Valóban „egyedül vagyunk”, ellenséges velünk szemben a külvilág? – ezt a kérdést járja körül az egykori külügyminiszter történelmi visszatekintés, helyzetelemzés, kiútkeresés formájában.
Jeszenszky Géza (történész, egyetemi magántanár, 1990–1994 között Magyarország külügyminisztere) Hírünk és helyünk a nagyvilágban című írásának szövege teljes terjedelmében az Egyházfórum című folyóirat 2022/3. lapszámában olvasható.
A keresztény közéleti-kulturális folyóirat és a Szemlélek magazin közötti partnerség jegyében az alábbiakban részletet közlünk a cikkből, a szerző és az Egyházfórum főszerkesztőjének hozzájárulásával.
A második Orbán-kormány működése a nyugati demokráciák szemében nagy csalódást keltett. A belföldi ellenzék és a külföldi sajtó, sőt a kormányok többsége szerint Orbán irányítása alatt a magyar demokrácia egyre jobban sérül. Ennek megnyilvánulásait külföldön az alábbiakban látják. Az abszolút többség megszerzése lehetővé tette a magát konzervatív kereszténydemokratának és nemzeti irányultságúnak nevező Fidesz számára, hogy az új kormány az ellenzék tiltakozása ellenére „gránitszilárdságú” új alkotmányt fogadjon el, majd azt aktuális politikai céljai érdekében folyamatosan módosítsa. 2010 után a kormánypártok kizárólag saját kétharmados szavazataikkal alakították mind aránytalanabbá a választási rendszert: bevezették az egyfordulós választást, a győztes külön jutalmazását és a reájuk szavazó határon túli magyarok könnyített választójogát, hogy garantáltan megtartsák kétharmados többségüket. A kisebb pártok hátrányára megemelték a jelöltséghez szükséges aláírások számát, csökkentették a választókerületek számát, és a körzeteket a Fidesz javára rajzolták át. Bevezették a külhoni magyarok szelektív választójogát: az állampolgárság könnyített megadásával választójogot kaptak a szomszédos országokban élő magyarok, és lehetővé tették számukra a levélben történő szavazást, ugyanezt viszont megtagadták a munkavállalás céljából külföldre költözött magyar állampolgárok számára, ők csak személyesen, a külföldi magyar képviseleteken szavazhatnak. A kormány változatos eszközökkel igyekezett a maga javára befolyásolni a közvéleményt. A közmédiát (az állami rádiót és televíziót) a kormány hűséges szócsövévé tették. Bevezették a kormányhoz lojális médiahatóságot, amely a „politikai egyensúly” ürügyén szankcionálhatja a kormánnyal szemben kritikus sajtót és rádióadókat. Fokozatosan a kormányhoz lojálisak tulajdonába adták a sajtót, beleértve az összes megyei lapot, a kritikus hangú újságok többségét pedig fölszámolták.
„Nemzeti konzultációnak” nevezett állami mozgósítási és propagandakampányokkal valóságos agymosás folyik az országban.
Az Alkotmánybíróság jogait korlátozták, létszámát megnövelték, és az új tagok kiválasztásában megszüntették az ellenzék számára addig biztosított beleszólást. A parlamenti többség az igazságszolgáltatás függetlenségét is erősen csorbította. A bírák, ügyészek és közjegyzők nyugdíjkorhatárának csökkentésével 236 vezető bírói állást töltöttek be új, a kormánnyal szemben messzemenően lojális személyekkel. Országos bírói hivatalt hoztak létre, amely minden jogvitára kijelöli a kormánynak megfelelő bíróságot, illetve bírókat. A kormány a jogalkotási időszakon túli hatalmának biztosítása érdekében számos sarkalatos törvényt hozott, amelyeket csak 2/3-os többséggel lehet eltörölni. Emellett a demokratikus ellenőrzésen kívüli, hosszú hivatali idővel felruházott hatalmi pozíciók jöttek létre. A látszat ellenére a Fidesz csak 2022-ben kapta meg a választók többségének (53,3 %) szavazatát. 2014-ben a leadott szavazatok 45, 2018-ban 49 százalékát szerezte meg. Az EBESZ (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet) választási megfigyelői az utolsó három választást sem minősítették tisztességesnek. Bár a magyar rendszerben formálisan még léteznek demokratikus intézmények, alapvető funkcióik tele vannak hiányosságokkal és korlátokkal. Az Európai Unió parlamentje 2022 szeptemberében megállapította, hogy „Az Orbán-kormány éveiben Magyarország »a választási autokrácia hibrid rendszerévé« változott.” Az EP-képviselők túlnyomó többsége arra a következtetésre jutott, hogy Magyarország „már nem teljes értékű demokrácia”.
A kormánypártok képviselői és támogatóik természetesen nem fogadják el ezeket a véleményeket, a nyugati baloldal, a szociáldemokraták és a liberálisok elfogultságának tudják be. Azonban a konzervatív Európai Néppárt is egyetért a bírálatokkal. Már készült a Fidesz kizárására, ekkor a magyar kormánypárt maga lépett ki a szervezetből. Az Európa legtöbb országában ellenzékben lévő euroszkeptikus (szélső) jobboldal és a Lengyelországot kormányzó Jog és Igazság Párt viszont védelmébe veszi a magyar kormány politikáját. Orbánnak eddig nem sikerült az Európai Parlamentben e pártok képviselőiből álló önálló frakciót létrehozni.
A Mandiner internetes fórumán 2020. november 3-án megjelent írásomban megírtam, hogy szerintem hogyan kellene a külföldről érkező bírálatokat kezelni. Úgy látom, hogy gondolataim ma legalább annyira időszerűek, mint megírásuk idején voltak. Föltettem a kérdést: indokolt-e kiemelten figyelni a jelenlegi magyar kormány politikáját bíráló külföldi hangokra? A politikai természetű bírálatokban szinte mindig van túlzás, félremagyarázás, és ez a magyar politikáról az elmúlt jó tíz évben elhangzottakra is érvényes. Mi ezzel kapcsolatban a teendő? Nem hiszem, hogy az Európai Unió, annak parlamentje és tisztségviselői, sőt az európai kormányok többsége és a világsajtó bántani akarná azt a magyarságot, amelyet 1989/90-ben az egész világ ünnepelt.
A megsértődés sosem jó politika, a harag pedig mindig rossz tanácsadó.
Történeti és politikai tapasztalatokra épülő meggyőződésem szerint érdemes megfogadni Illyés Gyula 1943-ban a nemzeti önismeretről folytatott vitában elhangzott (…) tanácsát, hogy kitűnő leckealkalmak hibáink levetésére, s csak ezután, az esetleges hibák elismerése és leküzdése után fogjunk abba, hogy a megalapozatlan bírálatokkal, vádakkal jó érvekkel szálljunk szembe.
Nem puhányság, nem meghátrálás, nem defetizmus a nagy költő által ajánlott magatartás. Szerintem az a legfontosabb, hogy legyen jó minden törvényünk, szülessék vitában, meghallgatva mind a belülről, mind a kívülről jövő – jó szándékú – kritikát. Legyen jó a politika, ne egy személyt vagy egy pártot szolgálja, még csak ne is a választót, hanem a népet, valóban „az embereket”. Mérjen egyenlő mércével, építkezzék hosszú távra. Legyen jó fizikai és mentális állapotban az ország, minél több kérdésben legyen egyetértés, ahogy 1848-at idézve az Alaptörvény is kívánja.
Külpolitikánk szerezzen minél több barátot. Örüljünk, hogy vannak szövetségeseink.
Hamis és értelmetlen a póz, hogy: „Egyedül vagyunk.” A külföldi kritika csak a kommunista rendszerben minősült a belügyekbe történő beavatkozásnak. Az Európai Unióba belépéssel elfogadtuk annak alapelveit, a Lisszaboni Szerződés bennünket is kötelez. Ha a bírálat erre hivatkozik, arról higgadt hangon lehet és kell vitatkozni. Az egészséges, nem traumatizált társadalmak, mint a legtöbb nyugati, a korrekt hangú bírálatot sosem fogadják haraggal, és a hamisnak ítélt véleményekre sem reagálnak túlzott indulattal, pánikszerűen, inkább eredetét, valóságtartalmát kutatják. A fölháborodás, a harag, a teljes visszautasítás, az ellenvádaskodás a nemzeti tudat zavarának, gyakran a nem tiszta lelkiismeretnek a jele.
A veszélyeztetettség érzetét hangos magabiztossággal és mások lenézésével kompenzáló nemzettudat a belső bírálatot hazaárulásnak, a külföldit pedig ellenséges cselekménynek fogja föl,
kimerítve ezzel a politikai hisztéria Bibó István által az 1940-es években érzékletesen leírt fogalmát. A jogos bírálat nem káros, nem sérti a szuverenitást, elfogadása nem jelent „megfelelési kényszert”. A nemzeti érdekért az EU minden tagállama kiáll, a jó politika pedig megtalálja az összhangot a szűkebb nemzeti és a tágabb összeurópai érdek mellett.
