Pihenésre hívogat a hosszú hétvége, itt vagyunk a nyár kapujában, piknikezni indul a fél ország. A keresztények is ünnepelnek – hivatalosan a Szentlélek eljövetelét. De mit jelent ez a gyakorlatban? Gégény István ünnepváró gondolatai.
A minap vásároltam egy bögrét a főváros szívében, a Ferenciek terén. Általában nem árusítanak ott ilyesmit, de a tavasz végén esedékes keresztény könyvhét pavilonjaiban most ilyen portékával is találkozhattak az érdeklődők. Azért vettem meg, mert megszólított a felirata: „hívők, akik szabadok a szolgálatra”. Egyszerre tűnt szimpatikus üzenetnek, és ébresztett bennem kétséget. Hát milyen keresztények azok, akik nem szabadok a szolgálatra? Hamar választ is találtam saját felvetésemre: lelketlenek.
2026 pünkösdjén valójában
nem önmagában azt ünnepeljük, hogy mi történt nagyjából két évezreddel ezelőtt valahol a Közel-Keleten, hanem azt, hogy kétezer éve mi történik folyamatosan az egyházban.
Nem elsősorban az egyházban mint intézményben, hanem az egyházban mint az egyháztagok világméretű közösségében (teológiában jártasabbak kedvéért: most a zarándok egyházra utalok). A Szentlélek vezeti, formálja, inspirálja, újítgatja az egyházat, és bár nem úgy, ahogy sokan szeretnénk, nem akkor, amikor elvárjuk (tegnapra), ez a folyamat mégis csodálatos, misztikus, és leginkább: működőképes. Nincs még egy olyan közösség, amely évezredek óta folyamatosan fennállna, és ez kizárólag azért lehetséges, mert az emberi esendőség, sőt időnként kifejezett gyarlóság, csupán az egyház járulékos része. Az alap, a fundamentum Krisztus, a hajtóerő, az üzemanyag pedig a Lélek.
Ahol hiányzik a Lélek, ott nincs valódi egyház-lét, onnan menekülnek a valóban hívő, Krisztus-követő emberek – ott forma ugyan lehet, de vitális tartalom nem társul hozzá.
Ennek a Léleknek pedig számos különleges tulajdonsága van. Az egyik legfontosabb, amiről a Szentírás is beszámol, hogy „ott fúj, ahol akar”. Márpedig azért, mert a Szentlélek szabad. Érdemes a teljes igeverset idézni: „A szél ott fúj, ahol akar. Hallod zúgását, de nem tudod honnan jön és hová megy. Ez áll mindarra, aki lélekből született.” (Jn 3, 8) Lélekből születni – milyen beszédes megfogalmazás!
Erre csak az ember képes, egy épület, egy szervezet, egy hivatal csupán a kereteket tudja biztosítani.
Egy másik bibliai vers szerint „ahol az Úr Lelke, ott a szabadság” (2Kor 3, 17). Ez a szabadság azonban nem szabadosság, nem korlátlanság, nem alap-talanság. Keresztény nézőpontból nincsen szabadság elkötelezettség nélkül. Ahogyan elkötelezettség sincs szabadság, szabad akarat nélkül. Épp ezért érvénytelen például egyházjogilag a kikényszerített házassági vallomás. Kizárólag a szabad ember tud akár családot alapítani, akár egyházat építeni. Nem a tökéletes, hanem a szabad ember.
Nem lelketlen jót-tevő, hanem lelkes botladozó tagokból épül az igazi egyház.
Lám, pünkösd ünnepelnivalója nem is áll olyan messze attól, ami piknikezés, pihenésre, felöltődésre hív! Miközben a keresztények világszerte az egyház születésnapját ünneplik, a szabadság lehetőségével bárki élhet. Ez pedig jó alapot biztosíthat akár egy gyümölcsöző párbeszédnek, akár különböző világnézetű, ám egyként nyitott szívek találkozásának is.
Mit jelent a szabadság? Hogyan legyünk igazán szabadok? Tudjuk-e értékelni, ünnepelni a szabad akaratunkat? Mit jelent valójában az, hogy „lelkesek” vagyunk?
Pünkösd ilyen kérdések mentén hívogat a szívünk mélyére rejtett válaszok keresésére.
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom
