Most, hogy a parlamenti többség döntéséből következően a jövőben nem engedélyezhető a Pride-felvonulás, felidézzük a Szemlélek öt évvel ezelőtti interjúját a megmozdulás két szervezőjével, Majercsik Johannával és Radványi Viktóriával, egyúttal állást is foglalunk a tiltás kérdésében.
Alapállásunk 2014, vagyis a Szemlélek létrejötte óta változatlan. Még ha nem is értünk egyet egy kezdeményezéssel, ezért bíráljuk annak másokat – vallási meggyőződésükben vagy nemzeti hovatartozásukban – sértő megnyilvánulásait, ez nem jelenti azt, hogy ne állnánk szóba a képviselőivel. És ha a helyzet úgy hozza, ne tudnánk szolidaritást vállalni velük – márpedig most a helyzet úgy hozza.
Néhány napja a parlament a gyermekek védelmére hivatkozva, a kormánypártok javaslatára korlátozta a gyülekezési jogot, aminek folyományaként mostantól nem engedélyezhető a köztéri Pride-felvonulás. Természetesen mi magunk is nagyon szeretnénk biztonságban tudni utódainkat. Ezért örömmel látnánk, ha a kabinet minden területen akkora elkötelezettséggel küzdene a jövő nemzedéket fenyegető veszélyek ellen, mint ezen az ideológiai fronton. De a mostani fellépést az is hitelesítené,
ha a kormány, illetve a holdudvarának befolyása alatt álló médiumokra valóban minden tekintetben illene a családbarát jelző.
Amikor viszont azt látjuk, hogy ezen fórumokon – akár az olvasottság vagy a nézettség növelése érdekében, akár más okból – csak úgy tobzódik az öncélú szexualitás, már-már pornográfia, úgy érezzük, a mostani lépés politikai érdekek által motivált pótcselekvés.
Bár a Pride résztvevőinek többsége ma már a legkényesebb polgárok ízlésének is megfelelően vonul fel, továbbra sem szeretjük, ha ez vadhajtásokkal társul, és a nemiség – legyen az bármilyen orientációjú – magakellető, másokat provokáló módon jelenik meg köztereinken.
Ennél intimebbnek, szentebbnek gondoljuk két ember vonzalmának testi kifejeződését.
De elfogadjuk, hogy egy demokráciában – a törvények szabta keretek között – olyan jelenségeket is el kell viselnünk, amelyekkel személyesen nem értünk egyet, vagy éppen egyházunk tanításába ütköznek. Amiképpen mi is fenntartjuk magunknak a szabad gyülekezés jogát – beleértve a köztéri vallási körmeneteket –, úgy ezt meg kell tudnunk adni másoknak is.
Fájó látni, hogy valahányszor nem felelnek meg a jogszabályok egy-egy aktuális politikai szándéknak,
a korábban gránitszilárdságúnak hirdetett alaptörvényt a kormány rendre a maga szájíze szerint módosítja.
Most éppen tizenötödszörre, ezzel kifogva a szelet a várható alkotmányos kifogások vitorlájából.
Pedig 2014-ben Gulyás Gergely – akkor még a parlament alelnökeként és a Fidesz-frakció helyettes vezetőjeként – azt mondta: „A magyar gyülekezési jog szabályozása teljesen világos. Értéktartalom nélkül illeti meg a gyülekezési jog hatálya alá tartozó rendezvényeket az alkotmányos védelem. Én helyesnek tartom ezt az alkotmányos szabályozást.
Függetlenül attól, hogy egy rendezvény tetszik vagy nem tetszik,
egy demonstrációval egyetértek vagy sem – ez a jog ugyanis mindenkit megillet. Ezt az államnak nem csupán tiszteletben kell tartania, hanem biztosítania is kell.”
Mi ezt a tíz évvel ezelőtti Gulyás Gergelyt tekintjük továbbra is irányadónak, és nem a mait, aki – immár Miniszterelnökséget vezető miniszterként – korábbi szavainak ellenkezője mellett érvel.
Méltatlannak tartjuk tehát, hogy a választási kampányévre ráfordulva a gyermekek úgymond védelme hatalomtechnikai eszközzé válik. Ezért nem győzünk egyetérteni Fabiny Tamás evangélikus püspökkel, aki – szakmai partnerünk, a Válasz Online mai podcastadásában – így nyilatkozik: „A gyülekezési szabadság természetes emberi jog, amit én védek. (…)
A lelkiismeret megnyomorítása tehát – akár a gyülekezési korlátok bevezetésével – számomra nem elfogadható.
(…) Tudom, rengeteg vadhajtása volt a Pride-nak, de tudomásom szerint nem erről szól ma már, hanem arról a lehetőségről, hogy ezek a megnyomorított emberek valahol beszéljenek más hasonló gondokkal küzdő emberekkel. (…) Kérem szépen a döntéshozókat: a lelki szempontokra, hogy itt emberekről van szó, figyeljenek! Ha – bocsánat, de – buzizunk, meg még ennél is ocsmányabb eszközöket vetünk be, akkor e dehumanizálással megfosztjuk ezeket az embertársainkat attól, hogy ők Isten képmásai, akik küzdenek az identitásukkal, akiket szeretnünk, segítenünk, támogatnunk kell.”
A Szemlélek 2020-as beszélgetése ezen a linken olvasható.
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom
