Akit a politika felemelt, majd eldobott – Bese Gergő Partizán-interjújának margójára

A Partizán Bese Gergő-interjúja után nehéz eldönteni: egy hatalmas közéleti botrány koronatanúját halljuk, vagy egy kétségbeesett ember magyarázkodását. A felfüggesztett katolikus pap a politika és az egyház kulisszatitkairól beszélve próbálja újrakeretezni bukásának történetét – a melegparti-videótól az állítólagos titkosszolgálati nyomásig. A beszélgetés tanulsága: veszélyes közelségbe sodródhat egymáshoz hatalom és egyház, és felemelt emberből bárki eldobható eszközzé válhat.

Ha valaki ráveszi magát, hogy végignézze a Bese Gergővel készített bő háromórás interjút a Partizánon, annak rendkívül szürreális élményben lesz része. Az egykor igen aktív katolikus pap részletgazdagon ecseteli, hogyan került már tizenévesen közel a politikához, milyen viszontagságos előzmények után szentelték fel, mekkora megrázkódtatások, olykor megalázások érték kezdő lelkipásztorként az egyház hierarchikus világában, és miként vált a Nemzeti Együttműködés Rendszerének egyik támaszává. A műsor több mint felét annak a melegparti-videónak a taglalása tette ki, amelynek következtében 2024-ben, a Válasz Online cikkének megjelenése után felfüggesztették a papi szolgálat alól.

Miközben a beszélgetés tele van hitelesnek hangzó részletekkel a katolikus közösség működéséről, a politika természetéről, a három óra csak úgy hemzseg a legalábbis kétséges állításoktól, valamint a teljességgel hihetetlen magyarázkodástól, és ember legyen a talpán, aki képes szétszálazni őket. A riporter, Gulyás Márton is csak annyit tud tenni, hogy semmit nem vesz készpénznek, a meredekebb kijelentésekre visszakérdez, majd a beszélgetés egy pontján így összegez:

Bese vagy a rendszerváltás utáni talán legnagyobb politikai botrány koronatanúja, vagy pedig „amit itt most előadtál, az egy ordas kamu”.

Mi sem vesszük a bátorságot, hogy megállapítsuk, az Alkotmányvédelmi Hivatalban tényleg selyemzsinórt nyújtottak-e át neki, és öngyilkosságra szólították-e fel, vagy ez csak utólagos ferdítés. Nem tudhatjuk, hogy érseke valóban politikai nyomásra bocsátotta-e el a papi szolgálatból, és a miniszterelnök titkára azzal a mondattal vette-e le róla a NER kezét, hogy „mi, reformátusok veszítettünk egy Balogot, a katolikusok veszítenek egy Besét”. És főképpen: nem tudjuk eldönteni, hogy – miként az interjúalany állítja – tőrbe csalták-e, és leitatva/bedrogozva készült-e róla az elhíresült videó, vagy egy gyakorló homoszexuális ember kétségbeesett magyarázkodási kísérletéről van-e szó.

Szembetűnő ugyanakkor, hogy Bese Gergő a beszélgetés alatt szinte mindvégig áldozati pózt vett fel, amit egyébként csak továbberősítenek mellette máig kitartó hívei, akiket továbbra is papként vezet, például zarándokutakra, feltételezhetően díjazásért. Ezért ami a megélhetésére vonatkozó kérdést illeti, az igazságnak bizonyára csak egy szelete, hogy a családja támogatásából tartja fenn magát. A hírek szerint ugyanis több – köztük papként örökölt – ingatlan is az érdekeltségébe tartozik, és szállást működtet a međugorjei kegyhelyen.

A fenti bizonytalanságok ellenére is kikerekedik egy kép arról a volt sztárpapról, aki kormánypárti körökben lubickolt a népszerűségben, élénk politikai kapcsolatokat ápolt, majd miután elbukott – vagy ahogy ő mondja: kivégezték –, keserűen önti a nyilvánosságra, hogyan hagyták úgymond cserben állami és egyházi oldalról, aminek következtében

a végére odáig megy, hogy az április 12-i választásokon a kormányváltás szükségessége mellett emel szót.

Nagy tanulságául mindannak, hogy ha kicsi is igaz abból, amit állít, akkor a politika – afféle modern kori invesztitúrajogot gyakorolva – egyrészt a kívánatosnál sokkal mélyebben avatkozik bele az egyházi belügyekbe, konkrétan abba, hogy ki lehet pap, és kit mikor kell felfüggeszteni/laicizálni. Másrészt figyelmeztetés ez minden sorstársnak, sőt akár a teljes egyházi intézményrendszernek: ahogy a hatalom fel tud emelni és kénye-kedve szerint használni bárkit, jó, ha csak óvatosan élvezzük ennek előnyeit, mert ugyanazzal a mozdulattal képes a szemétre hajítani, ha valami miatt kellemetlenné válunk a számára.

Az interjú további tanulsága, hogy papok, püspökök gyakran felkészültség és jártasság nélkül kerülnek hatalomközeli helyzetbe, és hiányoznak a képességeik ahhoz, hogy átlássák ezeket a bonyolult viszonyokat. Ezért is fordulhat elő, hogy könnyen kiszolgáltatják magukat a „profi” politikusoknak – főleg, ha a templomból ismerik őket, és korábban akár együtt ministráltak –, akik megmondják, mikor mit kell tenniük, illetve védelmet, biztonságot ígérnek nekik.

Ezzel kiszolgáltatják magukat a rendszernek, amely aztán adott esetben fokozatosan foglyul ejti őket.

Noha a beszélgetésben Bese Gergő magabiztosnak igyekezett látszani, és nem mutatta jelét a megbánásnak vagy akár az önreflexiónak, a képernyőn egy meggyötört embert látunk, akinek hírneve romokban, renoméja megtépázva, hivatása derékba törve. Szűk a mezsgye aközött, hogy minden tekintetben ártatlanul meghurcolt áldozatként, vagy olyan emberként tekintsünk rá, akit picit sem kell sajnálni, hiszen az előzmények után – illetve nem egy ponton hiteltelen magyarázkodását elnézve – rászolgált a sorsára. Keskeny, bizonytalanul kanyargó ösvény ez – de keresztény emberként talán az a helyes, ha ezen próbálunk haladni.

Hirdetés

*

Vasárnap délután a Magyar Hang elérte Bese Gergő (volt) főnökét, a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye érsekét, és megkérdezte, látta-e a Partizán interjút. Bábel Balázs a lapnak azt mondta: elfoglaltsága miatt csak részleteket látott a beszélgetésből, de ennyi is elég volt ahhoz, hogy hétfőn kezdeményezze Bese Gergő laicizálását. Az érsek szerint Bese „hetet-havat összehordott” az interjúban, kitalált történeteket adott elő, és több lényeges ponton homlokegyenest mást állított, mint a főegyházmegye által lefolytatott vizsgálat idején.

A katolikus vezető szerint Bese most is csak a feltűnést keresi. Ameddig tudta, védte egykori beosztottját azért, hogy „hátha jobb útra tér”, de most túlment minden határon – fejtette ki. „Olyan, mint Gábor Zsazsa – mindegy, hogy mit, csak beszéljenek róla” – állította Bábel. Az érsek azt is elmondta: a laicizálási folyamat jóval bonyolultabb akkor, ha nem az érintett kéri azt, hanem a főegyházmegye kezdeményezi.