Mi a helyes ruhaviselet a templomban?

Az interneten fellángolt a vita: szükség van-e templomi „dress code”-ra, vagy az a lényeg, hogy minél többen belépjenek Isten házába, ruházattól függetlenül? A kérdésre adott válasz felekezeti hagyományokon, kulturális szokásokon és nemzedéki különbségeken is múlik.

Az utóbbi napokban végigsöpört az interneten egy mesterséges intelligenciával készült fotópár, mely a templomba illő és ott idegen viseletet állítja szembe egymással. Erre született Szikszai Szabolcs válasza, melybe a református lelkész még Szoboszlai Dominik elmémesült fotóját is belecsempészte (lásd nyitóképünket):

„17 éve dolgozom ifjúsági, egyetemi lelkészként hagyományos gyülekezetekben is, ifjúsági/egyetemi közösségekben is. Soha nem volt szempont, hogy milyen ruhában jönnek a fiatalok templomba, az volt a lényeg, hogy JÖNNEK, és hála az Úrnak, hogy jönnek, akár rövidnadrágban, akár rövid szoknyában, akár vasalt ingben, vagy kosztümben.

Mert a lényeg, hogy a szívüket elérte/eléri Isten.”

A reakció rendkívül szellemes, és könnyű azonosulni azzal az egyházképpel, amelyet igen szemléletesen kifejez. Ellentétben az élet összes mozzanatát – esetünkben akár dress code-dal – szabályozni akaró, a „megfelelő” és a „nem megfelelő” kategóriába belegyömöszölni óhajtó hozzáállással.

Az öltözködés megítélésében ugyanakkor szerepet játszanak felekezeti, kulturális és nemzedéki különbségek is. Olyannyira, hogy a mediterrán vagy a közel-keleti országokban a kérdés merőben akadémikus, amennyiben ott be sem engednek a templomba, ha ruházatunk túl kevés testrészt fed.

Míg egyes vallási hagyományokban gyakran nagy hangsúlyt kap az istentisztelet közösségi dimenziója, a katolikus liturgiában kiemelt jelentősége van Krisztus eucharisztikus jelenlétének és a szent misztériumban való részesedésnek is; ezért a templomi öltözködést sokan a tisztelet és az áhítat külső kifejeződésének is tekintik.

Saját gyermekeim közegében pedig azt tapasztalom, hogy míg engem némely ruhadarab – akár a templomon kívül is – a szemöldököm felvonására késztet, az ő korosztályuk abban semmi kivetnivalót nem lát.

Emellett érdemes különbséget tenni például a manapság egyre elfogadottabb rövidnadrág, illetve a kifejezetten kihívó ruházat között. Jó ízlésű ember mindenféle szabályzat nélkül is tudja, érzi, hogy mi való a templomba, és mi nem – különösen, ha a szentmisét, az istentiszteletet vendégségnek tekintjük, ahol a házigazda maga az Isten. És ha csak annyira adjuk meg a tiszteletet a helynek, nem mellékesen pedig a közösség többi tagjának is,

mint amikor a barátainkhoz megyünk ünnepi ebédre, akkor alighanem jó úton járunk.

Ezzel együtt a kérdést érdemes a konkrét helyzetekre vonatkoztatva megítélni. Ha például július közepén elmegyünk a magyar főváros valamelyik ifjúsági istentiszteletére, miséjére, a résztvevők öltözékének jó részét a templomi dress code megfogalmazója minden bizonnyal „nem megfelelő”-nek minősítené, pedig adott esetben a laza viselet abból a közegből egyáltalán nem lógna ki.

Hirdetés

Ezen a ponton érdemes utalni a papok, lelkészek helyzetére. A nyári kánikula kellős közepén egy zsúfolt, levegőtlen templomban teljes liturgikus öltözetben végigszolgálni az egy-másfél órás misét/istentiszteletet embert próbáló feladat. Amikor hívőként öltözéket választunk, erre is figyelemmel lehetünk – de akár el is lehetne gondolkodni azon, hogy ilyen esetekben nem kellene-e könnyített liturgikus viseletet engedélyezni lelkipásztoraink számára.

Egy szó mint száz: bár a ruha is teszi az embert, Istenről jó reménységgel gondoljuk, hogy nem a nadrágunk hossza vagy a szoknyánk szabása alapján ítél meg bennünket. Mi pedig aligha veszítünk sokat, ha – mielőtt templomba megyünk – legalább egy pillanatra mérlegeljük, hogy mit üzen a megjelenésünk.