Gyermekvédelem: reform helyett bűnbakképzés

A Szabad Európa 35 szakembert – köztük gyermekfelügyelőket és nevelőszülőket, gyámokat és intézményvezetőket – kért fel, hogy értékeljék a kegyelmi botrányhoz vezető bicskei történések óta eltelt hónapok változásait a gyermekvédelemben.

„Több mint harminc gyermekvédelemben dolgozó megkérdezésével vettük végig, mi változott szerintük a bicskei botrány után eltelt fél évben a gyermekvédelemben. Nem árulunk zsákbamacskát:

a kormány eddigi intézkedései a dolgozók szerint még jobban felgyorsították az elvándorlást

a már eddig is kritikus munkaerőhiánnyal működő intézményrendszerből. A válaszadók több mint harmada is emiatt döntött úgy, hogy most hagyja el a pályát.”

„A gyermekvédelmet már évekkel ezelőtt a zászlajára tűző kormány a februári politikai vihart követően gyermekvédelmi reformot ígért. Ennek részeként eddig lezajlott a gyermekvédelmi intézmények vezetőinek átfogó pszichológiai vizsgálata, júniusban pedig egyértelművé vált, hogy szinte a teljes állományt komoly, a magánélet legprivátabb részleteire is kiterjedő vizsgálat alá vetik.”

„Az étkeztetés minősége a válaszadók túlnyomó többsége szerint nem változott, pedig a napi ötszöri étkeztetésre fordított költséget 2023 februárjában (egy évvel a bicskei botrány kirobbanása előtt) a ma már szinte értelmezhetetlennek tűnő minimumösszegről, 684 forintról 1500 forintra emelték.

„Van, aki szerint nem lehet rendesen kijönni az állam által biztosított költségvetésből. „Nagyon kevés, ha az infláció mértékét nézzük. Tízóraira, uzsonnára nehezen jut, ha levest és második fogást is készítünk, pláne ha valamilyen hús is kerül az asztalra” – írja egy fővárosi otthon nevelője.”

„Arra a kérdésre, hogy nőtt-e a gyermekek közvetlen ellátására (étkezés, ruhapénz, zsebpénz) jutó források összege a már említett, a gyermekotthonok esetében tavaly év eleji, a nevelőszülőknél idén nyári emelésen túl, szinte egyhangú nem volt a válasz. Tudomásuk szerint nem lett több a zsebpénz és az évi 72 ezer forintos ruhapénz sem, amiből a téli öltözködés egyre nehezebben oldható meg. Egyetlen helyen számoltak be arról, hogy ez utóbbi évi 106 ezer forintra emelkedett. Ugyanakkor egy július 24-én életbe lépett változás az öregségi nyugdíjminimum ötszáz százalékára emelte az összeget, így ezután már évi 142.500 forint lesz, vagyis a duplájára nő.”

„Nem”, „Régóta nem”, „Nem, beszerzési stop van”, „Nem történt, civil forrásból sem” – többnyire ilyen válaszok érkeztek a gyermekvédelmi intézmények épületeinek állagmegóvásáról, felújításokról, valamint eszközcserékről, új eszközök beszerzéséről szóló kérdésre.”

„Egy Pest megyei lakásotthon nevelője szerint a munkaerő eltűnése miatt egyszerűen nem opció, hogy sok mindennel foglalkozzanak a gyermekmegőrzésen túl, sőt

a szakemberek sem tudják azt a munkát végezni, amire hivatottak:

„Létszámhiány miatt nincsenek intézményen belüli programok. A fejlesztőpedagógus és a nevelő is gyermekfelügyelői munkát végez.”

„A válaszadók fele szerint egyértelműen csökken az intézményükben dolgozó kollégák száma, a többiek pedig vagy stagnálásról, vagy rendkívül gyors fluktuációról számoltak be.

Ez pedig sokuk szerint már nem csupán az évek óta tartó folyamat része – többek között az alacsony bérek és a nagy felelősség közti egyensúly hiánya miatt –, hanem egyértelmű összefüggésben van a kormány szinte egyetlen jelentős lépésével a gyermekvédelem terén Bicske óta.

