Százhárom éves korában meghalt a legidősebb magyar jezsuita, aki úgy vált a hazai egyházi megújulás erős támaszává, hogy élete nagy részét külföldön töltötte.
Vácz Jenő, Nemeshegyi Péter, Jálics Ferenc, Mustó Péter után most Őrsy László csatlakozott ahhoz a mennyei csatársorhoz, akiknek nem csupán hosszú földi élet jutott, de hatalmas energiával megáldott lelki mesterek, korunk prófétái is voltak. Mind magyar jezsuita szerzetesek, akik életük hosszabb-rövidebb részét más országokban töltötték, s többségüknek bőven kijutott az üldöztetésből is. Mindeközben egyikük sem volt híres prédikátor, „sztárpap” – csendesen, szelíden, kovászként hatottak a helyi és a globális társadalomra. Amit alkottak, örökérvényű kincsként marad velünk ajándékként.
A most elhunyt Őrsy Lászlóról itt olvasható a magyar jezsuiták búcsúírása. Nem róla szeretnék szólni, hanem arról, amit tőle kaptam, úgy, hogy soha nem találkoztunk.
Amint kezembe került egyik, majd másik könyve, hamar ráébredtem, hogy rokon lelkek vagyunk. Szeretjük az egyházunkat, de nem szeretjük azt a sok visszahúzó, földhöz kötöző terhet, amelyet nem volna kötelező cipelnie ennek a hatalmas közösségnek. Őrsy László talán a II. Vatikáni Zsinaton való tanácsadói részvétele okán is
be volt oltva az „így jó, mert így szoktuk” vallási szemlélet ellen.
Helyette a „de jó lenne”, „nézzétek, így is lehet” perspektívák inspirálták előadásait, szavait, írásait.
Az Úttalan utak Ura című könyvecskéje tette rám a legnagyobb hatást. Hogy szemléltessem a szerző stílusát, álljon itt néhány fejezet címe: „Hiszem Isten nem-szent Anyaszentegyházát” / „Kifejező liturgia” / „A bolondok dicsérete” / „Holdutazás és teológiai módszer”. Ebben a kötetben veti fel a dilemmát Őrsy atya, hogy attól leszünk-e jó egyházépítők, ha számokkal akarjuk bizonyítani evangelizációnk sikerességét. A sok szempontból könnyed kötet arra inspirálja az olvasót, hogy
merjen bátran kérdezni, akár alapvetéseket is megkérdőjelezni,
bátran álmodni a jövő egyházáról. Úgy írt, mint aki látta azt, aminek felfedezésére folyamatosan nyitogatni próbálta a szemünket.
Másik kedvenc könyvem tőle egy vaskosabb kötet: Lélekre nyitottan. Az alapvetően a szerzetességről szóló mű Őrsy László vezértémája, a II. Vatikáni Zsinat utáni egyház alapszemléletére, víziójára épül, s mai szemmel különösen is ismerős lehet – Ferenc pápának köszönhetően – a Szentlélek által vezetett hitélet koncepciója. A legutóbbi püspöki szinóduson például markáns módszertanként került a középpontba a „párbeszéd a Lélekben” gyakorlata…
Őrsy László számos további könyve is velünk marad, ahogy megőrizhetjük derűs tekintetét, amely arról tesz bizonyságot, hogy az írás elején felsorolt rendtársaihoz hasonlóan
ő is elfelejtett megöregedni.
Ahogy Ferenc pápa fogalmaz a Christus vivit kezdetű buzdításában: „Fiatalnak lenni több, mint életkor: a szív állapota.”
Lelki inspirálómtól búcsúzva az a sóhaj visszhangzik bennem, hogy vajon milyen állapotban lenne most a magyar katolikus egyház, ha a kommunisták nem üldözik világgá ezt a ragyogó lelkű honfitársunkat. De hiszem, hogy az elvetett mag így is bő termést hozhat azoknak is, akik utólag fedezik fel azt a sok értéket, amit Őrsy László által ajándékozott nekünk az úttalan utak Ura.
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom
