Hogyan gondolkodjunk és szóljunk hívő lélekkel Ferenc pápa egészségi állapotáról?

Miután részben megnyugtató, majd aggodalomra okot adó hírek jelentek meg az egészségi állapotáról, világszerte milliók imádkoznak Ferenc pápáért. De hogyan beszélhetünk felelősségteljesen az egyházfő helyzetéről, és milyen részletességgel szóljunk a betegségéről?

Kevés olyan ember van a világon, akinek – még ha milliós tömeg előtt áll is – valamennyi hallgatója úgy érezheti, csak rá figyelve, szavait hozzá intézve, őt megszólítva beszél. Ferenc pápa föltétlenül ilyen személyiség. Mi is megtapasztalhattuk ezt legutóbbi, 2023-as magyarországi látogatásán. A többnapos vendégség alatt a késő estig tartó találkozásokon megannyi hívőt és nem hívőt varázsolt el közvetlenségével, elmélyült jelenlétével.

Pedig már akkor kerekesszékbe kényszerült. Ennek ellenére fáradhatatlannak tűnő módon kereste az alkalmat, hogy újabb és újabb emberekkel, közösségekkel találkozhasson, akár csak egy-egy kézfogás vagy bátorító pillantás erejéig.

Orvosai bizonyára aggódva figyelték, hogy mekkora tempót diktál ez a már akkor is 86 éves ember.

Mozgásában korlátozva, de a nála jóval ifjabbakat is megszégyenítő módon, hatalmas életerővel hajtotta Ferenc pápát a lélek a minél teljesebb szolgálatra. Úgy érezhette: ha Isten feladatot bíz rá, akkor megadja a hozzá szükséges erőt is. És mi hálásak voltunk jelenlétéért, kitüntető figyelméért.

Most pedig, amikor súlyos betegséggel kórházba került, ezt a figyelmet, szeretetet kapja vissza, sokszorosan kiérdemelt módon. Világszerte milliók és milliók követik együttérzéssel, imával az egészségi állapotáról érkező híreket. Levelek, üzenetek sokasága érkezik, fohásszal, jókívánságokkal, melyek többsége nyilván nem jut a kezébe, de megerősítő lehet már a tudat, hogy ilyen sokan vannak vele együtt, szívvel, lélekkel.

Zavarba ejtő fejlemény, hogy míg korábban – de még a XX. század első felében is – az egyházfők egészségi állapotát a Szentszék a nyilvánosság előtt nem taglalta,

ma jószerivel úgy ismerjük Ferenc pápa kórtörténetét, mint a sajátunkét.

Tudható, hogy mikor, mivel műtötték, milyen gyógyszereket szed, milyen kezelésekben részesül; a hírek részletesen tudósítanak a fájdalmairól, a kedélyállapotáról, és szinte azt is tudjuk, hogy legutóbb mit reggelizett.

Ma, amikor az egészségi állapot a világ számos helyén az érzékeny adatok közé tartozik, ez nem magától értetődő. Érthető persze, hogy a tömegmédia korában, amikor ellenőrizetlen információk kelnek szárnyra másodpercek alatt, jótékony lehet a hivatalos tájékoztatással legalább gátat szabni az alaptalan hírek elburjánzásának. Kultúrája, ízlése is válogatja, ki milyen részletességgel szeretne tudni egy súlyos beteg ember megpróbáltatásairól, még ha a kórházi ágyon maga Krisztus földi helytartója fekszik is. Roppant nehéz persze arany középutat találni a teljes – a Ferenc pápa által is sokszor elítélt pletykálkodásnak tág teret adó – hírzárlat, illetve a férfiúi szeméremre, tapintatra, emberi méltóságra tekintettel nem lévő parttalan tájékoztatás és latolgatás között.

Mindebben különösen nagy a sajtó felelőssége. Erre hívta fel a figyelmet a Kölni Főegyházmegye online médiuma, a domradio.de főszerkesztője a maga sajátos módján. Pénteki írásában Renardo Schlegelmilch megindokolta, hogy a lapban olvasóik miért nem találkozhatnak a pápa állapotát taglaló cikkekkel vagy éppen orvosokkal készült interjúkkal a tüdőgyulladás lehetséges következményeiről, netán spekulációkkal az egyházfő esetleges lemondásáról. „A tény az, hogy a 88 éves pápa egy hete súlyos tüdőgyulladással kórházban van. A Vatikán most »összetett, de már nem kritikus« helyzetről beszél. Ha bármi változna, mi szakszerűen és tényekre alapozva fogunk beszámolni róla. Elsődleges információforrásunk a Vatikáni Sajtóiroda, melytől komoly és megbízható információkat várunk” – írta.

A főszerkesztő azt is korainak tartotta, hogy imára buzdítsák olvasóikat. Nem érzéketlenségből, épp ellenkezőleg. Miközben hangsúlyozta, hogy ez minden szentmisében megtörténik – tesszük hozzá: a mai vasárnapon alighanem különösen erős hangsúllyal –, úgy vélekedett,

„ezzel olyan drámai helyzetet sugallnánk, amely talán nem volna méltó a körülményekhez.

Amikor XVI. Benedek pápa 2022 decemberének végén haláltusáját vívta, állapotának súlyossága csak akkor vált nyilvánvalóvá, amikor Ferenc pápa nyilvánosan imádságra hívott az elődjéért. Tehát amint a Vatikán hivatalosan is imát kér, csatlakozni fogunk hozzá. Ha mi magunktól tennénk, az inkább bizonytalanságot szülne az emberekben, semmint reményt.” (Másnap aztán ők is beszámoltak róla, hogy szombaton Ferenc pápa állapota válságosabbra fordult.)

Még ha a fenti gondolatmenet egyes elemeiben lehet akár vitatható, a mögötte meghúzódó szándék nagyon is érthető. A jelen helyzetben leginkább az áll módunkban, amit alighanem szeretett nagybetegünk is tesz: a pásztort és a nyájat egyaránt rábízni az isteni gondviselésre, a legfőbb Pásztor akaratára. Emellett hálát adhatunk minden egyes napért, amit Ferenc pápa köztünk tölthet, és azért, hogy válságos helyzetében is a humoránál van. Amint ugyanis Dr. Sergio Alfieri, az egyházfőt kezelő csoport vezetője ma reggel nyilatkozta, a pápát „Helló, Szentatya!” fordulattal köszöntő egyik orvosnak így felelt: „Helló, Szent Fiú!”.