A jelenlegi választási kampányban sosem látott mértékben polarizálódott a közbeszéd. A jelenség a liberális demokráciák egyik válságtünete. Az alábbiakban evolúciós és bibliai példákkal próbálom alátámasztani, hogy a megosztottság mélyen az emberi természetbe ágyazott jelenség, eszkalációjának súlyos következményei lehetnek. Ugyanakkor nem állhatunk meg a problémák azonosításánál. Európa pozitív szellemi forrásai pont az ellentéteket vonzássá alakító energiákból erednek. Németh Endre írása.
A szélsőséges polarizáció nem egyszerűen egy politikai rendszer, a demokrácia válsága. A polarizáció az állami kereteket feszíti szét, a politikai kohéziót, az alapvető történelmi hagyományokat kérdőjelezi meg, hiszen a polgárháborús logika egy királyságot ugyanúgy veszélyeztet, mint egy diktatúrát vagy demokráciát. Ilyen helyzetben köddé válik a nemzeti minimum. A párt érdeke fontosabb lesz, mint az országot összetartó értékek. A kormány szerint az ellenzék belesodorná hazánkat az orosz-ukrán háborúba. Az ellenzék szerint pedig – a magyar hagyományból jól ismert hintapolitikát folytató – kormány vegytiszta áruló.
Carl Schmitt német jogtudós és gondolkodó a politikum lényegét, alapszerkezetét kutatta. Szerinte a polgárháború előszobája, amikor a politikai közösség már nem képes a barát–ellenség megkülönböztetés közös kezelésére. Ezenfelül
az ellenségkép ilyenkor olyan intenzívvé válik a politikai közösségen belül, hogy az ellentétes táborok egzisztenciális fenyegetésként élik meg a másik oldal puszta létét.
És természetesen nincs harmadik fél, aki képes volna oldani a két tábor közötti feszültséget. Az ilyen dinamikával rendelkező társadalmak könnyen csúsznak bele véres belső konfliktusokba.
Túl gyors evolúció
Ismerős ez a dinamika a Bibliából is. Lukács evangélista sallangoktól mentesen tudósít az ókori véleménybuborékok természetéről. „Ha megmondom nektek, nem hiszitek, ha pedig én kérdezlek titeket, nem válaszoltok” – mondja Jézus az őt vallató főpapoknak és írástudóknak. Utóbbiak motivációjáról hasonlóan tömör leírást kapunk. „A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan öljék meg Jézust. Féltek ugyanis a néptől.” Féltették a hatalmukat. A jog és a (megszálló) hatalom sem képes oldani a feszültséget. Heródes, Júdea uralkodója és Pontius Pilátus római helytartó a főpapok és az írástudók igényeit szolgálják ki. Térben és időben ilyen távoli mintázatok ismétlődése arra hívja fel a figyelmet, hogy a polarizáció mélyen az emberi természetbe ágyazott jelenség.
Az állatvilágból nézve az ember viselkedéskészlete nem olyan letisztult, mint egy vörösbegyé.
Léteznek patriarchális és matriarchális társadalmak, vegetáriánusok és kannibálok – rendkívül széles az emberi viselkedésminták tárháza. Olyan széles, hogy darabokra törne az a társadalom, amelyik szabadjára engedné az összes impulzust. Az emberi létezés paradoxona, hogy valamilyen együttműködési szabályrendszer mellett el kell köteleződnie minden társadalomnak.
Túl gyors volt az emberi evolúció. Törzsfejlődésünk bizonyos időszakokban villámgyorsan zajlott, és ennek a gyors változásnak a jeleit a kutatók meg is találták a génállományunkban. Olyanok vagyunk, mint egy gyorsan megnyúlt kamasz. Nem volt idő rá, hogy a különböző korokból ránk maradt viselkedésminták összeérjenek.
Szintén az evolúció világába vezet a kognitív disszonancia. A történelem hajszálvékony réteg az emberiség múltjának feneketlen mélységeihez képest. Az emberi viselkedés a történelem előtti korokban gyökerezik. Abban az időszakban, amikor az ember fő tapasztalása az volt, hogy egyedül tökéletesen kiszolgáltatott a természet erőinek.
Az életben maradás záloga a közösséghez tartozás volt.
Célszerűbb volt szemet hunyni a vezetők bizonyos túlkapásai felett, vagy átcsoportosítani a tényeket, mintsem a közösségből való kirekesztődéssel a biztos halált választani.
Háború kontra béke
Az orosz-ukrán háború tálcán kínálja a kognitív disszonancia klasszikus példáit. Attól függően, hogy ki melyik tényről nem beszél vagy éppen melyik adatsort túlozza el, pontosan mérhető a részrehajlása.
A gyerekek különösen kiszolgáltatottak a közösségnek, a felnőtteknek. Nem véletlen, hogy szinte mindenféle bántalmazást eltűrnek, legyen szó brutális fizikai erőszakról vagy elhanyagolásról.
A gyerekek ösztönei pontosan jelzik, hogy még a legdurvább bántalmazás mellett is inkább van esélyük életben maradni, mint egyedül a dzsungelben.
Az igazi Maugli története rendkívül ritka, és a valóságban a dzsungelben le is zárult.
Az emberi létezésnek másik ismertető jegye, hogy a történelmi korokban rendkívül népes társadalmakat hozott létre. A történelmi korok előtt azonban – évmilliókon vagy évezredeken keresztül, attól függően, mit tekintünk a kezdetnek – az emberi létezés kis közösségekre volt méretezve. Valószínűleg ezzel áll összefüggésben, hogy egyetlen személynek vagy kis létszámú csoportnak milyen komoly hatása lehet földrészek, világok működésére. Nem feltétlenül mindig a hagyományban, a „népkarakterológiában” kell keresnünk egy kudarcosabb vagy sikeresebb korszak gyökereit.
Dzsingisz kán számkivetettként nőtt fel a mongol pusztákon, csoda, hogy egyáltalán életben maradt. Végül szívós szervezőmunkával, mérhetetlen pusztítással a semmiből a világ legnagyobb szárazföldi birodalmának alapjait rakta le. És hogy pozitív példát is hozzunk: kétezer évvel ezelőtt, a Gecsemáné-kertben történtek alapján nem sokan fogadtak volna rá, hogy Jézus egy világvallás alapítója lesz.
A polarizációnak szintén megvolt a szerepe a túlélésben. Az ember természetesen hajlamos a közös gondolkodásra, ám vészhelyzetben, amikor menekülni vagy harcolni kell, nincs idő a merengésre. A menekülés vagy harc hevében egy vezető feltétel nélküli követése, az azonnali, gondolkodás nélküli közös cselekvés volt a túlélés záloga.
Aki vészhelyzetben – mondjuk menekülés helyett – erkölcsi kérdéseken lamentált, azt felfalták az oroszlánok.
És a régi idők embere elég sokszor találhatta magát vészhelyzetben. A genetikai adatok alapján az emberiség létszáma többször is kritikus módon lecsökkent. Egyfajta csoda, hogy itt vagyunk.
Napjaink kórtünetei
Azt gondolnánk, hogy a modern világban, még a repedező jóléti államokban is egyértelmű, hogy ritka az igazi közösségi vészhelyzet. De gondoljunk az olyan civilizációs betegségekre, mint a magas vérnyomás vagy a cukorbetegség. Ezek részben a stressz, azaz a tartós vészhelyzeti üzemmód következményei. Testünk és agyunk is különösen fogékony a vészhelyzeti jelzésekre. Valószínűleg nem véletlenül.
A digitális tér előretörése látványosan ront ezen a helyzeten. Kapcsolódás helyett valójában inkább izolálja az embereket; ez szorongáshoz vezet, az pedig még védtelenebbé teszi az embert, különösen a fiatalokat, és még inkább felerősíti a vészhelyzeti jeleket.
A mentális zavaroknál járva meg kell említenünk, hogy a személyiségzavarok egy csoportjának, az úgynevezett B klaszternek az egyik ismertető jegye a polarizáció. A B klaszterbe a borderline, a nárcisztikus, az antiszociális és a hisztrionikus személyiségzavarok tartoznak. Az ilyen mentális problémákkal küzdő emberek belső világa két részre bomlik, és a külső világot is ebbe a két pólusba képezik le. Nem ritka, hogy egy karcos politikai vélemény csak a jéghegy csúcsa, valójában egy nagyobb probléma tünete.
Hamis próféták egykor és ma
De vigyük tovább a kérdést! Honnan tudjuk, hogy vészhelyzet állt elő? Nos, ez sem mindig magától értetődő egy végletekig csoportos lény esetében. Mi, emberek sokszor figyelembe vesszük a másik véleményét, bízunk a kollektív bölcsességben. Egyes emberek azonban zavarba ejtő manipulációs képességgel rendelkeznek. A manipulációt jól ismerték az ókorban is. Jézus a tőle megszokott tömörséggel inti követőit: „Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik báránybőrben jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok.” Jézus útmutatót is ad a felismerésükhöz: „Minden fát a gyümölcséről lehet megismerni.”
Mielőtt elköteleződünk egy politikai szereplő mellett, vizsgáljuk meg az életét, hogyan bánt a hozzá közel állókkal.
Ezen a próbán elég sok manipulátor megbukik. Hatalmával visszaélve jogosulatlan előnyökhöz juttatta a hozzá közel állókat? Vagy fordítva, esetleg bántotta őket?
De még az sem igaz, hogy a gonosztevők minden esetben kirívóan viselkednek a közvetlen környezetükben. Hannah Arendt azonosította a gonosztevők egy másik prototípusát. A világegyetem egyik legsötétebb figurája, Adolf Eichmann nem volt különösebben démoni jelenség. Sokkal inkább egy középszerű bürokrata, lelkes nagyapa és kedves kávézópartner benyomását keltette, aki nem mellékesen gondolkodás nélkül, parancsokat követve szervezte meg a holokausztot. A jelenséget Hannah Arendt a gonosz banalitásának nevezte. Mi, magyarok bólogató Jánosnak hívjuk az ilyen embereket.
A Bibliában visszatérő szereplők a hamis próféták. Általában úgy gondolunk rájuk, mint akik manipulatív módon nyilatkoztak Isten nevében. Valójában általában ennél többről volt szó.
A hamis próféták voltak a kor propagandistái.
A hatalom érdekében, ellenszolgáltatás fejében manipulálták az embereket. Jeremiás próféta szerint a hamis próféták általában a bőség és béke jelszavával operálnak. Ő még nem ismerhette a modern pszichológiai eredményeket, ezen belül a Maslow-piramist. De kétségtelenül Maslow szükséglethierarchiájában a béke és a bőség az egyik legelemibb réteg, a biztonsági szint hívószavai.
A jézusi válasz
„Amióta az eszemet tudom, a liberális demokrácia válságban van. Valószínűleg ilyen a természete” – fogalmazott Lányi András a liberális demokráciák válságáról szóló vitában. A kapitalizmus válsága is ilyen ismétlődő mintázatot mutat, ahogy Karl Marx közel kétszáz éve megjósolta. Mindkét eset egy mélyebb összefüggésrendszer következménye. Nem vagyunk képesek intézmények, társadalmak stabil működtetésére. Erdély aranykora is csak száz évig tartott. Az emberi történelem korrekciók sorozata.
Belátható időn belül különösen nagy korrekcióra lesz szükség az emberiség életében. Az éghajlatváltozás, a demográfiai átalakulás, egyes nyersanyagok kimerülése drámai kihívást jelent majd egy-két nemzedék távlatában. Ilyen helyzetben különösen fontos az önreflexió, az önmérséklet és a visszatérés azokhoz a szellemi forrásokhoz, amelyekből Európa jobbik énje táplálkozott. Földrészünk dinamikájában egy radikális tanító is jelentős szerepet játszott, aki nem a negatív energiák kioltására törekedett, hanem azok megfordításában. „Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket” – mondta Jézus a hegyi beszédben. A Mester üzenete a mostani választási kampányban is aktuális, a következő évtizedek mozgásaiban pedig még fontosabbá válik.
*
„A szükséges dolgokban egység, a kétségesekben szabadság, de mindegyikben szeretet”. A Szemlélek a Szent Ágostonnak tulajdonított gondolat jegyében igyekszik fórumot teremteni a legkülönfélébb véleményeknek. Ezért, bár vendégszerzőink publicisztikái nem feltétlenül tükrözik lapunk álláspontját, az építő párbeszéd jegyében szívesen befogadjuk őket.
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom
