Jezsuita képzésének újabb állomására, a tengerentúlra megy egy évre Bellovics Gábor jezsuita szerzetes. A pesti Jézus Szíve-templom közössége tegnap vett búcsút népszerű papjától – nem is akárhogyan.
Aki ismeri a jezsuiták pesti jelenlétét, tudja, hogy a főváros egyik, ha nem a leglátogatottabb istentiszteleti helye a Mária utcai Jézus Szíve-templom. Hétvégenként nyolc-tíz misét tartanak, melyeken összesen 1500-2000 ember is megfordul, köztük megszámlálhatatlan fiatal.
Ha nem akarunk végig állni, akkor jó korán kell érkezni – főleg Bellovics Gábor miséire. Ezek a vasárnap esti alkalmak egész hétre feltöltik az embert. Kezdve azzal, amilyen szépen, összeszedetten, a szó legnemesebb értelmében ünnepélyesen vezeti a liturgiát az ifjú jezsuita. Folytatva az igényes zenei szolgálattal, melyet az ifjú pap közösen szervez a kitűnő Kaposi Brúnó orgonaművész-kántorral. És nem utolsósorban a remekbe szabott, nyolc-tíz percnél sosem hosszabb beszédekkel.
Papunk nem papol, hanem velős, a hétköznapi hitélethez segítséget nyújtó gondolatokat oszt meg;
van, hogy csak tűnődik, máskor együtt töpreng hallgatóságával, sokszor a saját élményeiből, dilemmáiból, akár útkereséseiből táplálkozva. Mindig derűvel, nemritkán jókedvű nevetésre fakasztva a templomot is.
Ennek most vége szakadt. Gábort a jezsuita képzés következő állomása, az úgynevezett tercia, azaz a szív iskolája egy évre a tengerentúlra szólítja. Utolsó itteni miséjét tegnap este mondta. Szentbeszédét a napi evangéliumhoz illeszkedve azzal kezdte, hogy rámutatott a szentélyben a főcelebráns számára fenntartott, már-már trónszerű székre, ahonnan ő is az ambóhoz lépett.
Az ülőalkalmatosság nem a pap miatt ilyen elegáns,
hanem mert az ott Krisztus helye. Neki jár ki ekkora tisztelet. A szentmiseáldozatot bemutató pap őt jeleníti meg.
Gábor nem mondta ki, de érezni lehetett, hogy ezzel üzen. Üzen azoknak, nekünk, akik bizony a pap személye miatt (is) megyünk egyik vagy másik misére. Az övére éppenséggel tódulunk. Üzeni, hogy a lelki vagy éppen a szónoki adományok különfélék, de akkor tesszük jól,
ha még a legszárazabban beszélő lelkipásztorban is Krisztus képviselőjét igyekszünk látni.
Ez persze egyes esetekben nagyon nehéz. Ami a Jézus Szívét illeti, itt szerencsés a helyzet. A mise végén, a búcsúztatáskor Nagy Bálint templomigazgató hangsúlyozta is: míg vannak egyházmegyék, ahol évente egyetlen papi hivatás sem mutatkozik, a jezsuitáknál ha nem is tömegével, de évek óta üzembiztosan van, ráadásul minőségi utánpótlás.
Bellovics Gábor helyére sem akárki kerül: a jezsuita körökben már most méltán népszerű ifjú Kajtor Domonkos atya, akit épp szombaton szentelt pappá Palánki Ferenc. A debrecen-nyíregyházi megyéspüspök nem mellesleg annak a Csesztvének szülötte, amelyről nemrég a Szemléleken szintén megemlékeztünk, azon lelkendezve, hogy a helyi hívő közösség milyen szépen búcsúzott el máshová helyezett papjától.
Aki tegnap este ott volt, nagyon mélyen megérezhette, milyen egy igazi keresztény közösség.
Amilyen szépen méltatta Nagy Bálint paptársa szolgálatát. Amilyen baráti módon búcsúztak papjuktól a templom munkatársainak képviselői. Amilyen imádságos lelkülettel néz Bellovics Gábor a rá váró új életszakasz elé, és amilyen hiteles szavakkal mondott ő is köszönetet az itt töltött közel nyolc évért. Ezekben a szavakban, gesztusokban, tekintetekben, és a végén a szívből jövő, férfias ölelésekben, majd a Gábornak szóló vastapsban benne volt mindaz, amitől semmi máshoz nem fogható élmény egy valóban krisztusi közösséghez tartozni.
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom
