Racionalitás mindenek fölött? Valóban észszerűek a racionális döntéseink? Egy nagymama töprengései…
Az iskolában nekünk azt tanították, hogy a tudomány „kiváltja” majd Istent, nem lesz többé szükség természetfölötti magyarázatokra, mert minden kérdésünkre megtaláljuk a választ az értelmünkkel. Nekem azonban úgy tűnik, hogy a ráció inkább bálványnak bizonyult, méghozzá telhetetlen és falánk bálványnak, amely azóta is követeli az áldozatokat, ráadásul válaszok helyett újabb és újabb kérdéseket teremt.
Csak néhány példa, mennyire észszerűek és mennyire hasznosak a kézzelfogható, pénzben mérhető nyereség alapján hozott döntéseink:
– racionális döntés a szupermarketben megmaradt élelmiszert megsemmisíteni, hiszen rontaná az üzletet, ha olcsón meg lehetne venni – én mégis azzal a jezsuita atyával értek egyet, aki „ellopja” az ilyen, szemétbe szánt élelmiszert, és a szegényeknek adja;
– racionális döntés a kiárusítás után is megmaradt divatcikkeket a sivatagban lerakni, hiszen a megsemmisítés többe kerülne – én mégis azokkal értek egyet, akik szerint felelőtlen dolog ilyen termékeket egyáltalán előállítani;
– racionális döntés a pénzt olyan vállalkozásba fektetni, amely megtérül, függetlenül attól, hogy az adott vállalkozás esetleg egészségre káros terméket, netán fegyvert állít elő – én mégis azoknak adok igazat, akik szívük szerint betiltanák az ilyen cikkek gyártását;
– racionális döntés beáldozni egy eltérített repülőgép utasait, ha az eltérítők egy stadionba akarnak belerepülni – én mégis egyetértek a hajdani német Szövetségi Alkotmánybíróság elvi döntésével, akik szerint az emberi életeket nem lehet méricskélni;
– racionális döntés kitermelni a palagázt és a homokkal keveredett olajat is, hiszen van rá fizetőképes kereslet – én mégis azoknak adok igazat, akik szerint a kitermelés következményeként hatalmas területek elborítása halálosan mérgező iszappal szégyenletesen nagy ár;
– racionális döntés fegyverkezni és fegyvereket fejleszteni, hiszen a félelem és az erőszak mindig bevált eszköze volt a hatalom megszerzésének és megtartásának – én mégis azokkal értek egyet, akik szerint a félelem és az erőszak csak újabb félelmet és erőszakot szül, és soha nem vezet jóra;
– racionális döntés az embereket erővel, megfélemlítéssel, manipulációval rászorítani a helyes cselekedetekre
– én mégis azokkal értek egyet, akik szerint az emberi szabadság és méltóság olyan értékek, amelyeket nem szabad, és nem is érdemes letiporni, mert épp ezek a valódi jó döntések forrásai;
– racionális döntés egy ember életének véget vetni, ha már csak a gépek tartják életben, és az orvosi vélemény szerint változásra nincs esély – én mégis azoknak adok igazat, akik beszélnek a kómában lévőhöz, masszírozzák és simogatják a gépektől függő hozzátartozójukat, és a végsőkig bíznak a felépülésben;
– racionális döntés a nem kívánt gyermekeket még magzati korban halálba segíteni, hiszen úgyis csak szenvedés várna rájuk – én mégis azokkal értek egyet, akik szerint minden emberi élet végtelen érték, és az abortusz minden érintettet súlyosan megsebez, ezért abban kell segíteni minden válságban lévő kismamának, hogy felnevelhesse vagy örökbe adhassa gyermekét;
– racionális döntés az időseknek, betegeknek segíteni, ha meg akarnak halni, hiszen csak szenvedés várna rájuk
– én mégis azokkal értek egyet, akik szerint minden emberi élet végtelen érték,
és nagyon fontos az élet végéhez közeledve a kiengesztelődésben, a búcsúzásban, a számadásban, a nagy találkozásra való felkészülésben segíteni, és ehhez nem méreginjekció kell, hanem odafigyelés és türelem…
A tudomány bizonyos területei már elérik a matematikával le nem írható valóságot, hiszen a pszichológia, a neurológia már felismerte az érintés, az ölelés, a jó szó, a türelem, a szeretet pozitív hatásait, a neuro-immunológia kutatja a lelki-idegi állapotunk hatását a testünk védekező-öngyógyító képességére, az agykutatás immár láthatóan is igazolni tudja, hogy a gondolataink alakítják az agyunkat – mi akadályoz meg bennünket abban, hogy végre egységként lássuk a világot, olyan rendszerként, amelyben minden mindennel összefügg, hogy egyetlen nagy család tagjaiként lássuk magunkat, és kivétel nélkül minden embertársunkat? Így
azt is felismerhetnénk, hogy magunknak is ártunk, amikor másokat bántunk
és a valódi nyereség nem az, amihez mások kárára jutunk hozzá, hanem az, ami mindegyikünket gazdagabbá teszi. Így az is kiderülne, hogy a fenti példák csak azért tűnhetnek racionális döntésnek, mert nem ismerünk, vagy nem veszünk figyelembe minden tényezőt.
Nem csak a testünk gyógyításában fontos a holisztikus szemlélet, amely az embert egészként, test-lélek-szellem egységeként látja. Elengedhetetlen, hogy a világ egészében meglássuk és tiszteletben tartsuk végre az összefüggéseket, az összehangolt működést, különben azt az egyensúlyt tesszük tönkre, amely a saját létezésünk biztosítéka is.
