Felbolydulás, zűrzavar, sokkoló válságsorozat – a Tíz című műsor vezetője szerint ez jellemzi az egyház jelenét. Lépést tud-e tartani a katolikus egyház a modern, és egyre gyorsabban modernizálódó világgal? Miért nem tudja felvenni a lépést a társadalommal, miért marad le a jelenről? – kérdezte Bolgár György Gégény Istvántól, a Szemlélek Alapítvány elnökétől.
“Tanulságos helyzetkép, hogy míg most, a 21. század elején igenis meg kell állapítanunk, hogy mintha szaladna az események után a katolikus világegyház, és annak különböző régió, addig azért voltak olyan korszakai a történelemnek, amikor a globális társadalom többsége kulturálisan, akár az olvasás, írás tudásában le volt maradva, és éppen a katolikus egyhez volt az, amelyikhez képest voltak lemaradva a nem hívek. Szerintem ez egy hullámzó kapcsolat az egyház és a társadalom nem egyházhoz tartozó részei között, de az egészen biztos, hogy a digitális átállásnak, forradalomnak köszönhetően az információk elérhetőségének sebessége exponenciálisan növekszik. A katolikus egyházra sosem volt jellemző, hogy kapkodna a döntéseiben, megszólalásaiban. Felismerés szerintem a katolikus egyház vezetői számára, hogy nem megengedhető, hogy alapállásként elfogadjuk, hogy mi majd lassan kommunikálunk, mi majd jól átgondoljuk. Ebből az is következik, hogy valószínűleg nem a visszaélések száma növekedett, hanem egyre jobban hozzáférünk – akár egyházon belül, akár az egyházat kívülről, távolságból figyelők – ahhoz, ami az egyház valósága. Az egyház valósága sosem volt tökéletes (…), nagyon sok válság kísérte azt a közösséget, amelyiktől azt várnánk el, hogy az erkölcsnek, a jónak képviselője, reprezentálója, és ne a sebeket okozók, hanem a sebeket gyógyítók közössége legyen.”
“Botrányhalmozódást látok. Szembenézést, reális helyzetértékelést nem nagyon hallok az egyházi vezetők részéről.”
“Nyílik egy ajtó, ami eddig vaskos zárakkal le volt zárva – nevezhetjük ezt klerikalizmusnak. Egyébként Ferenc pápa is a klerikalizmust jelöli meg az ilyen visszaélések – nemcsak szexuális, hanem lelkiismereti, hatalmi, gazdasági visszaélések – eredőjeként. A klerikalizmus az én értelmezésem szerint egyfajta egyházi vezetői felsőbbrendűség: akit pappá szentelnek, pláne püspök, pláne bíboros, az morálisan felette áll másoknak, kritizálhatatlan, nem tud tévedni, amit mond, az úgy van jól. (…) Ez a klerikalizmus évszázadokon át elfedte az akkor is létező visszaéléseket.”
“Van egy hiátus: nem halljuk a nők hangját. Ez a püspöki szinódus volt az első, amelyik lehetőséget adott, hogy a nők is ugyanannyi, 4 perces felszólalási lehetőséget kaptak, ugyanolyan szavazati joggal rendelkeztek, mint a férfiak, mint a püspökök, mint a bíborosok.
Ez kinek innováció, kinek botrányos határfeszegetés,
de szerintem nagyon fontos üzenet a jövő egyháza felé, hogy ha nem változunk, a világ akkor is változik – és most Schönborn bíborost idéztem. Nem maradhatunk ugyanott. Ha a katolikus egyház ott marad, ahol kétszáz éve volt, akkor a világ elmegy mellette, és nem tölti be azt a küldetését, hogy a ma emberének közvetítse az örömhírt.”
“Ami ma Magyarországon uralkodik, az bántó csend. Az sérti a szíveket, sérti a lelkeket. Súlyos válságok vannak, morális válságok, többes számban – és nincs mondanivalója az egyháznak?”