„Csökkent és a közeljövőben, augusztus 31. után még inkább csökkenni fog a kifogástalan életvitel átvilágítása miatt. Ez az eljárás teljességgel haszontalan, ártalmas, nem szolgálja a pedofília kiszűrését, csak az intézmény dolgozóinak megalázására jó. Nálunk sokan nem töltötték ki, és nem járultak hozzá az átvilágításhoz” – állítja egy nyugat-magyarországi gyermekotthon gyermekfelügyelője.

„A kifogástalan életvitel (adatlap) bevezetése miatt várhatóan csoportok és nevelőszülői férőhelyek fognak megszűnni. Jelenleg sincs már gondozási hely, nem a szükségletüknek megfelelő helyre kerülnek a gyerekek, illetve várnak, kórházban vagy még otthon, hogy legyen. A speciális otthonokban szintén várólisták vannak” – mondta egy fővárosi gyermekvédelmi gyám, akinek számos intézményre van rálátása.

„Nincsenek betöltve állások, ha be van töltve, akkor három hónapos képzés utáni tanúsítvánnyal rendelkező kollégával, aki az alapvető ismeretekkel sem rendelkezik” – számol be nem egyedüliként a képzetlen munkaerőre hivatkozva egy fővárosi nevelőszülőként és egy otthon csoportvezetőjeként dolgozó forrásunk.

„Csökkent; az elmúlt egy hónapban hárman mondtak fel. Nem lehet őket pótolni, mert létszámstop van” – mondta egy fővárosi speciális gyermekotthon nevelője.”

„Többen válaszolták azt, hogy főleg a diplomás szakemberek száma csökken, a gyermekfelügyelőké stagnál, de sokan a „nehézségek miatt” adták fel a szakmát. „Fél év alatt húsz új kolléga fordult meg nálunk” – állítja egy fővárosi otthon gyermekfelügyelője. A fővárosi gyermekvédelmi gyám, aki több otthonba is jár, azt mondja, mindegyikben csökkent a létszám.

Az újonnan érkező munkaerő létszáma sem nőtt, sőt forrásaink egybehangzóan állítják, hogy kevesebben jönnek. Ha mégis, általában pár hónap után már mennek is tovább, de volt, aki egy-két hét után otthagyta az intézményt.”

„Egy fővárosi speciális gyermekotthon nevelője szerint náluk csak 12-től 18 éves korig lehetnének gyerekek, ennek ellenére van 9 és 11 éves is az intézményben. Egy fővárosi otthon csoportvezetője szerint rengeteg óvodás, három–öt éves is bekerül mostanában. Máshol az óvodás-kisiskolás korosztály jelentős növekedéséről számolnak be, valamint teljes testvérsorok érkezéséről (ugyanabból a családból több testvér érkezik ugyanoda).”

„Míg a gyerekek életkora és a munkaerő száma csökken, az otthonok telítettsége nő.

Erre a kérdésre a 22 válaszadóból 12 állította, hogy intézményükben legalább százszázalékos a kihasználtság, vagy afölötti.

A legmagasabb arányt, 115 százalékot ráadásul egy fővárosi intézmény vezetője jelölte meg, akinek napi rálátása van a létszám alakulására. Sokan azt állítják, hogy az utóbbi időben már a szökésben lévők helyére is hoznak új gyerekeket.

„Ha mindenkit egyszerre vinnének be a rendőrök, nem tudnák hová lefektetni őket” – mondta egy fővárosi gyám. Belőlük egyébként szinte minden otthonban akad pár, de az egyik nyugat-magyarországi befogadóotthonban magasabb a számuk, mint az éppen az intézmény kapuin belül tartózkodóké – állítja egy ott dolgozó gyermekfelügyelő.”

„Egy Pest megyei család- és gyermekjóléti szolgálat szakmai vezetője szerint a rendkívül kevés nevelőszülő miatt az alapellátásban megakadnak az esetek, nincs férőhely az elhelyezésre váró gyerekek részére.

Egyikük felhozta pozitív változásként a 11 ezer forintos ellátmánynövelést, amiről korábban már írtunk. Többen a kiválasztási folyamat, a képzés, továbbképzés és az alkalmassági felülvizsgálat reformját szeretnék látni a díjazás emelése mellett.

Szeretnék azt is, ha emelnék a gyerekek ellátmányát, minimum a mindenkori infláció mértékével arányosan. Van azonban, aki ennél tovább megy.

