A kóser hentes és a romkocsma között: bepillantás a pesti zsidónegyed zárt világába

A pesti zsidónegyedet évente turisták százezrei járják be, ám a romkocsmák, a kóser boltok és a történelmi homlokzatok mögött rejtőző világ többnyire láthatatlan marad előttük. Szántó T. Gábor Nem alszik, nem szunnyad című novelláskötete ebbe a közegbe enged bepillantást: töredékes, egymásba fonódó történetein keresztül a hagyomány, az identitás, a hit és a vágy kérdései jelennek meg a negyed mindennapjaiban.

A magyar főváros különleges, megejtő része a pesti zsidónegyed. A Király utca, Akácfa utca, Wesselényi utca és Rumbach Sebestyén utca határolta területen együtt él a patinás, a vészkorszak tragédiájával terhelt történelmi múlt, valamint az abból táplálkozó, ódon és 21. századi jegyeket egyaránt ötvöző jelen: a kóser mészárszék és a fancy romkocsma, minden turista kötelező célpontjaként a Gozsdu-udvar, tőszomszédságában a hitközségek intézményeivel és hivatalaival a bájosan lepukkant bérházakban. Különösen nyáron nagy itt az átmenő forgalom, de az egyszeri látogató ritkán kap bepillantást abba, hogy kik is lakhatnak életvitelszerűen ezen a helyen.

A hazai zsidóság egyik leghitelesebb kortárs krónikása, Szántó T. Gábor író legújabb, Nem alszik, nem szunnyad című novelláskötete ebbe a negyedbe kalauzol el, és tölti meg élettel, emberi sorsokkal az utcákat, tereket, épületeket. A kötet helyszíneiként

a zsinagóga, az imaház, a zsidó rituális fürdő, a mikve, a hentes, a pékség, a tejes, egy kórház vagy éppen a jeruzsálemi ultraortodox zsidónegyed és a tel-avivi Ben-Gurion repülőtér

szolgáltatják a kulisszát ezekhez a jellegzetes, életképszerű történetekhez. A novellák közös sajátossága a befejezetlenség; a szerző érezhetően nem kerek, egész, kompakt etűdökben gondolkodott, hanem élethelyzeteket, dilemmákat villant fel, és rajtuk keresztül mesél az itt élőkről. Hagyomány és megújulás, identitás és annak keresése, hit és hitetlenség, szabálykövetés és egyéni út, hűség és megcsalatás, kísértés és küzdés, de mindenekfelett a beteljesületlen vágy lengi át a kötet történeteit.

Hogy az egyes epizódok mégsem válnak torzóvá, arról nem csupán a töredékességükben is megmutatkozó érvényességük, hanem egy sajátos szerkesztési elv is gondoskodik: a szereplők, mondhatni, ki-bejárnak az egyes történetekben. Aki itt főhős volt, pár epizóddal később mellékszereplőként tűnik fel, és fordítva, hogy aztán a végére a novellák afféle füzérré álljanak össze. E megoldás a lineáris olvasás után visszalapozásra sarkall, hogy felidézhessük egy-egy szereplő korábbi sorsát, élethelyzetét – mert van, hogy némelyik írás annak ismeretében nyeri el igazi értelmét.

Ott van mindjárt az első, egy majdnem vérfertőzés taglalásával mellbevágó történet,

amely a szigorúbb értékrendű olvasót akár megbotránkozással töltheti el, de ha az egyik későbbi írás mellé tesszük, máris minden a helyére kerül. Ugyanígy, minden történetet egy első olvasásra nehezen érthető bekezdés zár le – egymás után gondolva őket azonban önálló cselekmény bontakozik ki belőlük, dicséretére a kötet átgondolt szerkesztésének.

A könyv címe a Zsoltárok könyve 121:4-ből ismert bibliai idézetre – „Ímé, nem szunnyad és nem alszik az Izráelnek őrizője!” – utal, melynek elsődleges jelentését nyilván nem kell magyarázni. Emellett gondolhatunk a kötet vezérmotívumára, a szüntelen vágyra, illetve eszünkbe juthat az amerikai zsidóság fellegváraként ismert New Yorkra gyakran alkalmazott The City that Never Sleeps/A város, amely sosem alszik szlogen is.

A pesti zsidónegyed megidézett alakjai – bár a szerző szerint mind a képzelet szüleményei – önmaguk archetípusai: a sebzettsége miatt elköteleződésre képtelen lány; a sok évtizede házasságban élő, de

Hirdetés

a közössége új rabbijáért epekedő asszony, aki vágyát a tészták  dagasztásába dolgozza bele – mesterien ábrázolt – szenvedéllyel;

a tejesnél dolgozó, szerelmet és identitást kereső fiú; a zsidó professzor és tanítványának szabálytalan vonzalma; a zsinagógát szokatlan kéréssel felkereső szovjet katona; karácsony éjjelén megjelenő várandós muszlim nő; a zsidóságáról „eredetvizsgálatot” kérő szélsőjobboldali politikus.

Szántó T. Gábor könyve nem egyszerűen egy városnegyed irodalmi térképe. A Nem alszik, nem szunnyad megmutatja, hogy a zsinagógák, a humuszbárok és a pergő vakolatú bérházak falai között ugyanazok a kérdések feszítik az embereket, mint máshol – csak éppen egy különösen gazdag hagyomány rétegein keresztül. A kötet nyitva hagyott történetei végül nem lezáratlanságérzetet keltenek, hanem arra emlékeztetnek, hogy az emberi sorsok, a hit, az identitás és a vágy történetei ritkán érnek véget az utolsó oldallal.

A kötet egyik novellája ezen a linken, egy másik pedig ezen a linken olvasható.