A gondviselés többféle alakban nyújtja szeretetét a Baranya megyei Alsószentmártonban. Két évtizede segíti egy jól felkészült csapat az egész régió megerősödését.
A Lankó Józseffel készített interjúnk óta Alsószentmárton bekerült a 300 legszegényebb települést felzárkóztató programba. Törődésből azonban addig sem volt hiány, hiszen a Szent Márton Karitász Alapítvány jóvoltából már két évtizede egyre intenzívebben foglalkoznak a helyiek problémáival.
A Szent Márton Caritas Alapítvány 2000 tavaszán jött létre azzal a céllal, hogy az Alsószentmártonban évek óta sikeresen működő sokrétű szociális, karitatív és közösségfejlesztő tevékenységeknek intézményi hátteret biztosítson, valamint sikeresen működő programjait – kibővítve és továbbfejlesztve – kiterjessze Dél-Baranya más halmozottan hátrányos helyzetű, főként cigányok által lakott településeire. Az alapítvány felekezeti hovatartozástól és politikai meggyőződéstől függetlenül segíti a rászorulókat. (szmca.hu)
Az itteni tanoda a fiatalok kedvelt kikapcsolódási helye. A felújított épületben több, a délutáni programoknak helyszínt biztosító terem is található, az emeleten pedig már működik a baba-mama klub, mely a fogantatástól a foglalkoztatásig tartó program szerves része.
A tanodában a várandós és a már gyakorló anyukákat szépen berendezett, fejlesztő gyerekjátékokkal felszerelt terem várja, ahol különböző gyermeknevelési és életvezetési tanácsokkal is segítik őket, hogy életminőségüket javítani tudják.
A tanoda vezetőjével, Gyurka Zsolttal és munkatársaival érkeztem a helyszínre. Autóval járnak ide Pécsről, Zsolt hozza és viszi a pécsi kollégákat. Délután egy óra körül járunk. Ilyenkor még nincsenek gyerekek, Peti azonban már reggel hat óra óta itt van. Ő felel többek között azért, hogy a tanoda hőmérséklete megfelelő legyen. A fűtést szénnel oldják meg, az ő munkájának is köszönhetően nem kell fagyoskodni a betérőknek. És jut eszembe, nem egy városban vagyunk, hanem kicsit a világ végén…
Miután Peti elment, Lacival beszélgetek a mindennapokról. Petrovics László 14 éve dolgozik már itt, ő a ház gondnoka. Nemcsak az alsószentmártoni, hanem ezenkívül még 3 közösségi ház/játszóház (Siklósnagyfalu, Old, Drávaszabolcs) épületéért is ő felel. Hétfőtől-szombatig általában reggel nyolctól este nyolcig dolgozik. A tanodákon kívül még kovácsoltvas kerítéseket is gyárt. Azt mondja, muszáj ennyit dolgoznia. Ezen a vidéken nem fizetnek annyit, mint a városban. Büszkén mutatja a gyönyörű munkáit. Zárásig játszik a gyerekekkel is, láthatóan jól érzi itt magát, és a gyerekek is nagyon szeretik őt.
Laci beszél az itt lévő nehéz sorsokról is. A drogfogyasztással összefüggő családi problémák, nehézségek állandó részét képezik az itt élők mindennapjainak, ami kihat a gyermekekre is. Az elmúlt 22 évben, mióta működik a Szent Márton Karitász Alapítvány, sokat fejlődött a falu. Két gyár is települt belátható közelségbe, ahová eljárogatnak dolgozni az emberek. A tömegközlekedés nem teszi egyszerűvé a hétköznapokat, a helyiek egymással összefogva mégis megoldják, hogy mindenki eljusson a munkába.
A gyerekek lassan szivárogni kezdenek az intézménybe – fél óra sem telik el, és már pingpongozok, majd kosarazni hívnak az udvarra. Hideg van, de igyekszünk folyamatos mozgással üzemi hőmérsékleten maradni. Szeretik a sportolási lehetőségeket, amiből válogatni is tudnak.
Mikor visszaérünk, már minden helyiségben folyik valamilyen tevékenység. Mindenhol gyerekek vannak: társasoznak, beszélgetnek, telefonoznak, kérdezősködnek. Ezen a vidéken igazi kis sziget ez a tanoda, ahol valódi közösség működik a gyerekekkel és a helyiekkel.
Zsoltot is egy teremben találom meg, éppen a nagyobb fiúkkal beszélget, a mai téma az orosz-ukrán háború. Zsolt kíváncsi a fiatalok véleményére, amit készséggel el is mondanak, majd hosszan beszél a helyi nehézségekről és arról is, milyen öröm látni, hogy a jó példa ragadós: akik rendszeren eljárnak dolgozni, másokat is erre ösztönöznek.
A különböző termeket olyan segítőkről nevezték el, akik a cigányságot segítették munkásságukkal. Mindenhol más-más elfoglaltság van – a bőség zavarában mindenbe belekóstoltam egy kicsit.
A csocsóasztal méltán népszerű, már nagyon sok meccset túlélt. A gyerkőcökben lévő indulat gyakran landol az eszközökön – végtére is valamerre távoznia kell.
Ország-városozni is lehet, vagy éppen kvízjátékot játszani. Zsolt beszél még arról is, hogy bár kapnak adományokat, bicikliből mindig jöhetne még, errefelé az nagy kincs. Az informatikai eszközeiket is lehetne már fejleszteni, de alapvetően jól tudnak működni. Az egyik szobában fiatalok zenélnek, nagyon szépen gitároznak – együttes alapításán gondolkodnak.
Annyi minden történik itt egy nap alatt, és mind-mind azért, hogy az itt élőknek jobb élete legyen. Jobb, mint amit eddig láttak, éltek. Gyurka Zsolt munkatársaival azért dolgozik, hogy a teljes közösség életminősége javuljon.
Hosszú nap van mögöttünk, ami nem jöhetett volna létre a helyi plébános, Lankó József nélkül. Az itt termő gyümölcsöknek ő a fő magvetője, a Jóisten őt küldte először ebbe az aratásba. Nagy öröm látni, hogy a jelenlévők áldozatos munkája nyomán lassan, de biztosan virágba borul ez a vidék.
A fotókat készítette: Szőke Tibor
