Dús lombbal rügyező fák, szikrázóan tűző nap és szétlőtt házak, aknára figyelmeztető cölöpök között cikázik húsvét vasárnap délelőtt az ukrán ortodox pap, Igor atya autója. Útja azért vezet a Hartija dandár egységeihez, hogy húsvéti kalácsot vigyen nekik, és néhány biztató szót szóljon a Harkiv előterét védő katonákhoz. A városban élő Győri Boldizsár jelenti a front mögül.
Először egy katonaorvos-csapat háza előtt parkol le. Igor atya a csomagtartóból kiveszi a szenteltvíztartót és a házi kalácsot, ukránul pászkát, ezt a hagyományos társánál magasabb, kör alakú, cukormázzal bevont, leginkább az olasz panettónéhoz hasonlítható húsvéti édességet. Belép a terembe, és jóízűen elkurjantja magát a félkörívben felsorakozott társaságnak: „Hrisztosz Voszkresz!”, azaz Krisztus feltámadt, mondja. „Voisztoné voszkresz”, harsogja a feleletet jókedvűen a társaság.
A felcserek, vagy ahogy modernül mondják: „medevakok” (szóösszetétel az angol medical evacuationből) különösen a magukénak érzik az ünnepet. „A Húsvét az élet győzelme a halál felett. Ez a mi feladatunk, Isten segítségével mindenkit próbálunk megmenteni a fronton”, mondja Dmitro, az egyik résztvevő.
Meggyújtják a vörös húsvéti gyertyákat, Igor atya megáldja őket és az asztalon lévő falatokat is, majd okleveleket ad át a katonáknak, és megköszöni az áldozatukat. Nem tud sokat időzni, ma még hét-nyolc ilyen körletet kell meglátogatnia. Kisautójába ülve elindul, az ellenőrzőpontokon régi ismerősként köszöntik, akadálytalanul halad előre.
Igor atya 2014 óta látogatott katonákat a kórházban önkéntesként, de csak egy éve szerelt fel. „Amikor 2022-ben elkezdődött a teljes körű invázió, természetesen elkezdtem gondolkodni: háború van az országban, háború van a földemen. Végül úgy döntöttem, hogy jelentkezem a hadseregbe, dandárkáplánnak”, mondja. A katonáknak, akiket szolgál, sokszor ugyanazok a problémáik, mint a civileknek. Egy kivétellel:
hogyan lehet a fegyverhasználatra kapott utasítást összeegyeztetni az isteni „Ne ölj!” parancsolattal?
„Ha kinyitjuk a Szentírást, és megnézzük, hol található a »Ne ölj!« parancsolat, azt látjuk, hogy röviddel utána ott vannak az izraelita népre vonatkozó rendeletek, például a halálbüntetés bevezetése súlyos bűncselekményekért. Vagy ott van Isten parancsa, hogy fogjanak fegyvert és így harcoljanak az Ígéret Földjéért. Vagyis hogy menjenek és öljenek, hogy felszabadítsák a földjüket más népek elnyomása alól. Vagy amikor a római hadsereg katonái jönnek Keresztelő Szent Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjenek, és megkérdik tőle, hogyan kell élniük, azt mondja: éljetek becsületesen, és teljesítsétek a kötelességeteket. Nem tiltja meg a katonai szolgálatot. Itt a válasz”, mondja Igor atya.
Semmilyen szolgálat nem könnyű a hadseregben, főleg háború idején, pláne, ha valakinek a vallása előírja a megbocsátást, még az ellenségnek is.
Lehet egyszerre harcolni és megbocsátani?
„Háború alatt ez lehetetlen. A feladatom az, hogy elpusztítsam a gonoszt, aki idejött, hogy megvédjem a földemet, a családomat, a hazámat, a népemet. De amikor az ellenség a katonánk előtt leteszi a fegyvert, akkor azonnal az emberi bánásmód keresztény elve lép életbe vele szemben”, magyarázza az ortodox pap.
„Ez megnyilvánul például abban, ahogyan a hadifoglyokkal bánunk, szemben azzal, ahogy ők – elég megnézni a börtöneikből kijövő honfitársainkat: fizikailag megsemmisült, depressziós, testileg és lelkileg is tönkrement emberek. Mi az orosz foglyokat kvázi szanatóriumban etetjük, öltöztetjük, mosdatjuk és borotváljuk” – magyarázza, talán megbocsátható elfogultsággal.
Ukrán nézőpontból szemlélve őket a hazaszeretet, az orosz katonákat pedig – már ha foglalkoztatják őket ilyen kérdések – a háború „szentsége” tüzeli. Igor atya orosz ortodox hittestvérei megáldják a fegyvereiket, és a szószékről prédikálják az ukrán háború természetfölötti igazolását. Kinek van igaza?
„Nézzük meg, ki az agresszor és ki az áldozat, és forduljunk a Szentíráshoz,
az úgynevezett szent háború parancsát ugyanis innen vették. Az Ószövetségben a szent háborúk Izrael háborúi az ígéret földjéért a pogány törzsek ellen. Bibliai értelemben a szent háború az, amikor vannak Isten által meghatározott határaid, úgymond a néped határai, és ezeken belül harcolsz értük. Vagyis nem vagy agresszor, nem támadsz.”
Útja most egy hangárba vezet, amelyben hatalmas ukrán zászlók alatt terülj, terülj asztalkám várja az áldást. A 155 milliméteres tüzérségi lövedékeket félretolják és eléállnak, eltakarva őket a prédikáció idejére. „Krisztus húsvétjával győzni fogtok, mert Isten segít nektek. A szabadságért, a szeretetért harcoltok. Ezt a küzdelmet soha nem éri vereség, végül mindig győz: ne kételkedjetek ebben”, prédikálja Igor atya.
Minden hadsereg az őt kiállító társadalom kicsinyített mása, és nincs ez másképp hívők és nemhívők terén sem. „Amikor meglátogatom őket, és beszélgetünk, gyakran viták alakulnak ki egyes témákról. Már a prédikáció alatt elkezdenek kérdezősködni az Istenhez fűződő kapcsolatukról, a felebarátaikról. Látszik, hogy ezek a srácok nemcsak azért gyűltek össze, mert parancsba kapták, hanem van néhány sürgető problémájuk.”
A legtöbb megtérővel Igor atya a kórházban találkozik.
„Van egy ukrán mondás, hogy a háborúban nincsenek hitetlenek.
Találkozom olyan srácokkal, harcostársakkal, akik azt mondják, nem hisznek Istenben. De a valóságban azt ateisták aránya 10 százalék, és 90 százalék azoké, akik azt mondják, hogy a háborúban találkoztak Istennel”, mondja.
Erre ráerősít egy másik katona, akinek „Boszorkány” a katonai hívójele. „Amikor megérkeznek és körülvesznek minket az ellenséges drónok, akkor én még nem láttam ateistát, ahogy a mondás szerint zuhanó repülőn sincs”, magyarázza. „Számomra a húsvét megünneplése a háború alatt azt jelenti, hogy a győzelem hamarosan eljön, mert Krisztus feltámadt, és Ukrajna is újra fel fog támadni. Hit nélkül nincs győzelem”, teszi hozzá elszántan.
Erre szükség is van, mert a nap végén érkezik a hír, hogy Vlagyimir Putyin a kérések ellenére nem hosszabbítja meg a húsvétra elrendelt tűzszünetet. A háború folytatódik.
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom
