Két eset az elmúlt napokból. Két példa arra, hogyan nem kellene állami, kormányzati tényezőknek a templomot díszletként használni, illetve egyházi belügyekről nyilatkozni. Lábjegyzetek Orbán Viktor miniszterelnök és Habsburg Eduárd vatikáni nagykövet szavaihoz.
„Bármilyen spekuláció az Erdő Péter magyar bíboros és Pietro Parolin volt vatikáni államtitkár közötti konklávé előtti megállapodásról teljesen alaptalan. Erdő bíboros nem folytatott ilyen tárgyalásokat” – írta Habsburg Eduárd vatikáni magyar nagykövet a múlt héten az X-en közzétett posztjában. Néhány nappal korábban pedig felröppent a hír: állítólag Erdő Péternek is köze van ahhoz, hogy Emmanuel Macron francia államfő öt francia bíborost arról győzködött, ne a konzervatív Robert Sarah bíborosra szavazzanak a pápaválasztáson. Ekkor nagykövetünk így nyilatkozott: „Ez az információ teljesen hamis, a Le Monde által átvett álhír”.
Mivel nem tudtuk mire vélni a történteket, múlt szerdán e-mailt küldtünk Habsburg Eduárd hivatali címére, melyben arról érdeklődtünk, megbízatásának mennyiben része, hogy egyházi belügyekben állást foglaljon, illetve hírforrásként lépjen fel. (Amint választ kapunk, azonnal közöljük.)
A másik eset múlt pénteken történt. Orbán Viktor miniszterelnök a felújított tihanyi apátság átadásán a templomban felállított pulpitus mögül méltatta a helyi bencéseket, és dicsérte a kormánya jóvoltából megszépült épületet, majd mondandója (kül)politikai beszédbe csapott át. „Tegnap a román elnökjelöltek vitájában megszólították Magyarországot a kereszténység kapcsán. Az egyik jelölt, Simion úr ezt mondta, idézem:
»Most a nemzetek Európájának, a keresztény Európának van itt az ideje, amelyben harcolni fogunk a jogunkért, hogy európai polgárok legyünk.«
Ezt nem Magyarországon mondták, hanem a szomszédos Romániában. Teljesen egyetértünk. Történelmi sorsközösségben élünk a románokkal. Nem szólunk bele a most folyó román elnökválasztási küzdelembe, de annyit üzenünk innen, a Kárpát-medence közepéről, e szimbolikus helyről, hogy biztosítjuk Románia népét és jövendő elnökét, hogy mi az összefogás és az együttműködés talaján állunk, ezért semmilyen elszigetelést, politikai retorziót nem fogunk támogatni Romániával és annak vezetőivel szemben.”
Mármost arról a politikusról beszélt így Magyarország miniszterelnöke, akinek szélsőjobboldali pártja hírhedten magyarellenes, és akivel kapcsolatban az összes romániai magyar egyház vezetője a múlt héten közös állásfoglalásában azt írta: „Az államelnöki választás első fordulója nyomán kialakult helyzettel szemben nem lehetünk közömbösek. Egyházaink híveit arra kérjük, hogy 2025. május 18-án hiánytalanul vegyenek részt a második választási fordulóban, és szavazatukkal támogassák azt az államelnökjelöltet, aki figyelembe veszi minden állampolgár – így a mi közösségünk – jogait, értékeit, és hozzájárul a békés együttéléshez.
Azt, aki alkalmas a szélsőséges politikai erők ellensúlyozására,
a társadalmi élet fejlődésének és az államigazgatás hatékonyságának elősegítésére, Románia európai úton való megtartásának biztosítására.”
A nemzetközi politika mélyebb értelmezését meghagyjuk a nálunk avatottabbaknak, azt viszont a fenti két eset után szükségesnek tartjuk leszögezni: egyetlen politikus se ácsoljon magának szószéket a templomban, hogy így fogalmazzon meg oda nem való – különösen ennyire baljós – üzeneteket. És bár talán nem világrengető ügy, a magyarországi viszonyok ismeretében az sem jó jel, ha egyházi belügyekben egy ország nagykövete a hivatalos nyilatkozó. Mert a végén még azt kezdjük gondolni, hogy az egyház és az állam Alaptörvényben rögzített szétválasztása nem több, mint üres szólam. Úgy is mondhatnánk: írott malaszt.
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom
tökéletesen egyetértek! Köszönöm!!