Gamplett Gábor

A világ legboldogabb országában a finnek nem mosolyognak különösebben sokat. A helyi evangélikus egyház évtizedek óta veszít a tagságából – miközben évről évre többen lépnek be. Szerzőnk egyházmenedzsmenttel kapcsolatos Erasmus-kutatást végez Helsinkiben, ennek első gyümölcse az alábbi beszámoló.

A Szemlélek múlt heti felvetése, hogy Fabiny Tamás alkalmas lenne köztársasági elnöknek, három különböző nyilvánosságban futott végig. Nem szokásom kommentszekciókat olvasni, most mégis végignéztem mindhármat. Ami kirajzolódott belőlük, az nem elsősorban Fabiny Tamásról szól.

A Tisza Párt egyik legfontosabb kampányígérete a „részvételiség” volt: olyan ország építése, ahol a döntések átlátható módon, a beleszólás lehetőségével születnek. De hogyan lesz a választási felhatalmazásból jó – az intézményi tapasztalatra is figyelő – kormányzás? Ugyanez a kihívás áll az egyházak előtt: a nagyobb szabadság birtokában képesek-e valódi autonómiát teremteni? Közgazdász és evangélikus teológus hallgató szerzőnk javaslatai az új kormánynak és a vallási közösségeknek.

A magyar egyházakról ma sokan úgy beszélnek, mintha válságuk kizárólag az elmúlt másfél évtized politikai kereszténységének következménye lenne. A NER-hez fűződő kapcsolatok valóban sokat ártottak a hitelességüknek, ugyanakkor a krízis jelei Európa más országaiban is mutatkoznak. Érdemes ezért a mélyebb, szervezeti okokat elemezni.

A keresztény felekezetek eltávolodhatnak a politikától, de ez csak a jéghegy csúcsa – vallja az egyházmenedzsmentet kutató evangélikus teológushallgató. Az eredetileg építész, közgazdász, jelenleg menedzsment tanácsadóként tevékenykedő Gamplett Gábor szerint ha nem néznek szembe belső működésük visszásságaival, akkor a közéleti hangsúlyváltás nem hoz számukra teljes megújulást.