Könnyen belátható, hogy egy jó hírű országba több turista és több befektetés érkezik, és a sajtója is jó. Van azonban egy ritkán említett ok, amiért ugyancsak fontos a külföld rokonszenve: az akaratuk ellenére kisebbségi helyzetbe került magyarok ügye. Védelmük, támogatásuk közügy, de a külföld részéről ebben kevés megértéssel találkozunk. Ez két világháború öröksége, és a csalódás, hogy a rendszerváltozás nem hozott olyan radikális javulást számukra, mint amilyennek egy demokráciában természetesnek kellene lennie, és amelyre sok pozitív példát látunk Dél-Tiroltól a Finnországhoz tartozó, de svédek által lakott és igazgatott Åland-szigetekig. A jelenlegi határainkon kívül rekesztett nemzettársainkat elsősorban egy erős, virágzó, nemzetközi tekintélyt élvező Magyarország tudja segíteni, de egyedül még az sem megy sokra. Mennyivel könnyebben támogat a külföldi közvélemény egy olyan országot, amelynek jó a híre, amely jó szövetséges, amellyel szemben semmiféle kétely nem merül fel! Külföldi nyomás nélkül nehezen képzelhető el, hogy szomszédaink megenyhülnek, és nemzetállami fikciójukat feladva teljesítik magyar lakosságuk jogos igényét az önkormányzatiságra, és a magyarok által (is) lakott területeken bevezetik a kétnyelvűséget. De baráti országok támogatását maga mögött tudva, és rámutatva, hogy a kisebbségekkel szembeni türelmetlenség világszerte még mennyi feszültséghez és konfliktushoz vezethet, Magyarország elérheti a külhoni magyarok jogos igényeinek a nemzetközi fölkarolását. A milliók által aláírt két európai kezdeményezés ezt jól előkészítheti. Ebben a kampányban is jellemezze hangnemünket az általam mindig vallott régi tanács: „Suaviter in modo, fortiter in re” – ’Legyen visszafogott a nyelvezet, de határozott a fellépés’!
A magyar politikát bíráló nyugati hangokra gyakran az a válasz, hogy egy hanyatló világból érkeznek. A mai Nyugat aggasztó, abnormális jelenségeit, az iszlám fundamentalizmustól megfertőzöttek merényleteit, az ellenőrizetlen bevándorlást, a „politikai korrektségnek” nevezett diktatórikus szellemi divatokat minden józan ember csak elítélheti.
A Nyugat fenyegető, de nem elkerülhetetlen hanyatlásának meggátolása minden európainak elemi érdeke.
Közép-Európa segíthet szembeszállni az évezredes erkölcsi normák fölrúgásával, a jobb- és baloldali radikalizmussal. Nem szembemenve Nyugat- és Észak-Európával, hanem a józan észre építve, meggyőzve szövetségeseinket. Az Európai Néppárt és a hagyományos értelemben konzervatív, liberális és szociális gondolkodásúak összefogva megvalósíthatják az európai nemzetek egységes érdekein alapuló demokratikus és jólétben élő Uniót. Aki pedig a NATO-n és az Európai Unión kívül keresi hazánk jobb jövőjét, az nem ismeri sem a történelmet, sem a mai erőviszonyokat, és nem látja a kultúránkat és értékrendünket keletről és délről fenyegető veszélyeket.
Nincs ok, magyarázat és mentség az Ukrajna elkövetett orosz agresszióra. Bárminek is nevezi Putyin elnök, ez háború, annak is brutális, a polgári lakosságot nem kímélő válfaja, háborús bűntettekkel tetézve. Ráadásul 1994 decemberében éppen Budapesten vállalt Oroszország is kötelezettséget Ukrajna szuverenitásának és területi épségének tiszteletben tartására. Az agresszióra, a nemzetközi jog súlyos megsértésére válaszolni kellett, ezért születtek meg a szankciók.
Rendkívül megerősödött a Nyugat egysége.
A Putyin orosz elnök politikáját élesen elítélő demokráciákkal szembemenni 1848–1849, 1956, a rendszerváltozás megtagadása,
ezt fejtettem ki a közelmúltban Magyarország, a vonakodó szövetséges című publicisztikámban. Mi, magyarok, szabadságunkért és függetlenségünkért történelmünkben annyi áldozatot vállaló nemzetként, Ukrajna szomszédjaként, az 1990-es években vele számos területen szorosan együttműködő barátként, az Ukrajna védelmi harcát támogató NATO tagjaként nem szorgalmazhatunk olyan fegyverszünetet és békemegállapodást, amely az agressziót jutalmazná, és amely Ukrajna számára elfogadhatatlan. Nemzetközi megítélésünk helyreállítása, nemzeti érdekeink azt kívánják, hogy Magyarország legyen a NATO és az Európai Unió megbízható tagja, és konstruktívan vegyen részt azokban a közös erőfeszítésekben, amelyeket szövetségeseink Ukrajna területi integritásának és szuverenitásának megvédése érdekében kifejtenek.
Jeszenszky Géza
történész, egyetemi magántanár,
1990–1994 között külügyminiszter
.