Hallod azt a lágyan kopogó hangot a Bibliádból?

Egy ideje már ostromlom az olvasókat, hogy fogják meg a Bibliájukat, mert elképesztő dolgokat fognak megtapasztalni.

Nem tudok másként tenni, mert a Szentlélek erre inspirál. Az embereknek személyes kapcsolatra van szükségük a mindenütt jelen lévő Istennel. Az Úr közel. Karnyújtásnyira, szívnyújtásnyira van.

A mindenhol jelen lévő Isten egy helyen nem tud ott lenni: ahonnan kizárjuk.

Ha becsukjuk az ajtót az előtt, aki folyton zörget, kizárjuk magunkat az Örök Szeretet birodalmából, Jézus Krisztus királyságából.

Hogyan zörget?

Sokan mosolyognak azon, hogy Isten a szavával teremtette a világot. Azon pedig sírnak, hogy a szüleik milyen mély sebeket szereztek nekik a szavaikkal, vagy épp mennyit számított, mikor megbecsülésüket kifejezésre juttatták a szavaikkal feléjük.

Ha szüleink fel tudtak emelni és el is tudtak nyomni bennünket néhány szavukkal évtizedeken keresztül, akkor mennyivel inkább tudja Isten Szava újjáteremteni az egész életünket? Ha ennyit számítanak a szavak, melyek súlyától roskadozik az életünk, mit tud tenni Isten Szava azzal, hogy az önmagunkról kialakított negatív képünket lerombolja és újraszínezi az Ő gyönyörű színeivel, teremtő szavaival?

A Biblia az Élet szerzőjének Rád kimondott, életedet örökre megváltoztató szavainak gyűjteménye. Az ősi könyv, mely éltre kelt Téged, begyógyítja a sebeidet, melyeket szavakkal okoztak neked.

Az Élet szerzőjének örök bestsellere nem pusztán könyv: az Élet magja van benne,

amit ha sűrűn vetünk magunkba, komplett kis esőerdők hajthatnak ki belőlünk. A cél pedig nem kevesebb, mint az Élet folyójának szabad utat adni, hogy jusson a sok-sok szomjazó embernek.

Érzéki vágyakat, kapzsiságot, önzést, viszálykodást, tudálékosságot, okoskodást, mindenféle romlott árut a világ is kínál folyton irigységre és elégedetlenségre ingerelve. Hála Istennek az Ő Igéjéért, és azért, hogy bármikor, bárhol a kezünkbe foghatjuk, és a szívünkbe írhatjuk!

***

Az igéken való elmélkedés, és azok gyakori olvasása képes feltámasztani bennünk is mindazt a jót, amit ajándékba kaptunk, hogy másoknak ajándékba adhassuk! A feltámadás örömén elmélkedve találtam ezeket a gyöngyöket, Szentlélekkel teljes olvasást kívánok szeretettel:

A feltámadás után nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint Isten angyalai a mennyben. Ami pedig a halottak feltámadását illeti, nem olvastátok, amit az Isten mondott nektek: Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene. Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké. (Mt 22,30-32)

Jézus így folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” (Jn 11,25-26)

Azt azonban megvallom neked, hogy atyáim Istenének a szerint a tanítás szerint szolgálok, amelyet ők eretnekségnek mondanak, de hiszek mindabban, ami a törvényben és a próféták könyvében meg van írva. Istenbe vetett bizalommal remélem, hogy az igazak és a gonoszok feltámadnak, s ebben ők is osztoznak velem. Magam is arra törekszem, hogy lelkiismeretem mindig tiszta legyen Isten és az emberek előtt. (ApCsel 24,14-16)

Mivel egy ember idézte elő a halált, a halottak is egy ember révén támadnak fel. Amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel. Mindenki, amikor sorra kerül: először Krisztus, majd az ő eljövetelekor mindnyájan, akik Krisztushoz tartoznak. Azután következik a vég, amikor is (Krisztus) átadja az Istennek, az Atyának az uralmat, miután minden felsőbbséget, hatalmat és erőt megsemmisített. Addig kell ugyanis uralkodnia, amíg ellenségeit mind lába alá nem veti. Utolsó ellenségként a halál semmisül meg, hiszen „mindent lába alá vetett”. (1Kor 15,21-26)

Azt még hozzáfűzöm, testvérek, hogy a test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság a romolhatatlanságot. Nos, titkot közlök veletek: Nem halunk ugyan meg mindnyájan, de mindnyájan elváltozunk, hirtelenül, egy szempillantás alatt, a végső harsonaszóra. Amikor az megszólal, a halottak feltámadnak a romlatlanságra, mi pedig elváltozunk. Ennek a romlandó testnek fel kell öltenie a romlatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot. (1Kor 15,50-53)

Azt keressétek, ami kedves az Úr szemében. Ne legyen részetek a sötétség meddő tetteiben, inkább ítéljétek el őket. Amit ugyanis titokban tesznek, azt még kimondani is szégyen. Mindarra, amit elítéltek, fény derül, s ami így világossá válik, fényforrás lesz. Ezért mondják: Ébredj, aki alszol, támadj fel a halálból, és Krisztus rád ragyog. (Ef 5,10-14)

Hiszen nem a törvény útján váltam igazzá, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit révén. Isten ugyanis a hit által tett igazzá, hogy megismerjem őt és feltámadásának erejét, de a szenvedésben is vállaljam vele a közösséget. Így hozzá hasonulok a halálban, hogy ezáltal eljuthassak a halálból a feltámadásra is. (Fil 3,9-11)

Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve az Istenben. (Kol 3,1-3)

Az elhunytak sorsáról nem akarunk tájékozatlanságban hagyni benneteket, testvérek, hogy ne szomorkodjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reményük. Ha Jézus, mint ahogy hisszük, meghalt és feltámadt, akkor Isten vele együtt feltámasztja azokat is, akik Jézusban hunytak el. Az Úr tanítása alapján ugyanis ezt mondjuk nektek: Mi élők, akik az Úr eljöveteléig megmaradunk, nem előzzük meg az elhunytakat. A parancsszóra, a főangyal szólítására, Isten harsonájának zengésére az Úr maga száll le a mennyből. Először a Krisztusban elhunytak támadnak fel, azután mi, akik életben maradtunk. A felhőkön velük együtt elragadtatunk a magasba Krisztus elé, és így örökké az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezzel a tanítással! (1Tesz 4,13-18)

Legyen áldott az Isten és Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki minket nagy irgalmában Jézusnak a halálból való feltámadása által új életre hívott, az élő reményre, hogy a mennyekben elpusztíthatatlan, tiszta és soha el nem hervadó örökség várjon rátok. Isten hatalma megőrzött titeket a hitben az örök üdvösségre, amely készen áll, hogy az utolsó időben majd megnyilvánuljon. (1Pét 1,3-5)

Az előképnek megfelelően most titeket is ugyanígy megment a keresztség, hiszen az nem a test szennyének a lemosása, hanem könyörgés Istenhez, hogy adjon tiszta lelkiismeretet Jézus Krisztus feltámadása által, aki azután, hogy az angyalok, hatalmasságok és erősségek uralma alá kerültek, fölment a mennybe, és Isten jobbján foglal helyet. (1Pét 3,21-22)

Sokszor szeretnénk jobbra írni a másik embert anélkül, hogy igazán elolvasnánk. Hiszem, hogy minden tettünk egy firka, vagy egy szép vonás életünk pergamenjén. Azért írok, hogy minél többen és minél jobban szeressük egymást elolvasni.