II. Erzsébet egy igazán különleges vallási közösség szimbolikus vezetője volt. Egyetlen anglikán egyház ugyanis nem létezik, az utóbbi időben ráadásul több lelkipásztoruk is csatlakozott a katolikus egyházhoz.
A brit uralkodócsalád tagjaként 1926-ban született Elizabeth Alexandra Mary, vagyis II. Erzsébet királynő halálhírét szeptember 8-án jelentették be. Amint közismert, az Egyesült Királyság mellett tucatnyi ország államfője is volt, ezzel együtt az anglikán egyház fejeként tekintettek rá – hivatalosan a Supreme Governor of the Church of England címet viselte.
Ez utóbbi feladatkör mindenképpen pontosítást igényel, ugyanis
valójában egy magára Anglikán Közösség (Anglican Communion) néven hivatkozó keresztény hálózatnak vannak anglikán tagegyházai – ezek száma a 40-et is meghaladja világszerte –,
amelyek közül némiképp kiemelkedik a Church of England, amolyan „anyaegyházként”.
Szemben az egyházalapító VIII. Henrik királlyal, II. Erzsébet nem szólt bele markánsan az anglikánok életébe, sőt még az anglikánok legfőbb lelkészi elöljárójának tekinthető Justin Welby, Canterbury aktuális érsekének irányítói jogköreit sem úgy kell elképzelni, mint mondjuk a római katolikus pápáét. Az Egyesült Királyság trónjának örököse, Károly részéről sem várható anglikán egyházfőként radikális újítási szándék, korára tekintettel ez államfői tevékenységére is igaz lehet. Persze, soha nem érdemes kizárni a meglepetések lehetőségét.
Maga az anglikán közösség ugyanis tele van meglepetésekkel. Például 2011-ben,
XVI. Benedek pápasága idején több anglikán püspök is csatlakozott a katolikus egyházhoz,
ráadásul az akkor katolizálni tervező további félszáz anglikán lelkész „visszatérésének” elősegítésére létrehozott személyi ordinariátus első elöljárójává egy nős, háromgyermekes papot – egykori anglikán püspököt – neveztek ki. Ráadásul ez a folyamat napjainkban is tart. Maga Justin Welby anglikán prímás érsek sem tartja problémásnak ezt a folyamatot, legalábbis erre utal egy 2019-ben megfogalmazott nyilatkozata.
Ebből is kitűnik, hogy a keresztény felekezetek többségéhez képest
az anglikánok vallásgyakorlata igen közel van a katolikusokéhoz,
adódnak azonban markáns választóvonalak is. Ilyen maga a papok nősülése, különösképp a nők papi szolgálatának kérdése, amely téren a katolikus egyház egyértelműen elzárkózó, az anglikánok nyitottságával szemben. A homoszexuális cselekedet megítélése (bűn-e, vagy sem) szintén eltér az anglikánoknál, bár úgy is lehetne fogalmazni, hogy ők még magukkal sem értenek egyet e témában, a tagegyházakat ugyanis megosztja ez a kérdés. Ez pedig azt érzékelteti, hogy nincs teljesen egységes anglikán tanítás – ebben is különböznek a katolikusoktól.
Egy aktuális témában pedig markáns álláspontra helyezkedett az egyik anglikán tagegyház. A Church of Wales arra buzdította az Egyházak Világszövetségét (WCC, World Council of Churches), hogy határolódjon el, avagy tartson távolságot azon tagjaitól, akik támogatólag állnak az orosz agresszióhoz. Név szerint is jelezték, hogy az orosz ortodox egyházra gondoltak.
Hogy mit hoz a jövő az anglikánok számára, miként folytatódik például a katolikus egyházhoz való sajátos közeledésük, nem tudható előre. Az viszont bizonyos, hogy
mostantól II. Erzsébet nélkül íródik tovább ez a történet.
