Mint mindenhez, amit jól akarunk csinálni az életben, a hitben való növekedéshez is sok-sok gyakorlásra van szükségünk.
Egy világi barátom szokta mondani, hogy irigyel minket a hitünkért – ugyanis van valamink, ami másoknak nincs. Másoknak, akik egyébként egy csomó mindent elhisznek.
Elhisszük például a baktériumok és a vírusok létezését, pedig soha életünkben nem láttunk egyet sem, sőt még olyannal sem találkoztunk, aki látott volna hasonlót. Ha elénk tolnak egy mikroszkópot, és azt mondják, hogy abban a folyadékban (ami szemmel láthatóan csak egy csepp bármi) ezt és azt fogjuk látni – elhisszük. Honnan tudhatom, hogy azt látom, amit egy laborasszisztens vagy kutató állít? Sehonnan. Elhiszem neki, bízom abban, hogy amit mond, az igaz.
Gyerekként „bulvároztunk” az utcán, bár akkor nem így hívtuk: ha valaki megtudott valamit valahonnan, azt bejelentette a játszótéren, szenzációként. Akkor az volt a hírfolyam, amit a szülő, a tévé, a könyv, vagy a cimbora görgetett elénk.
Valahogy így:
Nagyon odavagyunk a szenzációkért, és ha hangosan, vagy sokat „ugatják”, már el is hisszük.
Nálam ez úgy működött, hogy minden, amit életem során elhittem, aszerint erősödött vagy gyengült bennem, hogy mennyit foglalkoztam vele. Mikor az egészséges táplálkozásról akartam többet tudni, akkor csak arról olvastam, és elhittem, amiket írtak.
Erőfeszítést tettem azért, hogy több legyen belőle.
Így van ez a hittel is. A hit is ajándék, ahogyan a víz, a napfény, a levegő, és minden minket éltető erő. Ajándék, de tenni kell érte. Mert ahogyan a vizet is a szánkhoz kell venni, a napfényre is ki kell menni, a levegőt is venni kell, ami ugyan „automatizmus”, mégis erőfeszítést igényel.
A hit „beszerzéséhez” az erőfeszítés az olvasás és a beszélgetés: találkozni kell élő hitű emberekkel, vagy olvasgatni az életükről, ha már világot váltottak. Sokan azt hiszik, hogy a hitet kérniük kell Istentől, aki azonban ezt már odaadta:
„Mielőtt a hit elérkezett, a törvény fogott össze és őrzött meg minket a hitnek, amelynek kinyilatkoztatása a jövőre várt. Így a törvény nevelőnk lett Krisztusra, hogy a hitben megigazuljunk. A hit eljövetelével azonban kikerültünk a nevelő keze alól. Hiszen az Isten fiai vagytok a Jézus Krisztusba vetett hitben. Mert mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek magatokra. Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban. Ha azonban Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai is, s az ígéret szerint örökösök.” (Gal 3,23-29)
A hit magja Jézus Krisztus, az élő Ige.
Az apostolok kérték az Urat: „Növeld bennünk a hitet.” Az Úr ezt felelte: „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki gyökerestül és verj gyökeret a tengerben! – megteszi nektek. (Lukács 17,5-6)
Ha arra vágyunk, őszintén, szívből, hogy több hitünk legyen, akkor meg kell fognunk a mustármagot, el kell vetnünk magunkban, és gondoznunk kell.
Jézus Krisztusnak is növekednie kellett bölcsességben!
„Jézus meg gyarapodott bölcsességben, korban, s kedvességben Isten és az emberek előtt.”(Lukács 2,52)
Hogyan is csinálta?
„Ezt felelte: „De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?”
Az atyja dolgaiban volt, azzal foglalkozott. Mi honnan tudjuk Atyánk dolgait? Hogyan foglalkozhatunk az igével, és hogyan gyarapodhatunk általa?
A hit szó a Szentírásban 540-szer szerepel. Mivel kiskorom óta grafomániás vagyok, azaz rajongok a kézzel írásért és most már az Írásért is – nekem az igék másolása nagyban segíti a hitem növelését. Nem másoltam ki még az összeset, úgyhogy most neki is ülök folytatni…
