Az igazság annak fáj, aki hazudik

Elérni, hogy a tetteink kövessék a szavainkat, egyre nagyobb kihívásnak tűnik.

Életünket néha összekuszálhatja egy meggondolatlanul kimondott szó vagy mondat, legyen az ígéret, ítélet, vagy a leggyakoribb: hazugság. Könnyedén csúsztatunk és ferdítünk, nagyot mondunk és elhallgatunk, eltúlzunk és maszatolunk – szinte észrevétlenül bonyolódunk hazugságokba. Az egyik legrosszabb, ha mindezt önmagunkkal tesszük. Ha pedig magunkkal nem vagyunk őszinték, másokkal miért lennénk azok?

Az aprócska füllentésekből hatalmas hazugságok nőhetnek ki, ezért is fontos az igaz beszéd, amire a Szentírás már évezredek óta tanít – elég csak a nyolcadik parancsolatra gondolni („Ne tégy hamis tanúságot embertársad ellen!”).

Jézus a hazugság atyjának nevezi az ördögöt,

akinek a legfőbb módszerei a megtévesztés, a félrevezetés, a csalás, az ámítás, a szédítés.

Amióta törekszem felszámolni múltam hazugságait, és igaz életet élni Isten kegyelméből, egyre könnyedebbé válik minden. Erre ígéretünk is van: “Megismeritek az igazságot. És az igazság megszabadít titeket.” (Jn 8,32)

Hogy mit is jelent hazudni?

„Az ördög az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja.” (Jn 8,44)

„A próféták a hazugság nevében jövendölnek, a papok azt tanítják, ami nekik tetszik. És a népem kedvét leli benne. De mihez fogtok majd, ha eljön a vég?” (Jer 5,31)

„Mert ezt mondja a Seregek Ura: Vágjátok ki fáit, és emeljetek töltést Jeruzsálem körül, hiszen a hazugságnak a városa, csupa elnyomás van benne.” (Jer 6,6)

„Népem sebeit hazugsággal gyógyítják, amikor így beszélnek: „Békesség, békesség”, noha nincsen békesség.” (Jer 6,14)

„Akkor ez a nép miért tart ki eltévelyedésében, megátalkodva a hűtlenségben? Ragaszkodnak a hazugsághoz, s nem akarnak visszatérni.” (Jer 8,5)

„Iszonyat az Úrnak a hazug ajak, akik a jót teszik, elnyerik tetszését. Az igazmondó ajak mindig megmarad, de a hazugság nyelve csak egy pillanatig.” (Péld 12,22)

„Az igaz gyűlöli a hazug beszédet, a gonosz viszályt és gyalázatot terjeszt.” (Péld 13,5)

„A gonosz ajkára a gonosztevő hallgat, a hazug ember figyel a csalárd nyelvére.”(17;4)

„Balgához nem illik ékesszóló beszéd, még kevésbé nemes szájába hazugság.” (Péld 17,7)

„A hazug nyelv gyűlöli az igazságot, a csalfa száj romlásba dönt. (Péld 26,28)

„Ha egy fejedelem hazug szóra hallgat, gonoszokká válnak mind, akik szolgálják.” (Péld 29,12)

„A becsületes tanú nem vall hamisságot, a hamis tanú csupa hazugságot lehel.” (Péld 14,5)

„Megbízható tanú életet ment, aki hazugságot kohol, az csaló.” (Péld 14,25)

„Az embert a jósága teszi kedvessé, jobban szeretik a szegényt, mint a hazugot.” (Péld 19,22)

„A hazugság kenyere ízlik az embernek, de utána kövekkel telik meg a szája.” (Péld 20,17)

„Mert a hazugságokkal meggyötörtétek az igaz szívét, amikor én nem gyötröm meg, és megerősítettétek a gonoszt, nehogy letérjen gonosz útjáról és életben maradjon. Ezért nem láttok többé hamis látomásokat, és nem jövendöltök hazugságokat. Kiszabadítom népemet kezetekből, és akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.” (Ez 13,22-23)

„Ki a hazug, hacsak az nem, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Az az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút.„ (1Jn 2,22)

„Nem azért írtam nektek, mintha nem ismernétek az igazságot, hisz ismeritek és (tudjátok), hogy az igazságból semmiféle hazugság nem származik.” (1Jn 2,21)

„A tőle kapott kenet maradjon meg bennetek, és akkor nincs szükségetek rá, hogy bárki is tanítson benneteket, hiszen kenete megtanít benneteket mindenre, s ez igaz, nem hazugság. Aszerint, ahogy tanított benneteket, maradjatok benne.” (1Jn 2,27)

„Ha valaki azt állítja, hogy: „Szeretem az Istent”, de testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát.” (1Jn 4,20)

„Ha azt állítjuk, hogy nem vétkeztünk, hazugnak tüntetjük fel, és tanítása nincs bennünk.” (1Jn 1,10)

„Aki hisz az Isten Fiában, magában hordja (Isten) tanúságát. Aki nem hisz Istennek, hazugságot tulajdonít neki, épp mert nem hisz tanúságában, amelyet Isten a Fia mellett tett.” (1Jn 5,10)