„Az egész rendszer újragondolására lenne szükség,

az alapellátástól kezdve; az alapellátás megerősítése, ellátása eszközökkel. A kiemelések nyolcvan százaléka megelőzhető lenne” – véli egy nevelőszülő.

Sokan hiányolják a szakembereket, pszichológusokat, gyógypedagógusokat, logopédusokat, fejlesztőpedagógusokat és a támogatóhálózatot. Felmerül a társadalmi érzékenyítés hiánya is, hogy az emberek tudjanak arról, mit jelent és milyen felelősséggel jár nevelőszülőnek lenni.”

„A válaszadók szinte mindegyike felháborodva írt a kormány intézkedéséről, amelynek értelmében

a gyermekvédelemben dolgozók kifogástalan életvitelét a Nemzeti Védelmi Szolgálat fogja ellenőrizni,

első körben egy adatlappal.

A hatóságok nemcsak arra kíváncsiak, hova jár például szórakozni a dolgozó, de azt is szeretnék tudni, hogy kivel él együtt, és milyen formában, vagy hogy fogyaszt-e alkoholt, kábítószert, és milyen rendszerességgel. Hogy mit gondolnak erről a gyermekvédelemben dolgozók?

Erre a kérdésre válaszadóink több mint harmada, a 28-ból tizenegyen válaszoltak úgy, hogy nem írják alá az adatlapot, inkább otthagyják a munkahelyüket.

Sokan úgy érzik, őket tették meg bűnbakká

a kormánypártnak igencsak nagy veszteségekkel járó bicskei botrány után, miközben a lassan működésképtelen intézményrendszert lényegében érintetlenül hagyják.

„Nem töltöm ki. Felmondok. Nem tartom igazságosnak, továbbá tizenkét év munka után, úgy érzem, kiégtem. Semmilyen megbecsültség nincs, szakképesítés nélküli kollégákkal kell dolgoznom. Nehezebb velük, mint a gyerekekkel” – írja egy fővárosi gyermekotthon csoportvezető nevelője.”

„Látszatintézkedés, zsarolással fűszerezve. Undorító.

Senkinek semmi köze ahhoz, hogy milyen körülmények közül megyek dolgozni. A főnökeim azért vannak, hogy észrevegyék, ha alkoholista, drogos vagyok, és nem jól végzem a munkámat” – írja egy közép-magyarországi speciális gyermekotthonban dolgozó gyermekfelügyelő.”

„Van, aki azzal érvel, hogy fontosabb a családja, és attól is tartanak, hogy a kormány felmondási tilalmat rendel el azoknak, akik maradnak. Más a személyiségi és szabadságjogok megsértésére hivatkozva nem tölti ki, illetve olyan gyermekvédelmi dolgozó is akad, aki felteszi a kérdést, hogy hová kerülnek tovább az adatok.

Egyik forrásunk szerint a kérdéssor tökéletesen alkalmatlan a pedofil elemek kiszűrésére. „Azt gondolom, amennyit itt keresek, azt bárhol máshol is meg fogom kapni ilyen kellemetlenségek nélkül is. Nem fogok beengedni senkit a magánszférámba, a családomba, hogy ellenőrizgessék őket és engem” – érvel egy vidéki gyermekotthon gyermekfelügyelője.

Egy fővárosi javítóintézetben dolgozó forrásunk arra hivatkozik, hogy a közeli nyugdíj miatt nem tölti ki: „A szakmai önbecsülésemen túl az emberi méltóságomat is sérti a vizsgálat.”

„a válaszadók jó része keserűségét fejezte ki, amiért a rendkívül megterhelő mindennapi munkát adminisztratív feladatokkal egészítik ki. „Szigorítás, ellenőrzések, adatszolgáltatás. Pillanatnyilag erről szól a munkánk” – mondta egy szakmai vezető.

Egy vidéki területi gyermekvédelmi szakszolgálat családgondozója szerint a kifogástalan életvitel ellenőrzésére elköltött milliárdokat bérfejlesztésre, a szolgáltatások (terápiák, fejlesztések) biztosítására, javítására is fordíthatták volna.

Egy vidéki gyermekotthon gyermekfelügyelője ezt így fogalmazta meg: „Lehet kifogástalan életvitelt vizsgálgatni, de a problémákra nem az fog rávilágítani, hogy hova jár szórakozni vagy mit csinál szabadidejében a dolgozó.”