Elhunyt XVI. Benedek

A 95 évet élt egykori katolikus egyházfő életműve nem csupán saját kora, de bizonyosan a jövő egyháza számára is bőséges inspirációt, kihívást, elmélkednivalót ajándékoz.

„Várt meglepetés” – így kommentálta 2005-ben Vértesaljai László jezsuita szerzetes az egyik hazai televíziócsatorna vendégeként a tényt, hogy

II. János Pál után az a személy került Szent Péter székébe, akire a legtöbben “tippeltek”, ám aki éppen ezért a legkevésbé tűnt igazán logikus választásnak.

Mert hát a lengyel származású „messziről jött ember” (így utalt magára a sok évszázad utáni első nem olasz egyházfő) hosszúra nyúlt pápai szolgálata után frissítésben, újításban, fordulatban reménykedtek talán sokan.

A konklávé azonban nem csupán nem szépségverseny, ahogy a XXIII. János pápa nevéhez fűződő anekdotában szerepel, de nem is a fogadóirodák és egyéb emberi számítások logikájához igazodó versengés.

Két dolog tűnik e percekben biztosnak: egyrészt sokan és sokat fognak írni, beszélni a következő időszakban XVI. Benedek emeritus pápa életművéről, másrészt

ez az életmű nem csupán horizontális, avagy mennyiségi méretében hatalmas, de vertikális, mélységi kiterjedésében is felfedezésre hív.

Mi most elsősorban hálát szeretnénk adni az elhunyt egykori egyházfőért, és hogy a közel évszázados prófétai életút egy kis részét közvetlenül ismerhettük, átélhettük, megtapasztalhattuk. Az utánunk jövő generációk már csak tőlünk fognak értesülni arról, ki volt és mit adott nekünk Joseph Ratzinger, XVI. Benedek.

Vigyázzunk erre az örökségre, ápoljuk, óvjuk, gondozzuk méltó módon!

Szabadon elkötelezett - ez a két szó fejezi ki legjobban mindazt, aki vagyok, ahogyan gondolkodom. A párbeszéd a lételemem: rengeteget tanulok a másokkal való dialógusokból. Hiszek benne, hogy mindenkit gazdagabbá tesz, ha kevesebbet ítélkezünk és többet kérdezünk.