Nem túl gyakran változik a Vatikánvárosi Állam alkotmánya: 1929-ben XI. Piusz pápa vezette be, amikor megvalósult a városállam függetlensége, 2000-ben Szent II. János Pál pápa módosította, most pedig Ferenc pápa terjesztette be a Vatikán új, a kor követelményeit is figyelembe vevő alaptörvényének tervét. A Klubrádió Reggeli gyors című műsorában a Szemlélek lapigazgatóját, Gégény Istvánt kérdezték az alkotmánymódosítás jelentőségéről.
„(…) ennek az alkotmánynak az is a feladata, hogy biztosítsa a Vatikán szuverenitását a nemzetközi jogrendben. Maga Ferenc pápa utalt rá, hogy bizony eltelt 23 év, és
történtek olyan változások a világban, amiket le kell követnie a vatikáni városállamnak,
éppen azért, hogy ki tudja fejteni hatását az a döntéshozatali rendszer, amiben a pápa hatást kíván gyakorolni a társadalomra. Ez az alkotmánymódosítás ezt segíti elő, és – ahogyan a Lateráni Egyetem rektora fogalmazott a Vatican News-on – gyakorlatilag egy missziós lendületet kíván biztosítani. Ferenc pápa régóta hivatkozik rá, hogy túlzottan nehézkesnek, fejnehéznek érzi ő maga is a döntéshozatali mechanizmust –
ennek az alkotmánymódosításnak az is a küldetése, hogy megolajozza a Szentszéknek, és rajta keresztül a Vatikánnak az egész világgal való kapcsolattartását.”
„Az alkotmánymódosítás, az új alkotmány meghirdetése abszolút illeszkedik Ferenc pápa 10 éve tartó reformprogramjába: a korábbi klerikalizmust – az egyházi renden belüli személyeket, papokat, püspököket, bíborosokat privilegizáló koncepciót – felváltja az egész egyházra, magyarul minden egyháztagra kiterjedő holisztikus szemlélet. És ez érhető tetten abban, hogy a Vatikánvárosi Állam Pápai Bizottsága eddig csak bíborosokat „tartalmazhatott”. Ez is ilyen klerikális gondolat, hogy ‘mer’ az úgy jó lesz’… (…) Ferenc pápa úgy gondolja, hogy nem kevesebb egy laikus férfi vagy nő – mert ez hangsúlyozottan a nőket is magában foglalja –, ha megfelelő szaktudással rendelkezik, és éppen ezért
az alkotmánymódosításnak hangsúlyos eleme, hogy szakít az eddigi hagyománnyal, a tekintélyelvű gondolkodással, és sokkal inkább talentumalapú gondolkodásra helyezi, hogy ebben a bizottságban kik kaphatnak szerepet.
És az is egy fontos módosítás, még ha elsőre nem is tűnik annak, hogy ennek a bizottságnak nemcsak a törvényhozói kompetenciája marad meg, ami eddig is volt, hanem egy felügyeleti kompetenciát is hozzárendel az új alkotmány ehhez a bizottsághoz.
Az alkotmánymódosítás három kifejezést használ, amire szükség lesz (és ebben talán utalásokat találhatunk arra, hogy korábban a médiában olvashattunk visszaélésekről, nem teljesen átlátható gazdálkodásról): letisztult, átlátható és korrekt pénzügyi tervezés. Hároméves pénzügyi tervet kell benyújtania ennek a bizottságnak – Ferenc pápa ezzel is arra törekszik, hogy ne legyen kivételezett helyzetben a vatikáni állam, hanem ahogy a nemzetközi sztenderdekben minden állam törekszik arra, hogy átlátható legyen a gazdálkodása, ebben igazodjon a kor követelményeihez a Vatikán is.”
„Abban lett volna kockázat, ha Ferenc pápa nem lépi ezt meg, és megmarad az a hagyományokra, tekintélyre, ‘így szoktuk, tehát így jó’ logikára épülő működési mechanizmus, ami korábban a Vatikánt jellemezte. Az érzékelhető, hogy míg Ferenc pápa eddigi tízéves működése nem csupán a világegyházban, hanem a szekuláris társadalomban is sok szimpátiát ébresztett – friss fuvallatként tapasztalják sokan, hogy „jééé, hát így is lehet egy egyházat vezetni?”, ennyire közvetlenül kommunikálni –, addig maga az egyházi struktúra, és azok, akik abban érdekeltek, hogy az ő logikájuk vagy pozíciójuk megmaradjon, az ő részükről érzékelhető feszültség, és hát hallottunk, meg olvastunk a pápa elleni támadásokról is.
Most úgy látom, hogy ezt az alkotmánymódosítást nem kísérik jelentős feszültségek. Ráadásul hatalmas újítás egyébként olyan értelemben nincs is benne, sokkal inkább szentesítése annak a sok-sok lépésnek, amit úgynevezett motu propriókban, pápai rendelkezésekben az elmúlt 10 évben Ferenc pápa meglépett. Tehát egy jogharmonizációról van szó: a sok apró szeletből most összeállt egy teljes kép, és úgy érezte Ferenc pápa, hogy elérkezett az idő, hogy a legmélyebb alapjáig nyúljon a jogalkotásnak. Ez az alkotmánymódosítás olyasmi, ami az ő életében már nem fog módosulni, tehát szerintem egy kicsit ki is jelölte azt az irányt, amit akár már az utódjának, akár az egyháznak a jövőben szán.
Ez egyértelműen a még tisztább pénzügyi működésnek a megalapozása, másrészt pedig radikális nyitás a korábbi klerikális gondolkodás felől a laikusokat is egyenértéken kezelő – és a laikusok alatt a férfiakat és a nőket egyként értékként kezelő – gondolkodás felé.”
„Az alaptörvénymódosítás hatását jelentősen nem nagyon fogjuk érzékelni, sokkal inkább egy bizalomerősödés lehet Ferenc pápa irányába, akiről azt tudjuk, hogy sokat beszél arról, más vezetőkhöz hasonlóan, hogy mit szeretne: szeretné a nőket jobban bevonni, szeretné, hogy átláthatóbb legyen a gazdálkodás, és akkor itt ez a mostani módosítás… (…) Azt látjuk, hogy
Ferenc pápa úgy cselekszik, amint beszél, és ezzel akár példát mutathat, inspirálhat más vezetőket is
– szerintem ez a legfontosabb üzenet, ami a világ számára felmutatódik ebben a döntésben.”
