A 39 éve eltűnt kamasz története kicsit sem teszi szimpatikussá a római katolikus egyházat.
1983-ban a 15 éves Emanuela Orlandi a zeneóráját követően eltűnt. Csakhogy a lány nem ’egyszerűen’ római volt – ő azon kevés civilek egyike volt, aki családjával együtt Vatikánban élt.
Emanuela történetét a Netflix A vatikáni lány című négyrészes dokumentumfilmben dolgozta fel. Természetesen nagyon fontos, hogy az alkotást kellő kritikával kezeljük, mert tökéletes alapot szolgáltat mindazoknak, akik a Dan Brown-féle összeesküvés-elméletek nagy rajongói. Én szorongást, bizonytalanságot, dühöt éreztem, ahogy a stáb egyre mélyebbre ásott a kamaszlány történetében.
A dokumentumfilmben Emanuelának nemcsak a testvérei, de az édesanyja is megszólal. Hogy miért keresi a megtört család a válaszokat még ennyi év után is? Nos, nemcsak azért, mert nem tudják, ki a felelős Emanuela eltűnésért, hanem azért is, mert a mai napig nem tudják, hogy a lány él-e még, vagy már meghalt. Ezekre a kérdésekre keresi a választ a Netflixen bemutatott alkotás stábja – és nem állítom, hogy leegyszerűsítik a nézőknek a helyzetet.
Orlandi családja több generáció óta teljesített szolgálatot Vatikánban. 1983. június 22-én Emanuela, amikor végzett a zeneiskolába, hazatelefonált és közölte, hogy nem megy egyenesen haza, mert egy kozmetikai cég képviselője megkérte, hogy árulja a kenceficéket délután. A lánynak a testvérével kellett volna találkoznia koraeste a városban, de ott már nem bukkant fel. A szülők még aznap este elmentek a rendőségre, ahonnan elküldték őket, mondván, hogy csak pár órája tűnt el, biztosan hazamegy. Emanuelának azonban se híre, se hamva nem volt. A rokonok éjszaka Róma utcáit rótták, remélve, hogy valahol megpillantják a lányt…
Innen kezdve négy lehetséges szálat mutat be a dokumentumfilm négy epizódja, ami az összeesküvéselmélet-hívőknek – bármilyen morbidnak is hangzik – valóságos csemege, a római katolikusokban pedig elülteti a kételyt. Bennem legalábbis elültette…
Az első történet szálai Ali Ağcához, és a II. János Pál pápa ellen elkövetett merénylethez köthetőek. Emanuela elrablói ugyanis többször felhívták a szülőket, azt állítva, hogy a kislány szabad lesz, ha Ali Ağcát kiengedik.
A Szentatya akkoriban több beszédében is felhívta a hívek figyelmét, hogy imádkozzanak a vatikáni lányért.
A szövevényes ügyben a család és a nyomozók látókörébe került a KGB, a Szürke Farkasok szervezete, és persze az a tény, hogy II. János Pál minden megtett, hogy támogassa a lengyel Szolidaritás mozgalmat, és felszámolják a kommunizmust. Ebben a történetben tehát politikai szál húzódik meg. Ám ebből, egyfajta mellékhajtásként következik a második opció arra vonatkozóan, hogy miért rabolták el a Vatikánban élő Emanuelát.
Néhány sorral ezelőtt azt írtuk, hogy II. János Pál mindent megtett, hogy támogassa a Szolidaritást – ez anyagi támogatást is jelentett, ami egy szövevényes pénzügyi történethez vezetett. A 80-as években ugyanis a Banco Ambrosianonak, a legnagyobb magánkézben lévő olasz banknak a Vatikáni Bank volt a legjelentősebb tulajdonosa. A Banco Ambrosiano 1982-ben – 1,3 milliárd dolláros kárt okozva – csődbe ment. A pénzintézet első embere, Roberto Calvi azonban nem csak az egyház pénzügyeiben volt illetékes: „mellékesen” pénzt mosott tisztára a maffiának. Calvi a történtek miatt Angliába „menekült”, azonban nem sokáig bujkált: halálát öngyilkosságként kezelték, bár ezt ma is sokan megkérdőjelezik, ugyanis egy egyedül szinte megközelíthetetlen híd alatt találtak rá felakasztott testére, zsebeiben pedig kövek és sok készpénz volt. Egyesek szerint ez a maffia üzenete volt: a bűnszervezet elvárta, hogy Calvi helyett a Vatikáni Bank fizesse vissza a pénzüket. Szóval Emanuela eltűnésének a második feltételezés szerint ehhez van köze. A fő motiváció itt a pénz, az eszköz a zsarolás, az egész elszenvedője pedig Emanuela.
És csak zavarosabbá válik a kép, amikor a harmadik részben egy olyan összeesküvés lehetőségét mutatják be, amelynek egyik kiötlője interjút is ad. A pszichésen labilis, nárcisztikus férfi vallomása igencsak megkérdőjelezhető, valamit azonban biztosan tud, mivel olyan bizonyíték rejtekhelyére irányítja el a szülőket, mely elképesztő titkot takar.
Végül van egy negyedik szál. Egy sötét szobában Emanuela legjobb barátnője mesél arról, hogy mennyire félt a vatikáni kamaszlány. Csak bizalmasának, vagyis a nyilatkozó nőnek beszélt arról, hogy egy magas rangú egyházi személy molesztálta őt, amikor egyszer a Vatikáni Kertben sétált. Sokan pedig ezt sejtik Emanuela eltűnésének hátterében.
És ezek tényleg csak kisebb részletek mindabból, amivel a dokumentumfilm foglalkozik. Érdekesség, hogy
II. János Pál és Ferenc pápa is többször megszólalt a vatikáni lány eltűnése kapcsán,
és a családdal is találkoztak. A film pedig előszeretettel emeli ki a szentatyák gondolatait, elmélázva azon, hogy vajon mit tudhatnak az ügyről.
Elkeseredésében a család egy magánnyomozót és egy ügyvédet is felfogadott. Ekkor derült ki, hogy egy különös vatikáni rablás után meglepő dokumentumok kerültek elő, melyek szerint Emanuelát az Egyesült Királyságba szállították, orvosi kezeléseket kapott, fizették a szállását, és így tovább. Számos egyéb költséget tételesen felsoroltak a paksamétán, melynek az utolsó mondata: „Emanuela hazaszállítása” – ebből arra következtettek, hogy a lány elhunyt. De a dokumentum hitelessége erősen megkérdőjelezhető, a szerző által említett sírok pedig teljesen üresek voltak.
A filmet látva nem jutunk közelebb a megoldáshoz, de mindenképpen lesz egy (vagy több) elmélet, ami befészkeli magát a fejünkbe. Állandóan azt mondjuk, hogy az egyház nem tökéletes, nem hibátlan, hiszen emberek alkotják – csakhogy itt nem tökéletességről van szó. Itt az emberség, az igazságosság és az őszinteség a főszereplő. De ezek teljesen eltűntek ebben a történetben…
Baranyai Enikő
