Gégény István: Ferenc pápa azt üzente, hogy az evangélium mindenkié

Hatalmas örökséget ajándékozott a világnak a tegnap elhunyt Jorge Mario Bergoglio, akit 2013 tavaszán választottak a katolikus egyház földi vezetőjének. Pápai életműve azok számára is lényeges üzenetet hordoz, akik távol érzik magukat a katolikus egyháztól. Mert Ferenc pápa valahogyan hozzájuk is, mindenkihez közel állt. A Szemlélek Alapítvány elnöke, Gégény István teológus írása a Telex és a Szemlélek együttműködésében született.

A mindenkori katolikus egyházfő, akit a hívők Péter apostol aktuális utódának, Krisztus földi helytartójának tekintenek, klasszikus korporatív személyiség. Aki őt látja, úgy gondolhatja, ilyenek a katolikusok. Sőt, ilyen Isten legközvetlenebb munkatársa. Ferenc pápa ennek az ideának annak ellenére is hitelesen megfelelt, hogy még saját egyházán belül is ellenkezést váltott ki némely szava, döntése.

Érthető, hiszen egy struktúrájának nehézségi erejével megküzdeni alig képes milliárdos közösség vezetését vette át elődjétől, és nem minden lépése igazodott sokak elvárásához. Nem félt új utakra lépni, szokásokon változtatni, egyet nem érteni, különösen is az egyház hibáival őszintén szembenézni. Míg például 2013 előtt alig kerültek szóba egyházi személyek által elkövetett visszaélések – vagy az nem tudott túllépni a botrány korlátain –

Ferenc pápa az elmúlt 12 évben igazi rendszerváltást hozott.

Őszinteség, transzparencia, számonkérhetőség: ezt hagyta ő ránk örökségeként.

Ferenc pápa az erkélyre lép

Ha megpróbáljuk felidézni, milyen tapasztalataink voltak a katolikus világegyházzal 2013 előtt, könnyű felismerni, mekkorát változott az elmúlt 12 évben az egyházkormányzás stílusa, amely a vallási közösség valamennyi szintjén éreztette hatását. Jól emlékszem saját első benyomásomra, amikor az újonnan megválasztott pápa kijött arra a bizonyos erkélyre: azon túl, hogy neve, arcvonása ismeretlen volt még számomra is (ennyit a fogadóirodák pápaesélyes tippelgetéseiről), habitusa semmi izgalmasat nem ígért.

Ott állt egy egyszerű ember, aki a maga puritánságában üdvözölte a jelenlévőket,

és megkérte őket, mint aztán megannyiszor, hogy imádkozzanak érte. (…)

Érthető és megértő egyházi kommunikáció

Ez a közvetlenség nem csupán a gesztusok, látványos külsőségek terén mutatkozott meg – például akkor, amikor a pápai biztonsági őrök kisgyermekeket adogató segítőkké avanzsáltak Ferenc mellett –, hanem a kommunikáció megváltozásában is. Az elmúlt 12 évben a teológia is leszállt a felhők közül, egészen az út poráig: emberek milliárdjai csodálkozhattak rá, hogy ez a pápa milyen jól beszéli a mi nyelvünket.

Ez pedig maga Pünkösd egyik csodája.

Ferenc a szavaiban is egyszerű, világos, közérthető volt, ami nem mindig jelentett udvariaskodást.

Az a kijelentés például, hogy „ez a gazdaság öl”, nem megszokott, nem is kockázatmentes a katolikus egyház fejétől. Ha megnézzük az utóbbi évek pápai beszédeit, legyen szó prédikációról vagy delegációkhoz intézett szavak leiratáról, rendre jól szerkesztett, tömör, pontokba szedett gondolatokkal találkozhatunk. Semmi terjengősség, követhetetlen elvontság. (…)

A legnagyobb egyházi kommunikációs innováció mégsem az volt, amit a pápa mondott vagy írt, hanem az, hogy bevezetett egy új cselekvést, amit az ember nem a szájával, hanem a fülével és a szívével művel: ez pedig a meghallgatás. Évezredek alatt hozzászokott a társadalom, hogy az egyház irányít, utat mutat, tanít, megítél, elítél, igét hirdet, vagyis aktívan kommunikál. Ferenc pápa ezt egészítette ki a látszólag passzív, valójában nagyon is dolgos figyelmesség, elkísérés, jelenlét, közelség, megértő odafordulás kommunikációjával. Pont olyan felháborító lett nem kevés hívő szemében a nemi identitásukat nem a nagy könyv szerint megélőkkel való őszinte egyházfői beszélgetés, mint

amikor Jézus szóba állt a kor szemében idegennek, bűnösnek, kerülendő betegnek számító „másokkal”.

Ezt a meghallgató, nem mindenáron egyetértésre, hanem megértésre törekvő módszert emelte intézményes szintre a legutóbbi püspöki szinódus. Egy olyan kommunikációt, amely nem ítélkezik, a másikkal, a mássággal párbeszédbe lép. Ezzel a végeredményt tekintve búcsút intett a vallási nagyképűségnek, a klerikalizmusnak, elhozta a szinodalitás, a beszélgetős egyházkormányzás világát. Itt is rámosolyoghatunk Ferenc pápa logikájára: míg tömegek reménykedtek benne, hogy végre nőket is lehet majd pappá szentelni, és szélesebbre tárul a kapu a melegek házassága előtt, semmi ilyen konkrét döntés nem született. A „mit tegyünk” helyett a „hogyan tegyünk bármit” korszakába lépett a katolikus egyház, ahol főszerepbe kerül a beszélgetés, minden érintett meghallgatása. (…)

Nyitottság, őszinteség, hitelesség

Míg akadnak olyanok, akik a kereszténységre valamiféle értékes kincsként tekintenek, amit meg kéne óvni, valamiféle szent trezor mélyén őrizni a tudjukkiktől és tudjukmiktől, Ferenc „evangéliuma” egy kockázatvállaló, bátor, irgalmas egyház modelljére épült. Különös érzékenységgel fordult a perifériák felé: a szegények, az üldözöttek, a kirekesztettek akkora figyelmet kaptak a Vatikán részéről, mint talán soha az egyház történelmében, a véres üldözéseket hozó első évszázadokat kivéve. Már megint: vissza az alapokhoz, az ősi egyházmodellhez. (…)

Ferenc pápa első intézkedései között voltak azok a határozott gyermekvédelmi lépések, amelyeket újabb és újabb rendelkezések követtek. Nem csupán szavak, hanem konkrét döntések, egészen az egyházjog szigorításáig. Ma már hazánkban is érzékelhetjük annak az őszinte szembenézésnek a hatását, aminek hiányába alighanem belerokkant volna a katolikus egyház. A hitelesség iránti elkötelezettség abban is tetten érhető, hogy

Ferenc hallani sem akart a hibamentes, „szép” egyházról.

„A tökéletesek és tiszták Egyháza olyan szoba, amelyben senki számára nincs hely; a nyitott kapukkal rendelkező, Krisztus körül ünneplő Egyház ezzel szemben olyan nagy terem, ahová mindenki beléphet” – üzente 2021 nyarán. (…)

Ahogy a teremtett világ, keresztények és nem keresztények közös otthonának gondozása iránti elkötelezettsége, valamint a háborúskodások felszámolása terén tett lépései is világosan jelezték, mindenre és mindenkire igyekszik odafigyelni.

Ő nem a populista, érdekvezérelt, plakátokról harsogott, kierőszakolt békében hitt,

hanem az igazságosságon, testvériségen alapuló békességet hirdette. (…)

Merjünk bátran álmodni

(…) A Szemlélek Alapítvány két kezdeményezéssel szeretné elősegíteni, hogy a Ferenc pápa által megkezdett történet, az egyház kapujának mindenki irányába történő kitárása Magyarországon is megvalósuljon. A 2023-ban történt pápalátogatást kísérő #pontifex kampányunk folytatásaként a szemlelek.net oldalon lehetőséget biztosítunk mindenkinek, hogy rövid üzenet formájában kifejezze háláját, köszönetét Ferenc pápaságáért. Március folyamán pedig országos plakátkampánnyal és a megujul.hu honlapon online felmérés által hívtuk meg arra a téma iránt érdeklődőket, hogy

álmodjunk együtt a jövő egyházáról, merjünk bátran kérdezni, reménykedni, közösen gondolkodni.

Ez volt Ferenc pápa módszere: párbeszéd, figyelmesség, meghallgatás, őszinteség, együtthaladás. Miközben érdeklődve tekintünk az új pápa személye, személyisége, ezáltal a Vatikán felől érkező új szelek felé, jó, ha tudjuk, hogy idén tavasszal a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia is új elnököt választ. A meghallgató, figyelmes, befogadó egyház alapjai idehaza is felfedezhetőek, de bőven adódik tennivaló ahhoz, hogy Magyarországon is megvalósuljon Ferenc pápa álma, amely maga Isten vágya: hogy az evangélium tényleg mindenkié.

A teljes írás a Telexen olvasható.