Adottságaink nemcsak ajándékok, hanem felelősség is jár velük. Legújabb videójában számvetésre hív bennünket a korábbi váci püspök.
“Minél öregebb vagyok, annál többször gondolkozom el azon, hogy mi az, ami rajtunk múlik, és mi az, amiről nem tehetünk?”
“Mi mindent kapunk, a génjeinkben, a családunkon keresztül, iskoláinkon, tanulmányainkon keresztül, baráti körünkön, élményeinken keresztül? Nem mi választottuk, ajándékba kaptuk, adottságként.
A másik kérdés az, hogy mi az, ami rajtunk múlik? Olyan egyszerűnek tűnik a válasz: az, ami az adottságainkból gyümölcsként megjelenik, vagy – ha bibliai szóhasználattal élek – a talentumainknak a kamatoztatása: mit tudunk továbbadni? Mivel tudjuk gazdagítani ezt a csodálatos teremtett világunkat? Hogyan tudjuk jobbítani a mi életünket, a társadalmi környezetünket?”
“Mi az, amit majd örökségül magunk után hagyunk?
Jobb lett-e a világ általunk,
a mi életkorszakunkban?”
“Az Úristen bizalmát élvezzük, amikor az adottságaink mellé hozzáadja a mi szabad akaratunk döntését, a döntési lehetőségeket”
“Elgondolkozom azon, az Úristen talán azt várná, hogy vegyük észre, hogy mit tehetünk másokért.”
“Sokszor szoktam idézni Einsteinnek, ennek a nagy, bölcs tudós embernek egyik gondolatát, hogy ne sikeres életet akarjunk élni, hanem értékes életet.
A sikeres élet egy ábránd, amikor az hisszük, hogy célokat tűzünk magunk elé és azt megvalósíthatjuk, mert van rá lehetőségünk, megengedhetjük magunknak, de tulajdonképpen valami belső indítást kellene éreznünk mindnyájunknak, hogy
a lehetőségeink egy részével segítsünk azokon, akik ugyanúgy nem tehetnek róla, hogy hol születnek, milyen adottságokkal.”
“Elgondolkodásra hívok mindekit! Vessünk számot, mit kaptunk, mi az, amiről nem tehetünk, és mi az, amire lehetőségünk van, amivel jobbítani tudnánk ezt a világot!”
