárásai, nem is a globális hatalmi logika fogja irányítani”.
Ahogy egy újságíró fogalmazott: „Ez a pápa beszéli a mi nyelvünket.” Nemcsak szó szerint, hanem lelki értelemben is: közvetlen, érthető megszólalásai pillanatok alatt meghódították a közösségi médiát, és új színt vittek a vatikáni kommunikációba.
Gégény István szerint a következő években dől el, milyen változásokat hoz Leó pápasága, de már most látszik az irány: „Nyitott, figyelmes személyisége, nagyfokú valóságérzékelése, közvetlensége a garancia arra, hogy a sürgető témák nem kerülnek a szőnyeg alá.”
A pápa a béke ügyét állította első helyre, miközben a szinodális megújulást is határozottan folytatja.
A szerző hozzátette: „Bennünket, magyarokat nyilván az érdekel leginkább, hogy az új pápa képes-e pozitív hatást gyakorolni a magyar katolikus egyházra. Ebben a reményben érdemes figyelnünk XIV. Leóra, szavait, iránymutatásait »hazahozni«, magyar körülmények között alkalmazni, és életre váltani.”
Az írás a Szemlélek és a Telex együttműködésében készült. A teljes cikk a Telex oldalán olvasható.
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom
