Egy kolumbiai női szerzetes közösség sorra gyártja a profi zenés videókat – különleges missziójukról vallottak a Szemléleknek.
– Milyen céllal jött létre a Comunicadoras Eucarísticas nevű közösség?
– Közösségünk küldetése, hogy a médiában és a médián keresztül technikailag színvonalas, kreatív és mély jelentést hordozó tartalmakkal olyan evangelizációs szolgálatot végezzünk, amelynek az eucharisztikus lelkület áll a középpontjában.
– Távolról, Magyarországról nézve is szembetűnő, hogy nagyon aktívan használják az internetet az evangélium hirdetésére. Milyen tapasztalatokat gyűjtöttek a virtuális térben történő misszióról?
– A karizmánknak köszönhetően rengeteg gazdagító tapasztalat ér bennünket, hiszen sok-sok szívet képesek vagyunk ezáltal elérni, olyan emberekét, akik korábban nem ismerték Istent, vagy nem hittek benne. Olyan helyekre vagyunk képesek eljutni az internet által, amelyekről nem is álmodtunk volna – itt van például most éppen Magyarország. 🙂
– Egy zenés klip, a ‘Vivir el Hoy’ által találkoztam Önökkel. Biztosan kaptak már sok visszajelzést az ilyen dalaikra. Hogyan fogadják az emberek az éneklő, táncoló szerzeteseket?
– A reakciók nagyon pozitívak, ami talán annak is köszönhető, hogy közösségünk tagjai mind fiatalok, és alapítónk, a belga származású Antonio Lootens egy különleges küldetést hagyott ránk: ez pedig az az Öröm, amely az imádságból fakad. Ezért amikor az emberekkel találkozunk és egymás szemébe nézünk, a mennyei Atya arcát látják.
– Míg Európa számos országában most, nyár elején lecsengőben van a koronavírus terjedése, Kolumbiában súlyos mutatókkal tetőzik a járvány: a híradások szerint naponta átlagosan 500 ember hal meg, eddig 3,5 millió kolumbiai ember fertőződött meg, az emiatt eddig elhunytak száma 90 ezernél is több. Ilyen drámai helyzetben mi adhat reményt, erőt az embereknek?
– Valóban, ez egy dráma, amelyet mindannyian átélünk. Szükségszerű is volt, hogy – megtapasztalva mások fájdalmát – megszületett az a bizonyos „Vivir el Hoy” című dal, mert a nővérek a közösségi összejövetelek során azt kérdezgették egymástól: mit mondhatnánk most a szenvedő embereknek, azoknak, akik elveszítik szeretteiket? Sok gondolat került felszínre a Szentlélek segítségével, s az állt a középpontban, hogy mindig a mai napot kell megélnünk. Ezen üzenet által sokan erőt találtak Jézusban, s akadtak, akik elgondolkodtak rajta, hogy talán meg kéne változtatni az életüket. Isten nélkül senkik vagyunk, tehetetlenek vagyunk. Ő velünk marad a világ végéig, amint megígérte.
– A sokszínű világegyházban különleges helyet foglal el Dél-Amerika, hiszen míg Európában csökkenek a hitéleti mutatók (papok száma, hívek száma), addig az Önök régiójában átlagosan a társadalom 80 százaléka katolikus, a pápa is argentin származású. Mit adhatnak, mit üzennek a világnak a dél-amerikai katolikusok?
– Azt üzenjük, hogy ne fáradjon bele senki az evangélium igazságának képviseletébe és annak a hitnek a védelmébe, amelyet az apostolok hagytak ránk. Leginkább pedig legyünk bátran a szentségimádás gyakorlói és terjesztői, hiszen ezáltal olyan világosság, erő, szeretet jár át bennünket, amely életünk végéig képes kitartani.
– A következő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust idén szeptemberben épp a magyar fővárosban, Budapesten rendezik. Ez az esemény jó alkalom arra, hogy elgondolkodjunk, mit jelent nekünk az Oltáriszentség, mit ad nekünk a Jézussal való közvetlen kapcsolat. Önök szerint mi a szentségimádás lényege, miért olyan értékes ajándék a szentáldozás?
– A szentségimádás lényege a Jézus iránti szeretetünk kifejezése és annak megengedése, hogy ő szeressen minket. A bűneinket letesszük a lábához, rácsodálkozunk nagyságára, hogy nincs fölötte senki és semmi, aki és ami elveheti a hitünket. A szentáldozás ajándéka, hogy Isten egészen kicsivé teszi Önmagát számunkra. De vajon hogyan képes belénk költözni, hogyan válhatunk eggyé Vele? Ha a testünket táplálhatjuk, hogy erős legyen, a lelkünkkel miért nem tehetjük ugyanezt? A lelkünk az örökkévalósággal találkozik a szentáldozásban a mennyország felé tartó utunkon, s bár a Szentháromságot a szemünkkel nem látjuk, a szívünkben mégis látszik. Olyan nagy ajándékról van szó, hogy néha azt sem tudjuk, hogyan fogadjuk méltó módon. Az Oltáriszentség a boldogságunk forrása.
