Milyen Magyarországon szeretnénk élni? – A Szemlélek választási „körlevele”

Választások előtt jellemzően püspöki testületek körében ismert műfaj a körlevél, mellyel kibocsátói erkölcsi irányelveket igyekeznek adni a voksoláshoz. A Szemlélek úgy gondolja, világi keresztényként is érdemes megfogalmazni néhány gondolatot a döntéshez. Íme, 16 pont arról, mi hogyan látjuk április 12-e tétjét.

1.

Eszményünk egy olyan Magyarország, ahol a hatalom képviselői a választásokon elnyert felhatalmazásban a szolgálat lehetőségét, sőt követelményét látják; szájukból a „szerénység és alázat” nem üres szavak, hanem a mindenkori kormány tevékenységének életre váltott, számonkérhető zsinórmértéke.

2.

Ebben az ideális országban a kormányzás lehetőségét elnyerő politikus a tevékenységével tekintélyt vív ki magának, de nem gondolja, hogy a népe vezetésére felkent, már-már isteni attribútumokkal felruházott tévedhetetlen vezető. Több ugyanakkor, mint egy bürokrata, akinek a nevét sem érdemes megjegyezni. A kettő között jó érzékkel találja meg az egyensúlyt, ám amikor mégis elvéti a mértéket, eltűri, sőt igényli, hogy szűkebb vagy tágabb környezete kritikai észrevételekkel figyelmeztesse.

3.

Lord Actonnal együtt valljuk:

„A hatalom megront; az abszolút hatalom teljesen megront.”

A bűnre hajló ember természetének ismeretében ezért elsőrendűnek tartjuk, hogy a hatalom gyakorlását korlátok szegélyezzék. A mi vágyott alkotmányos demokráciánknak is fontos elemei a működésébe beépített fékek és ellensúlyok, a kontrollként, pártpolitikai befolyás nélkül működő intézményrendszerrel.

4.

Elismerjük, hogy egy tömegdemokráciában nem lehet mindig a legkifinomultabb eszközökkel küzdeni a szavazatokért. Ebben az ideális országban azonban nincs az a nemes cél, amely szentesítene bármely alantas eszközt.

5.

Olyan országban szeretnénk élni, amelynek közéletét nem a félelem, hanem a remény határozza meg. Ahol a hatalom képviselői nem szítanak gyűlöletet magyar és magyar között,

újabb és újabb ellenségek keresésével vagy kreálásával nem pusztítják a lelkeket,

hanem a béke követeiként tevékenykednek. Ideálunk egy olyan közös haza, ahol mind többen hallgatnak Varga László kaposvári katolikus püspökre, és békességteremtő kezdeményezése a politikai elit körében is értő fülekre talál.

6.

Ezt a Magyarországot olyan politikai erő vezeti, amely nem hajszolja bele a nemzetet háborúba, de más módon – szavakkal, lealacsonyító gesztusokkal – sem gyilkol. Mert „ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni; inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani” (Mt 10,28).

Hirdetés

7.

Reményeink Magyarországának vezetőit geopolitikai realizmus, bölcsesség és óvatosság jellemzi.

Nem feledik, hogy a nyugati kultúrkörhöz tartozunk,

és bár igyekeznek akár pragmatikus kapcsolatokat ápolni keleti államok képviselőivel, hazánk szuverenitását nem szolgáltatják ki egyetlen autokratikus, diktatórikus állam érdekeinek sem.

Ez az országvezetés elkötelezett, de messze nem kritikátlan tagja az Európai Uniónak, és ha szükséges, a tagállamok közösségében úgy áll ki érdekeinek védelméért, hogy közben nem fordítja polgárait az EU egésze és annak vezetői ellen.

8.

Olyan országban vágyunk élni, ahol a hatalom képviselői felelősen, részrehajlás nélkül sáfárkodnak a rájuk bízott javakkal és a kormányzás biztosította lehetőségekkel. Tisztában vagyunk vele, hogy nagy a csábítás közpénzeket jogosulatlanul magáncélokra fordítani, törvényeket a magunk vagy a hozzánk közel állók javára módosítani, ezért mindebben

a mértékletesség erényét ajánljuk a mindenkori döntéshozók figyelmébe.

9.

Hiszünk a teljesítményben, az egészséges versenyben, a magánkezdeményezések erejében. Olyan államra vágyunk, amely nemcsak a kiválasztottak, hanem minél többek számára teremt lehetőséget, és engedi kibontakozni a társadalom legkülönbözőbb rétegeiben élő kreatív energiákat.

10.

Olyan Magyarország képe lebeg előttünk, ahol a hatalom képviselői a személyes életvitelükkel is példát mutatnak. Ahol a tehetősebb személyek sem az öltözékükkel, sem más módon nem hivalkodnak a vagyonukkal, ezzel lenézve, ingerelve mindazokat, akiknek kevesebb jutott.

11.

A mi remélt Magyarországunkon a kormány nem folytat kultúrharcot az övétől eltérő világnézetet vallók ellen, hanem őket is igyekszik képviselni. Egy egykor szép reményű politikust idézve: a mi „polcainkon békésen megfér egymás mellett Arany János, Mrozek és Esterházy, a Muzsikás együttes és Tina Turner”, vagy – frissebb példával – Krasznahorkai László és Lackfi János.

12.

Ezen a Magyarországon a közszolgálati médiumok nem szegődnek a hatalom propagandájának szolgálatába. A kormány tagjai a sajtóra mint a nyilvánosság tájékoztatásának fórumára tekintenek, átérezve felelősségüket, hogy tevékenységükről időről időre számot adjanak, és rendre

méltó keretek között válaszoljanak a közvéleményt szolgáló újságírók kérdéseire.

Ebben a társadalomban tág tere nyílik a sokrétű tájékozódásnak, az eltérő politikai oldalakat képviselők nyilvános vitájának, és a polgárok tudnak és akarnak is minél több információ, vélemény megismerésével dönteni közös dolgainkról.

13.

Eszményeink országának vezetése – leginkább a békés társadalmi légkör megteremtésével, a családtervezést támogató intézkedésekkel, de akár jogszabályokkal is – mindent elkövet az élet védelméért. Az emberi lét elejének és végének oltalma mellett azonban figyelme van a kettő közti időszakra is. Ennek jegyében olyan szociális és egyéb intézkedéseket hoz, amelyek biztosítják a mindenkit, különösen a leginkább rászorulókat megillető emberi méltóság érvényesülését.

14.

Azon a Magyarországon, amelyen mi szeretnénk élni, az állam nagy becsben tartja a családokat mint a nemzet alapegységét. Minden társadalmi rétegben támogatja a gyermekvállalást és -nevelést, segíti a nőket, hogy ne kelljen kényszerűen választaniuk az anyai és a szakmai hivatás között. Más téren is a nemek egyenlő méltóságának megvalósulásán munkálkodik, de

nem fogadja el a gender és a woke ideológia életidegen vadhajtásait.

A házasságot alapvetően egy férfi és egy nő életszövetségének tartja, egyúttal különös érzékenységgel fordul a saját nemükhöz vonzódó egyének, párok felé, és támogatja érvényesülésüket. Egy ilyen országban senki nem lehet másodrangú állampolgár.

15.

Olyan országban szeretnénk élni, amelynek vezetése a nemzet elidegeníthetetlen részének tekinti, és ennek megfelelően támogatja a határainkon túl élő magyarokat, anélkül, hogy politikai csatlósként, hatalmi eszközként kezelné őket.

16.

Végül, de korántsem utolsósorban: olyan Magyarországról álmodunk, ahol a hatalmon lévők az egyházakban a nemzetet támogató értéket látnak, és közfeladatot ellátó tevékenységükhöz biztosítják az őket jogosan megillető állami forrásokat. Emellett józan mértékben, átlátható pályázati rendszerben, a felekezetek között indokolatlan különbségeket nem téve juthat közpénz a vallási közösségek hitéleti és közösségépítő szolgálatának támogatására. Ez azonban a partnerség jegyében történik:

a kormányzó erők cserébe nem várnak el politikai támogatást,

nem gyámkodnak az egyházak felett, és minden módon tiszteletben tartják a hívő közösségek autonómiáját.

Tudatában vagyunk annak, hogy a fenti ideáknak minden tekintetben megfelelő ország csak a legmerészebb álmainkban létezik. Nem áltatjuk magunkat azzal, hogy indul a választásokon olyan politikai erő, amely maradéktalanul képes volna eleget tenni nekik. Ezért amikor a szavazólapot április 12-én bedobjuk az urnába, óhatatlanul kompromisszumot kell hoznunk. Ettől még – vezesse bár döntésünket a kisebbik rossz vagy a nagyobbik jó keresése – érdemes megfogalmazni az eszményeinket. Akármelyik párt győz április 12-én, a Szemlélek továbbra is ehhez a mércéhez igazodva ítéli meg a hatalom gyakorlóinak tevékenységét.